Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-380

Az országgyűlés képviselőházának 380. lyezkedés. Ha a keresztény középosztály nem törekedett volna könnyű pályák felé, a biztosított havi kereset és a biztosított öregség felé, akkor maradhatott volna a föld mellett, ahol az eső, a fagy, az elemi csapások éppen olyan bizonytalanná teszik a munkának eredményét, mint az ipar és kereskedelem területén felbukkanó és kiszámíthatatlan jelenségek a gazdasági munkának eredményét. Könynyű kereset az állami elhelyezkedés, mert ott semmiféle kockázat nincs, mert az adófizetőnek mindenféleképpen ki kell izzadnia az állami tisztviselőknek fizetését, akiket el kell az államnak, az ország érdekében tartaniok. Emlékszem, saját fülemmel hallottam néhány évvel ezelőtt, amikor a villamosvasutaknál még nem voltak automatikus válták felállítva, egy kicsiny 11 éves váltóállító gyerek állt a sírikeresztezésnél és neszéit egy faluról feljött rokonával vagy ismerősével, aki megkérdezte tőle, miért jöttél fel Jancsi a városiba. Hát — mondotta a fiú — nyugdíjas állásban akartam elhelyezkedni. Tehát már 11 éves korában! Ez a szellem p^után végigvonult az egész vonalon azok \ózött, akik a könnyű elhelyezkedésnek "\.„ a módját és azt a lehetőségét válasz+ „Lak, hogy az ő számukra elsején minden bizonnyal meglegyen a fizetés. Addig, amíg a keresztény középosztály szégyenli a pult mellé állni vagy a főkönyv fölé görnyedni, a vezető pozíciók ^is járhatatlanok lesznek számára- Addig, amíg azt a tekintélyt a gazdasági, az ipari pálya meg nem kapja, amelyre éppen Schmidt képviselő úr mutatott rá, hiába biztatjuk őket, hogy ezen a területen menjenek az első foglalók után második foglalásra. A' tekintélynek előfeltételei vannak. Eőfeltétele a társadalmi értékelés, ez pedig nem abban a vállveregetésben nyilvánul, amellyel a »derék munkás« teljesítményét vasárnapokon elismerik^hanem abban, hogy ez a tekintély és társadalmi értékelés a fizetésben és a munkafeltételekben is jelentkezzék. Az a munkás, akit magyar testvérnek hívnak, akivel vasárnap leülnek a bankettasztal mellé, hétköznaponként a legszörnyűbb és legembertelenebb nyomorral küszködik. Addig, amíg a munkás ilyen sorban és ilyen sorsban van, tulaj donképpen nem is szabad másoktól, akik jobban helyezkedtek el az életben és a rangosztályokban, azt kívánni, hogy ennek a munkásnak, ennek a gazdasági elhelyezkedésnek a terheit vállalják. De lehetne máskép is segíteni, lehetne valóban egy egész sereg új munkahelyet teremteni: a Felvidék visszakerülésével, az ország egyéb problémáinak megoldásával kapcsolatban. Iskolákat kellene építeni, (Úgy van, Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hogy a kultuszminisztérium ne mutathassa ki évről-évre azt a szörnyű állapotot, hogy még mindig vannak a falvakban 80—100—120 lélekszámú . iskolák, hogy még mindig vannak a tanyai központoktól 3—6 kilométernyire távol lévő iskolák. Utakat, csatornákat kellene építeni, hogy a falvak nagy része ne legyen elvágva a várostol, amikor jön a tél, amikor itt van a tavasz és az ősz sara. Orvosokat kellene leküldeni a nép közé, hogy a népbetegségekkel megbirkózhassanak. Mert az a nép, amely ilyen szociális es higiénikus elhanyagoltságban él, még az eletet sem tartja átélésre érdemesnek, az ilyen nep sohasem lesz érték semmiféle nemzeti megmozdulás szempontjából sem. ülése 1939 március 10-én, pénteken. 305 Áttérve az érvekre, amelyeket a zsidótörvénnyel kapcsolatban felhoztak, azt kell mondanom, hogy mindenesetre sokkal könnyebb a felelősséget minden szociális és gazdasági bajért a zsidók nyakába varrni és igen könnyű ellenük azután érveket is találni. A múlt héten kint voltunk Párizsban Kertész kollégámmal és ezekről a kérdésekről tárgyaltunk barátainkkal. Egyik holland barátunk azt mondotta nekünk: ha a kutyát meg akarják verni, botot mindig találnak hozzá. A zsidó mint történelmi bűnbak nem először szerepel az ilyen megoldási módszerek között. Gazdasági bajok esetén mindig megtalálták őt. Ahogyan az 1900-as évek elején, a kínai boxerlázadáskor a kínai gazdasági viszonyok miatt a betódult idegeneket verték agyon, ahogyan ma a nyugati államokban a gazdasági bajok miatt az idegenekkel szemben általában idegességet tanúsítanak: mindezt nálunk egyszerűsítve a zsidókra vitték át és a zsidókat teszik minden bajért felelőssé. Miért van antiszemitizmus, mikor van antiszemitizmus? Akkor, ha a kornak vagy a kormányzatnak nincs ereje, ha a kor, vagy a kormányzat tehetetlen, vagy makacs, a felmerült szükségletekkel szemben. Valamikor nagy népbetegségek, nagy kolerajárványok idején a falusiak füstöléssel védekeztek a kolera ellen, (Propper Sándor: És vasvillával!) mindaddig, amíg az orvostudomány meg nem lelte ennek a szörnyű járványnak az okát és a gyógyszerét. A zsidókérdés a kor nyavalyái ellen füstöléssel és vasvillával való védekezés, hasonló eredménnyel, mint annakidején a kolera elleni védekezés volt. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azt mondják, hogy a zsidók kapzsik, árdrágítók, nyerészkedők. (Dulin Jenő: Mások között is akad!) Nos, a németek egy évvel ezelőtt bevonultak Ausztriába és most néhány hete megjelent egy rendelet, amelyben a bécsi árszínvonal emelkedése ellen szigorú intézkedéseklet helyeznek kilátásba. Ennek az árdrágításnak az az oka, hogy egyesek kapzsiságból magasra tornásztatják az árakat, ezért a kapzsiság és a korrupció ellen szent háborúra hívják fel a lakosságot. Nos, ez alatt az egy esztendő alatt Bécsben minden színárja kezekbe került, a legapróbb zsidók kezéből is kiszedték az élelmiszerkereskedést vagy a szükségleti cikkekkel való ellátás lehetőségét, ^hogyan van tehát, hoigy mégis van kapzsiság és korrupció, amely rontja Bécs életszínvonalát? Hogyan van az, hogy ezeket a zsidókat kifüstölték onnan és az árszínvonal mégis emelkedik? Valami baj van tehát a zsidóságnak és a kapzsiságnak a kapcsolatba hozásával^ aminthogy hazai példát is 'mondhatnék. Például a _ Hangyának nagyon szép és nagyszerű üzletei vannak, nagyobbrészt tiszta színmagyar községekben, de nagyon kevés sváb lakosságú községben tudott letelepedni a Hangya, mert ott a sváb lakosság magának tartja fenn az üzlettartás jogát és lehetőségét és azelőtt sem engedték be oda soha zsidó kereskedőt, meg mielőtt a Hangya volt. Az igaasiágügyniiniszter úr azt mondta, mint egyik vádat ismételve, hogy a zsidók kerékbe törték a magyar nyelvet. En emlékszem rá, éveken keresztül volt egy élclap,. amelynek teljes jogosultsággal, teljes alappal r állandó alakja volt egy Kraxelhuber Tóbiás nevű Pressburger háziúr, aki olyan nagyszerűen törte kerékbe a magyar nyelvet, hogy ahhoz