Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-381

336 Az országgyűlés képviselőházának 381. ülése 193Ù március 13-án, hétfőn. hogy kellőképpen méltányolná ezeket a meghozott áldozatokat, a zsidó származású hadirokkantakat, hadiözvegyeket és hadiárvákat olyan mostoha elbánásban részesíti, amit én a magyar lélek egyik legjellegzetesebb sajátságával, a magyar lovagiassággal összeegyeztethetőnek neun tartok. A törvényjavaslat egyáltalában nem vesz tudomást az 50 százalékom aluli hadirokkantakról, teljesen megfeledkezik a hadiárvákról és a tűzharcosok közül is csupán a sebesülteket és a magasabb kitüntetéssel rendelkezőket hajlandó bizonyos mértékben kivenni ia törvényjavaslat egyes rendelkezései alól. A rokkantság fokának elbírálásánál tisztában kell lennünk azzal, hogy a 25 százalékos rokkantsági kategóriába nemcsak a 25 százalékos hadirokkantak tartoznak, hanem idetartoznak » azok is, akiknek rokkantsági foka 49 százalékig ! elmélkedik. Nagyon súlyos és nagyon komoly háborús sérüléseket soroz az utasítás ezek közé. Példákkal lehet illusztrálni: torzító orrsérülések, vagy orrhiány, tüdőlövés kevesebb következményekkel, lábközépcsontok hiánya az egyik lábon, az öreg ujj hiánya mindkét lábon, rosszul gyógyult csonttörés 5 centiméteres rövidüléssel az alsó végtagon, több ujj merevsége vagy kampószerű elgörbülése, vállizületi merevedés, nyakizületi merevedés, koponyasérülés csonthiánnyal: ezek imind a 25 százalékos kategóriába vannak sorolva- Tévednek tehát, akik azt hiszik, hogy a 25 százaiékos rokkantak mind belbetegek, akiknél a rokkantság háborús . eredete természetszerűleg sokkal nehezebben állapítható meg. De tévednek azok is, akik azt hiszik, hogy a 25 százalékos rokkantak: munkájuk elvégzésére teljes mértékben képesek, úgy, hogy rokkantságuk megélhetésüket egyáltalán nem befolyásolja és ezért még a törvényjavaslat által biztosított csekély kedvezményekben sem kell őket részesíteni. Ezek a rokkantak igenis éppen úgy igényt tarthatnak mindazokra a kedvezményekre, amelyeket a többieknek megadunk. A legnagyobb méltánytalanság azonban szerintem a hadiárvákat éri. Teljesen érthetetlen előttem a hadirokkant-törvénynek is az az intézkedése, amely a hadiárvákat 24 éves koruk elérésekor kivonja a hadigondozottak közül. A törvénynek ezt az intézkedését nem tudom másként megmagyarázni, mint azzal, hogy a törvény a 24 évet betöltőiteket már munkaképeseknek tartja, akikről tehát gondoskodni nem kell. Azt hiszem, hogy a törvény megalkotásánál is ez az elgondolás vezette az akkori képviselőházat, de megfeledkeztek arról, hogy a »hadiárva« cím megszűnésével egyúttal mindenféle jogigénye megszűnik az illetőnek. És éppen akkor szűnik meg, amikor legtöbbször meg volna az elhelyezkedési lehetőség. Ez az intézkedés a nagykorúságot elért hadiárvák kezéből akárhányszor kiveszi a meglévő kenyeret ós szinte megoldhatatlan feladatok elé állítja őket. Gondoljunk csak az egyetemet végzett hadiárvákra, akik csak 24 éves koriban jutnak az elhelyezkedés problémája elé. Éppen akkor, amikor a hősi halált halt hősi áldozatának gyümölcsét élvezhetnék és szerzett tudásuk és ismereteik felhasználásával elhelyezkedhetnének és saját megélhetésükről gondoskodhatnának, az elhelyezkedés terén egyáltalán semmi jogcíműk és előnyük nincs a többiekkel szemben. Mar a bizottságban is elmondtam, de szükségesnek érzem itt még egyszer nyomatékosan hangsúlyozni, hogy minden becsületes szülő leghőbb vagya az, hogy gyermekeit boldogulni lassa és gyermekei elhelyezkedéséről valamiképpen gondoskodni tudjon. Egészen bizonyos, hogy az a súlyosan sebesült, haldokló vitéz katona utolsó pillanataiban családjára, gyermekeire gondolt (Fábián Béla: így van!) és egészen bizonyos, hogy az elkerülhetetlen elmúlás gondolatát csak az a remény tette számára elviselhetővé, hogy a magyar állam és társadalom, amelyért ő életét áldozta, majd gondoskodni fog arról, hogy az ő hátramaradottjai ebben az életben valamiképpen boldogulni tudjanak. Én teljesen értetlenül állok a mélyen t. Háznak és az igazságügyminiszter úrnak is avval a rideg álláspontjával szemben, amellyel a hadiárvák kérdését kezeli. Nem magától értetődőnek kellene-e tartani, hogy előnyben kell részesíteni a hősi halált halt apának gyermekeit azokkal szemben, akik egy szerető édesapának gondos felügyelete alatt nyugodtan tudtak az életre készülni és nem mentek keresztül azokon a lelki gyötrelmeken, de akárhányszor súlyos anyagi gondokon, nélkülözéseken is, amelyeken keresztülmentek azok, akiknek szülei a harctéren pusztultak el? Nem illeti-e meg elsőség ezeket azokkal szemben, akik egyáltalán nem tudják, hogy mit jelent árvának, főleg pedig hadiárvának lenni? T. Ház! Ugyancsak a bizottsági tárgyalás alkalmával részletesen kifejtettem azt is, hogy a súlyosan sérült hadirokkantak nem kapnak az állam részéről akkora járadékot, amelyből nemcsak gondtalanul, nyugodtan, hanem a legszűkösebb keretben is meg tudnának élni. Ha ehhez a harctéri rokkantsági fokhoz — hiszen az ötven százaléknál súlyosabb rokkantakról van itt szó — hozzávesszük az öregedéssel feltétlen velejáró és így & kor által 'évről-évre bekövetkező megrokkanást, meg kell állapítanunk, hogy ezek a rokkantak ana már túlnyomórészt jóformán teljesen munkaképtelenek és nemcsak családjuk, de a saját maguk eltartására is képtelenek. Az ilyen rokkantak, hacsak valamiféle vagyonuk nincs, a legnagyobb mértékben rászorulnak arra, hogy gyermekeik segítsék őket (Fábián Béla: Ki törődik velük? Haljanak meg éhen!) és gondoskodjanak róluk, hogy öregségükre legalább ne kelljen nyomorogniuk. (Fábián Béla: Ez a gyalázat!) Az előttünk fekvő törvényjavaslat így hiába biztosítja tehát az ötven ^százalékot meghaladó hadirokkantak számára elhelyezkedési lehetőségeket, mert ők törődöttségükből kifolyólag a legtöbbször egyáltalán nem tudják -ezeket kihasználni. (Fábián Béla: így van!) Teljesen logikus és magától értetődő volna tehát, hogy ilyen esetben a munkaképtelenné vált apák helyett gyermekeiket részesítsük ugyanazokban a kedvezményekben, amelyek a megrokkant apát illetnék meg és így azt a lehetőséget, amelyet az apa törődöttségénél fogva nem tud kihasználni, biztosítsuk gyermekeinek szaunára, akik azután az Ő eltartásáról gondoskodni tudnak. T. Ház! Ismételten hangsúlyozni kívánom, hogy mind a frontharcosokat, mind a hadi; rokkantakat nemzeti szempontból ki kell vonni ennek á törvényjavaslatnak összes korlátozásai alól. Nem szabad itt a statisztika rideg