Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-380
Az országgyűlés képviselőházának 380, Az 1913-as nyilatkozata? Akkor is együtt ült, együtt dolgozott, egy csoportban állott az egész akkori alkotmányos ellenzékkel s amikor e vádakat először hangoztatták vele szemben, amikor a miniszteri székben foglalt helyet 1917-ben, mint egy ember állott fel és percekig ünnepelte a szövetkezett baloldal, köztük a Néppárt is, amikor azt mondta, hogy: ezen vádak ellen megvéd engem a tiszteletben eltöltött multam és keressenek egy embert az utcán, aki ezen vádaknak hitelt ad. T. Ház! Ha róla szólok, akkor csak sajnálatos, hogy azt kell mondanom nekem, mint Vázsonyi Vilmos fiának, hogy boldog vagyok, hogy mindezt már nem kell látnia és átélnie, nem kell csalódnia sok egykori barátjában, vagy gyenge lelki alkatú egykori hívében. Szinte hallom a választ: Nem ezekről van szó, beszéljen Jászi Oszkárról. Erről is beszélhetek, de azt kell kérdeznem: hol voltak akkor a mának hangoskodói? Hol voltak akkor azok, akik ma Jászi Oszkárt, mint tekintélyt idézik, amikor annak a pártnak egykori elnöke, amely pártot én most e képviseltmázban egyedül képviselem, Károlyi Mihályt el akarta fogatni, amikor egyedül állt szemben a bolsevizmussal, a felelős miniszteri székében, amit maga Károlyi Mihály is megalapít »Egy egész világ ellen« című könyve első kötetében, annak 352. oldalán. Ezt írja ugyanis (olvassa): »A reakciónak ellenem irányított vad hajszája még a háború alatt sem tudott volna idáig jutni, ha a demokratikus erők megbontatlanok. Vázsonyi nélkül Károlyi Imre még a háború alatt elvette volna büntetését. Vázsonyinak tudnia kellett az ügy minden fordulatáról: igazságügyminiszter volt, referáltatott magának mindenről, ö megtett minden tőle telhetőt, hogy a vizes lepedő rám terüljön. A köztünk való megértés és közös politikacsinálás lehetetlenné vált, amikor megdöbbenve fedeztem fel Vázsony it ellenségeim és a reakció éléu és lehetetlenné az ő részéről, amikor mániákusan kezdte vallani, hogy minden rossznak, minden bajnak én vagyok az oka, hogy az én pusztulásom, vagy bebörtönzésem nélkül nincs és nem is lehet béke és nyugalom.« (Az elnöki széket Darányi Kálmán foglalja el.) Ma is élő tanuja ez időknek az akkori főkapitány, aki igazolhatja, hogy Krecsányi detektívfőnök már útban volt Szegedre és Szegeden már összeállították a hadbíróságot, amely Károlyi Mihály fölött ítélkezni lett volna hivatott az igazságügyminiszter intézkedésére, ezt azonban, sajnos, felsőbb erők akkor megakadályozták. Én tehát beszélhetek 1918-ról és én beszélhetek 1848-ról is, amire most majd a Bach-korszak alatt idevezényelt idegen elnyomó hivatalnokok, vagy az akkor beszivárgott utódai fognak engem kitanítani. Semmi sem új, t. Ház és bár magam is azt mondom és elismerem, hogy a történelem nem 1848-cal kezdődik, hanem szerintem is a honfoglalással, mégis 1848-ból és az ezt követő időkből kell idéznem, mert a honfoglalás idején még nem léteztek »Gültig zum Nachweis der arischen Abstammung« felírással ellátott okmányok. Idézhetem az elnyomó osztrákot, Haynaut, idézhetem a legnagyobb magyar költőt, Petőfit és idézhetem Görgeyt, a magyar fővezért. Idézhetem őket és kérdezem, csak a bűnök általánosíthatók? Az érdemek nem? Mert az előbbiekről ezt már gyakran hallottam, de az utóbbiakról még sohasem. ülése 1939 március 10-én, pénteken. 311 Milyen más volt Görgey Artúrnak, az igaz magyarnak felfogása. Ö azt mondta (olvassa): »Legkisebb gondunk is nagyobb volt annal, hogy azt fürkésszük, közülünk vájjon ki-ki melyiknek, a római pápának, Kálvinnak, Luthernek, avagy Mózesnek tanai szerint imádja-e a közös egy magyar Istent, akinek nevében, akiben bízva fegyvert ragadtunk mindnyájan.« Ez volt az igazi nemzeti egység korszaka, ez volt a valódi magyar eletmozgalom, ez volt a hamisítatlan csodás forradalom. (Fábián Béla: Szarvas nélkül!) Akkor mindez még eszmény volt és nem frázis és hogy ebben hogyan vette ki részét a zsidó vallású magyarság, errenézve Ihalgassuk meg az ellene szóló vádakat, Haynau szavait, aki azt mondotta (olvassa): »Érzelmeik és gonosz cse : lekvésmódjuk által előmozdították az ottani forradalmat, amely az ő közreműködésük nélkül sohasem nyerhetett volna olyan terjedelmet.« De mindezek ellenére már akkor is, mar 1848-ban is felütötte fejét az antiszemitizmus és talán egyes ma hangoskodók ősei ott álltak akkor is az antiszemitizmus élén. Ez igen könnyen lehetséges. Petőfi Sándornak 1848 március 20-án írott szavai erre engednek következtetni. Méltóztassék megengedni, hogy két percre igénybe vegyem a t. Ház türelmét, amikor Petőfi Sándornak ekkor írott cikkéből idézek (olvassa): »Az egyetértés, mely eddig kivétel nélkül uralkodott a fővárosban, bomlani kezdett. Német polgárok, bevádollak benneteket a nemzet s az utókor előtt, hogy azt ti bontottátok fel. Ez a kettő ítéljen felettetek. Ök nyilatkoztak először, hogy a nemzetőrségbe maguk közé zsidót be nem vesznek és így dobtak először sarat március 15-ének szűztiszta zászlajára. Avagy nem áll-e azon a jelszó és nem kiáltottátok-e velünk: Szabadság! Egyenlőség! Testvériség! Igen, ti velünk kiáltottátok ezt, de most már látjuk, nem igazságszeretetből, hanem félelemből. Megszüntetek már félni? Ne szűnjetek meg, mert eljött s^ még nem mult el a jutalmazásnak és büntetésnek ideje. Várhattok-e igazságot a magatok részére, ha nem vagytok igazságosak mások iránt? S miért üldözitek ti a zsidókat? Hogy merítek itt üldözni minálunk? Nem! Ti jöttment emberek vagytok, alig van köztetek olyan, aki be tudná bizonyítani csak azt is, hogy első nagyapja itt halt meg, annál kevésbbé, hogy itt született. Olyanok voltatok, mint az I, midőn bejöttetek, most olyanok vagytok, mint az 0. Legyen bennetek annyi becsületérzés, hogy ha már nem szeretitek is a nemzetet, amelynek földjén meghíztatok, legalább ne piszkoljátok azt be. De a legszomorúbb az, hogy nincs oly gyalázatos ügy, melynek pártfogói, apostolai ne támadnának. Ezen égbekiáltólag igazságtalan zsidóüldözésnek apostola lett néhány zúgprókátor, kik most széltiben prédikálnak a zsidók ellen. S ki az igazság mellett szót emel, arra e megvetendő hamis próféták elég , szemtelenek azt kiáltani, hogy a zsidók által meg vannak vesztegetve. A nyomorult! Nem tudják, vagy nem akarják elhinni, hogy őnáluk becsületesebb emberek is vannak, kik nem a szennyes önérdeket akarják szolgálni, hanem a tiszta igazság és humanizmus barátai.« (Fábián Béla: Petőfi is zsidóbérenc volt!?) Tehát már Petőfi Sándor is zsidóbérenc volt és ugyanúgy volt vele szemben igaz ez a rágalom, mint sokakkal másokkal szemben, csak akkor nem érhetett el az ilyesmi a tör46*
