Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-381

Az országgyűlés képviselőházának 381. adatait venni számításba, hiszen itt nem állandóan növő, (hanem folytonosan csökkenő táborról van szó, amelynek sorai a kihalás folytán évről-évre rohamosan ritkulni fognak. A frontharcosok és a hadirokkantaik ma oniár kivétel nélkül 40 esztendőt meghaladott egyének és a hadiözvegyek túlnyomó része szintén ezen a koron túl van. A hadirokkantak túlnyomó száma ma már a törvényben biztosított kedvezményeket sem tudja törődöttsége miatt kihasználni, számukra tehát ezeknek a kedvezményeknek: nyújtása kevés gyakorlati jelentőséggel bír, inkább csak erkölcsi javakat jelent. Egyenesen érthetetlen azonban előttem a 4. §-na.k intézkedése, amely a hadigondozottakat és a frontharcosokat sem vonja ki az alól a kötelezettség alól, amely szerint igazolniok kell, 'hogy felmenőik 1867. december 31-ilke óta állandóan Magyarországon laknak és csak. ezzel a feltétellel biztosítja számukra a választói jogot és a megválasztatás! lehetőséget Elvégre a haza védelme érdekéiben szerzett érdemeknek talán mégis elégnek kellene lenniök arra, hogy megadjuk számukra ezeket az állampolgári jogokat. T. Ház! Szeder képviselőtársam a bizottsági tárgyalás alkalmával azt mondotta, hogy a zsidótörvény meghozatala egy fájdalmas és súlyos operáció, amelyet azonban szerinte kíméletlenül és gyökeresen el kell végezni. Engedjék meg nekem, hogy 'ezzel szemben felhívjam a figyelmet arra, hogy minden operációnál nagyon körültekintően kell eljárni. Nem elég az, hogy az orvos megállapítsa, hogy az illető szervezetében hol van a baj és hogy az illetőt meg kell operálni; a legelső feladat annak megállapítása, hogy vájjon az illető kibírja-e^ a műtétet. De még ha kellő megfontolás után mindez meg is történt, akkor is nagyon körültekintően, a legnagyobb gond ósággal kell eljárni, mert elég esetleg egy elhibázott vágás és az eredmény^ végzetes lesz: lehet ugyan, hogy az operáció sikerül, de a beteg az operációba belehal. T. Ház! Az az operáció, amelyre most mi készülünk, szintén nagyon nehéz feladat elé állít ; bennünket; nemcsak a törvényhozókat, hanem az egész magyar nemzetet is. Ha már ezt a kényes műtétet mindenképen el kell végezni, akkor nagyon vigyázni kell nemcsak arra, hogy a magyar nemzet ebbe a műtétbe bele ne pusztuljon, hanem arra is, hogy nyomorékká se váljék és így alkalmas maradjon azoknak a nagy erőfeszítéseknek megtételére, amelyek számos körülmény váratlan összejátszása folytán reá a közel jövőben várnak. Itt félre kell tenni minden egyéni szempontot és nem rideg elméleti alapon, hanem csakis a magyar nemzet egyetemes érdekeinek szem előtt tartásával szabad ezt a felvetődött problémát megoldani. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Vitéz Kenyeres János jegyző: Bródy Ernő! Elnök: Bródy Ernő képviselő urat illeti a szó. Bródy Ernő: T. Képviselőház! Előttem szólott igen t. képviselőtársam beszédének ahhoz a részéhez, amelyben a tűzharcosokról szólott a szakértő és sorstárs közvetlenségével, a legteljesebb mértékben csatlakozom. T. Ház! Ez a javaslat a magyar alkotmányt sarkaiból forgatja ki. Az első zsidótörvény kiülése 1939 március 13-án, hétfőn. 337 I kezdte, ez a javaslat pedig kivégzi a jogegyenlőséget. (Krúdy Ferenc tagadólag int.) Hiába méltóztatik legyinteni, ez mégis így van. Nem lehet azt állítani, hogy ez a javaslat megtartja a jogegyenlőséget, nem is állítják ezt, sőt kimondják, hogy el akarják törölni a jogegyenlőséget. (Krúdy Ferenc: Ugyan! Ugyan! — Fábián Béla: Nem igaz? — Krúdy Ferenc: Helyreállítja!) Helyreállítja? Bocsánatot kérek, Deák Ferenc állította helyre, nem pedig igen t. képviselőtársam, Kossuth 'Lajos állította helyre, nem pedig késői epigonok, akik embertelenül és kegyetlenül akarják megvonni becsületes magyar emberektől a jogot és a szabadságot. Továbbmegyek és nem hagyom kizavarni magam a textusomból. Ez a javaslat felbontja az oszthatatlan egységes magyar nemzeti államot, amelynek a hon minden polgára egyenjogú tagja. Ez a javaslat elveszi a közjogot és felborítja a magánjogot Ez a javaslat a tőke szabályozásának örve alatt földönfutókká tesz olyanokat, akiknek sem nagy, sem kis, sem semmiféle tőkéjük nincsen, akiknek egyedüli tőkéjük a munkaerejük, amelynek a jogát és kötelességét megtagadja tőlük ez a javaslat. (Fábián Béla: így van!) r T. Képviselőház! Engedjék meg most, miután itt a többség igen t. tagjai történeti adalékokkal szolgáltak a zsidóüldözés szempontjából, sőt maga az igazságügyminiszter úr is ilyen adalékokat tárt elénk a zsidóüldözések szempontjából (Fábián Béla: Néhol hamisan idézett! Utánanéztünk!), hogy én is beszéljek erről. (Fábián Béla: Szó sincs azokban a könyvekben arról, amiket néhol a miniszter úr mondott! -— Zaj.) Természetes, hogy a középkorban és még később is volt zsidóüldözés, de volt ^más vallásnak az üldözése is. Az 1525-iki országgyűlés mondta ki, hogy a Iuteránusokat meg kell égetni. (Propper Sándor: tJgy van! Mozaás és derültség jobbfelől.) Bocsánat, hiába méltóztatnak nevetni, benne van a törvénykönyvben. (Propper Sándor; Lutherani comburantur!) Benne van: »Lutherani combunantur«. A reformátusokat is üldözték. A református üldözésnek van pár igen érdekes epizódja. Ott van az 1671 és 1681 közötti, úgynevezett gyászos évtized, amikor a pozsonyi vértörvényszék elé idéztek többszáz református papot és tainítót és részint kivándorlásra ösztönözték, küldték őket, részint térítvén yeket kértek tőlük, hoíry azontúl csendben fognak maradni, akik pedig nem adták meg ezeket a kezességeket, azokat halálra ítélték s a halálra ítélést gályarabságra változtatták. De ott van III- Károly alatt a hivatalviselés kérdése a reformátusok szempontjából, ott van a Carolina Resolutio, amikor tudniillik olyan eskü letételét kívánták a reformátusoktól, amely eskü az ő hitelveikkel nem egyezett és ezen az alapom a reformátusok úgy III. Károly, imint Mária Terézia alatt a hivatalviseléstől tényleg meg voltak fosztva. Volt tehát más vallások üldözése . is, volt zsidóüldözés, volt a jobbágyok üldözése, volt a városi polgárok üldözése, tehát a középkorban és később a rendi korszakban voltak üldözések, de a civilizációt éppen az^ jelentette, hogy ezek az üldözések megszűntek és Magyarország is jogállammá lett. A rendi korszakban az egyedül jogosított a történelmi osztály, a nemesi osztály volt. a kötelezett pedig volt a városi polgár, a job-