Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-380
Az országgyűlés képviselőházának 380. Vagy mit szóljunk, t. Ház, ahhoz a« javaslathoz, amelyet egyik t. túloldali képviselőtársam nyújtott be, amely a bizományi szervezetekben működői ügynököknek vagy megbízottaknak jutalékkérdését és jutalékkeresetét ezeknek az arányszámoknak alapján kívánja meghatározni? Szabad kérnem negyedórás meghosszabbítást Î Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Fellner Pál: Ez annyit jelent, hogy egy ügynöknek, illetőleg egy, a bizományi szervezet keretén belül működőnek előre meg kell mondani, hogy eddig a határig szabad neked üzleti forgalmat csinálnod, ennél többet nem, mert akkor több jutalékot keresel és akkor te és az a vállalat, amely téged alkalmaz, bírságba estek. Az, ilyen intézkedések az emberre azt a benyomást teszik, mintha az volna a cél, hogy a gazdasági élet szisztematikusan minél j obiban szűküljön, a nemzet létérdeke pedig — és ebiben a tekintetben nincs eltérés közöttünk — éppen az ellenkezője. Szólnom kell a gazdasági életre háruló terhekkel kapcsolatban arról a teherről is, amely, sokezer ember kényszeruyugdíjazásával és végkielégítésével kapcsolatban a vállalatokra hárul, midőn ezeket az embereket a, helycsere során el kell küldeni, nj r ugdíjba kell küldeni. Ha csak azt veszem, hogy a helycserék folyamán állástalanokká váló emberek közül 8000 vagy IO.OCÍÖ olyan, aki nyugellátásban részesül, akinek nyugdíjigénye van, számításom szerint a végkielégítéssel együtt ez is 150 millió pengő körüli terhet jelent a. nyugdíjalapokat fenntartó vállalatoknál és a végkielégítéseknél. Azt kell tehát kérdeznem, hogy ha olyan gazdagok volnánk, hogy ezt a 150 millió pengőt ki lehetne préselni ilyen terméketlen célra, — mint ahogyan szerintem különösen az egyéb terhek fennállása folytán nem lehet,— nem volnának-e olyan célok, amelyeknek tekintetében sokkal eredményesebb volna a felhasználás a nemzet érdekében is? A gazdasági kérdéseknél tartva rá kell térnem arra a nagyfokú bizonytalanságra, amely a törvény nyomában fog járni és amely nem egy tekintetben szintén meg fogja zavarni a gazdasági életet, sőt a mi teljes jogrendünket is. Amint méltóztatnak tudni, az állami engedélyeket sorozatosan meg kell vonni, de azokért a vállalatokért, azokért a gyakran nagy gyárakért, amelyek ezeknek az engedélyeknek az alapján létesültek és amelyek az engedély megvonásával létalapjukat elveszítik, a patika kivételével nem fog kártérítés járni. Ha pedig jár, akkor miért éppen a patikánál? En ^ nem ellenzem ezt az eljárást, a patika jogoknál, de szerintem nem lehet valakit a gyártástól eltiltani, befektetéseit hatalmi szóval elértékteleníteni és aztán azt mondani neki, hogy alá; szolgája. így a gazdasági életet fenntartani nem lehet, ez egy olyan végzetes precedens, amely a gazdasági életre és annak minden ágára egyformán kihat. Van itt egy séma a honvédelmi törvényben, amelyet a közelmúltban szavazott meg a t. Ház. De akkor éppen a magántulajdon védelmének, az alapján legalább ennek megfelelő kárpótlást méltóztassanak nyújtani ilyen esetekben is, mert szeónülése 1939 március 10-én, pénteken. 329 tem, — és itt megint csak a gazdasági érdek egyeteme szempontjából beszélek — lehetetlenség gazdasági életet azon a bázison vezetni, vagy befektetéssel vagy kockázat vállalással abban részt venni, ha az ember ki van téve annak, hogy ha pénzét befekteti, az egyik napról a másikra teljesen elértéktelenedik. Itt elérkeztem fejtegetéseimnek utolsó, szerintem egyik nagyon lényeges részéhez. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Elérkeztem ahhoz a generális bizonytalanságihoz, amellyel a gazdasági élet telítve van, nem utolsó sorban azért, mert a törvények végrehajtása olyan szellemben történik, amely sokszor szándékosan bizonytalanságot teremt. Egymással ellentétben álló' rendeletek egész sorozatával áll szemben a gazdasági élet és azonfelül a rendeletek végrehajtásánál még eltérő és ad hoc értelmezésekkel is meg kell küzdenie. Ha az egyik rendeletet betartja az ember, automatikusan megszegi .a másikat. A rendeletek lavinaszerűen zuhannak a vállalatokra. Minden agyon van adminisztrálva, ina a vállalatok vezetői már egyáltalán nem fejtenek ki üzleti munkát, csak reggeltől estig adminisztrálnak és ügyelnek! arra, hogy a rendeleteket valamiképpen betartsák, de ebben a labirintusban senki sem tudja pagát kiismerni. A művezető egvszer értelmiségi alkalmazott az egyik rendelet szempontjából, a zsidótörvény szempontjából nedig nem értelmiségi alkalmazott. Most volt tévedés a tekintetben, hogy a kodifikátor a logikus útra lépett és ebben a törvényjavaslatban eredetileg értelmiségi alkalmazottnak minősítette a művezetőt, úgy, mint ahogy a minimális értelmiségi fizetések szempontjából is értelmiségi alkalmazott. A bizottsági tárgyalás során pedig visszadegradálták nem értelmiségi alkalmazottá. (Fábián Béla: A kormánybiztos azt mondotta, hogy értelmiségi, a bíróság megállapította, hogy nem értelmiségi.) A kocsikísérő, Iha érettségizett, akkor a minimális érteíimiségi fizetések szempontjából értelmiségi alkalmazott, ha a zsidótörvény szempontjából viszont értelmiségi alkalmazottnak jelentik be, akkor a bejelentő kihágást követ el. Továbbá az arányszámot a mostani törvény szerint, azt hiszem, az 1938 március elsejei állapothoz képest nem szabad megváltoztatni. 1938 március elsején azonban az első zsidótörvény intézkedései voltak mérvadóak, tehát egészen,más emberek minősültek zsidónak, mint most: most majd új bejelentést kell csinálni visszamenőleg az új elvek szerint az akkori állapotnak megfelelően, annak ellenére, hogy egy ilyen intézkedésnek egyáltalában nemcsak nincsen gyakorlati értelme, de teljesíthetetlen is. T. Ház! Az első zsidótörvény végrehajtásánál helyszíni vizsgálaton mondották meg utólag a vizsgáló közegek, hogy mit tartanak illetménynek, tehát mit kellett volna bejelenteni. Senki nem tudta előre kitalálni, hogy a vasúti jegy illetménynek fog számítani, hogy az ufazási költség, az autóköltség illetménynek és az illető vállalat úgy klasszifik áltatott, mintha hibás bejelentést tett volna. Itt nem akarok beszélni azokról, akiknek védelmére egy szavam sincsen» akik szándékosan nem helyes bejelentéseket tettek. De fentemlítettekből alakult ki az a bizonyos 127:126-os statisztika — vagyis egyetlen hibás bejelentés — és nekem fel keli
