Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-380
Az országgyűlés képviselőházának 380 látom, hogy igenis valósítsuk meg azt a szó nemes értelmében vett keresztény szellemet, amelyre -ennek az országnak szüksége van, keltsük fel az érdeklődést keresztény fiatalságunkban és értelmiségünkben a gazdasági pályák iránt, juttassunk nekik döntő szerepet, biztosítsuk ezt a nekik juttatandó hegemóniát, de tegyük ímeg ezt azon az úton és olyan módon, hogy abból az országnak ne kára, hanem haszna legyen. Az iigazságügyminliszter úr múltkori beszédében azt a szemrehányást tette, hogy azok .részéről, akik a javaslat ellen foglaltak állást. semmi megértés nem mutatkozik. Szerintem ez a szeinirehanyás igazságtalan, mert, — ismétlem — a célt, amelyet a törvényjavaslat el akarna érni, kivétel nélkül mindenki helyesli. Ha pedig ez így van, akkor valóban csak azt kell megvizsgálnunk, hogy azok az utak, amelyeken •GZ) 'cl törvényjavaslat halad, alkotmányjogi szempontból, kulturális szempontból nem fognak-e olyan sebeket ütni. amelyek gyógyíthatatlanok, melyek a nemzetet alapjában megrendíteni alkalmasak és amelyekkel szemben akármilyen eredmények mutatkozhatnának, azok, ha e következmények beállanak, kizárólag csak látszateredmények lehetnek és semmiképpen sem ellensúlyozhatják azokat a súlyos, sebeket, azokat a jóvátehetetlen károkat, amelyeket ez a javaslat okozhat- akikor, ha ilyen formában emelkedik törvényerőre. T. Ház! Ezt az általam említett fogalomzavart több irányban látom érvényesülni. Az egyik iránnyal kapcsolatban rá kell mutatnom mind az előadó úrnak, mind Imrédy volt miniszterelnök úrnak néhány nappal ezelőtt tett 'megjegyzésére. Ebben az irányban ott látom a fogalomzavart, hogy elismerik, hogy ennek a törvényjavaslatnak a nyomában zökkenők, sőt esetleg súlyos zavarok fognak ibeállani és Teleki Pál gróf miniszterelnök úr nemcsak hogy ugyanezt ismeíte el, hanem hozzátette mindjárt azt is, hogy tneki azután ne jajgasson senki. Mindenki el van készülve a jajgatásra és azt hiszem, hogy a miniszterelnök úr a jajgatás mellőzésére vonatkozó felszólítását nem. azokhoz intézte, akiket ez a törvényjavaslat érint, hanem ellenkezőleg, azokhoz, akiknek nyomása nagy részben hozzájárult ahhoz, hogy ez a törvényjavaslat ilyen formában került ide- (Fábián Béla: Jajgatnak már a szegény kisiparosok, meg a szegény parasztok!) Ha ilyen mértékadó és vezető tényezők zavarokat és bajokat vagy azoknak akár csak a lehetőségét látják, akkor hogyan méltóztatnak ezt a javaslatot összeegyeztetni a mi honvédelmi és felkészültségi kötelezettségeinkkel és azokkal a feladatokkal, amelyeket a honvédelmi célok elérése érdekében teljesítenünk kell. T. Ház! Nem hosszú idővel ezelőtt az egész Ház osztatlan helyeslése és lelkesedése mellett emeltük törvényerőre a honvédelemről szóló törvényjavaslatot. Tisztában voltunk mindnyájan azzal, — és ma is tisztában kell lennünk vele — hogy a honvédelmi törvénynek helyes végrehajtása igen súlyos és érzékeny áldozatokat fog az országtól követelni, amely áldozatokat csak minden erőnk végső megfeszítésével tudjuk meghozni és még ez esetben is csak akkor, ha termelési gépezetünk, egész gazdasági életünk a lehetőséghez képest minden tekintetben a legapróbb részletekig zavartalanul működik. En ennek a törvenyjaülése 1939 március 10-én, pénteken. 323 vaslatnak egyik legnagyobb veszélyét éppen abban látom, hogy a gazdasági életnek eat a zavartalan működését igen nagy mértékben alkalmas megbénítani. A tökéletes honvédelmi felkészültséghez tökéletesen, működő gazdasági gépezet, nagy költségvetési bevételek és minél több és jobb emberanyag szükséges. Látjuk, hogy ez a törvényjavaslat ebben az irányban három Hegyet üt agyon egy csapásra. Hogy a gazdasági gépezetet milyen súlyos módon alkalmas megzavarni, vagy zavarja máris meg, erre bátor leszek a későbbiekben kitérni. Azt is tudjuk már mindnyájan, hogy a költségvetési bevételeket éppen ennek folytán milyen súlyos mértékben befolyásolja. Különösen súlyosan esik ez latba akkor, amikor a rendes költségvetési terheken felül a győri milliárdos Programm végrehajtásának közepén vagyunk. Az egymilliárdos programmot ugyanis, amint annakidején Győrött Darányi volt miniszterelnök úr nagyon helyesen állapította •meg, feltétlenül meg kell valósítani; ő azonban egyszersmind leszögezte azt is, hogy ez az ország gazdasági erejének maximális igénybevételét jelenti, sőt hozzátette, — és ezt mindenki megnyugvással vette tudomásul — hogy a gazdasági életben viszont olyan viszonyoknak kell beállaniok, hogy a zavartalan munka, s ennek a munkának fejlesztése és térfogatának növelése váljék lehetővé. Hogy ez a javaslat a honvédelem szempontjából rendelkezésre álló emberanyag tekintetéiben mit jelent, arról felesleges sokat beszélni. Természetes az, hogy amikor százezrekre menő lélekszámot úgyszólván kirekeszt a magyar kultúrközösségből, azok a katonai szolgálat, a katonai szellem és a teherbírás szempontjából csak egészen kivételes esetben lehetnek, majd egyenrangúak azokkal, akik a haza teljesjogú polgárai Azt hiszem, hogy ez egészen nyilvánvaló. E javaslat a honvédelem három alappillérét támadjál meg. T. Ház! Ha már a gazdasági gépezet megzavarásáról beszélünk, ne méltóztassék azt gondolni, hogy olyan egészen egyszerű egy vállalatot megfogni és az egyik kézből a másikba adni. Ne gondolják, hogy az azután zavartalanul fog tovább működni. Az ilyen átmenetnélküli és nem természetes, hanem erőszakos beavatkozások következtében beálló helyzetek már önmagukban súlyos zavarokra 'vezetnek és az eredmény nem az, hogy amikor egy termelő forrást, gyárat, engedélyt az egyiktől elvesznek és másoknak szétosztanak, hogy azok a mások abból profitálni tudnak, mert ha ez így volna, mint ahogy bizonyos ágazataiban! a gazdasági életnek, talán lehet így, akkor nagyon sok mindent máskép lehetne és máskép kellene csinálni. De az ilyen gyáraknak, termel ő gépezeteknek elvételéből, illetve az üzem lehetetlenné tételéből másnak haszna nincs. A nemzeti vagyonnak ez a része egyszerűen elolvad, mintha csak a Dunába dobtuk volna. Szerintem pedig ez a nemzet nem engedheti meg magának ezt a luxust. (FáMán Béla : V^ 11 " nak, akiknek az a -felfogásuk, hogy inkább' legyen nyomor, csak a zsidókat intézzük el!) A másik irány, amelyben súlyos fogalomzavarokat és e javaslattal való ütközést látunk, a földibirtokreform kérdése. Tisztában van vele mindenki, hogy földhirtokreform nélküla nemzet ügyét tovább vinni nem lehet. Mit jelent a földbirtokreform gazdasági kihatásában? Azt jelenti, hogy azok közül, akik ma mint mező-
