Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-380

302 Az országgyűlés képviselőházának 38i oktatás elméleti része nem a tanonc szabadideje rovására esik, hanem az üzemidőből veszik el azt a számára. (Farkas István: Napi 16 órát dolgozni! Hogyne! Milyen ostoba felfogás!) Elnök: Kérem Farkas képviselő urat, hogy parlamentáris kifejezéseket szíveskedjék használni, a -közbeszólásoktól pedig tartózkodjék. Kéthly Anna: T. Képviselőház! A közbeszólásokból és a javaslat mellett felszólalt képviselőtársaim beszédéből az az érzésem, hogy meglehetősen idegesen fogadják már a javaslat ellen felszólalók 'beszédét. Ennek az idegességnek egyik jele az is, hogy 8 órás ülést tkértek. En azt állítom és az a meggyőződésem, hogy azok, akiknek az exisztenciájára és akiknek a munkahelyére megy ez a játék, igenis, sokkal rosszabb helyzetiben vannak iés azok a vitának minden percnyi meghosszabbítását örömmel üdvözlik, mert hiszik, remélik és talán bíznak abban a csodában, hogy ha ennek a javaslatnak tárgyalását sikerül valamivel meghosszabbítani, valami talán imégis osak közbejön. Ha ők bírják ezt a vitát idegekkel, akkoor bimiok kell ezt másoknak is és amikor valaki azt mondotta odaátról közbeszólásában, hogy elég volt imár a beszédekből, akkor erre az a válaszom, hogy valóban mi is soknak tartjuk a beszédet, mégis beszélnünk kell, mert ez kötelességünk. Nem ringatjuk magunkat illúziókban, nem valljuk és nem hisszük azt, hogy ezzel feltartóztatjuk az áradatot, mégis meg kell kísérelnünk a lehetetlent és beszélnünk kell ezen a helyen a zsidókérdésről, amelyről olyan nagy vehemenciával bizonyítják, hogy ez a valóságban létezik. T. Ház! Én azt állítom, hogy ez egy botcsinálta kérdés. Kertész képviselőtársam beszédében azt mondta, hogy ez egy hamis diagnózis alapján felállított kérdés. Ha keresem, hogy ez a diagnózis miért hamis, akkor azt kell mondanom, hogy ebben a diagnózisban két elem van. Az egyik a társadalmi kérdések terén való tökéletes tájékozatlanság, . amely felül a propagandának és szajkó módra ismétli azokat a szólamokat, amelyeket vele elhitetni akarnak, a másik elem pedig a tudatos félrevezetés szándéka a cél érdekében, amelynek szüksége van arra a ^ ködösítésre, amelyre éppen ez a hamis diagnózis szolgál. Ha felteszem a másik kérdést, hogy miért uralkodó csillagzat ma Európa egyik részében — azt kell mondanom, hogy ez nem is Európa — (Buchinger Manó: Bizony úgy van!) a zsidókérdés, akkor a feleletet a társadalom bonyolult állapotából kell levezetnem. Egy nagy, szinte átfoghatatlan és átláthatatlan küszködés van egy új világ kialakulásával. Ezerszer el; mondtuk, hogy ez a kapitalista társadalmi rendszer a maga intézményeivel, a maga egész berendezkedésével nem képes többé a maga feladatait ellátni, nem képes a termelést és fogyasztást egyensúlyba hozni egyszerűen azért, mert a termelés célja és indoka az ő számára egyedül és kizárólag a profit, nem pedig az, hogy a termelt árut eljuttassa azokhoz, akiknek arra szükségük van. A gazdasági versengés olyan fokra jutott, hogy egyes államokban már felrúgják azokat a szabályokat amelyek a polgári rend kialakítói és életberendezésének elősegítői voltak. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon. — Buchinger Manó: A saját törvényeiket nem tartják be!) A fasiszta rendszerek nem csupán annyit jelen'. ülése 1939 március 10-én, pénteken. tenek, hogy a háborúban legyőzött, vagy pedig a háború után jogosnak vélt zsákmánytól elütött országok tiltakoznak a velük szemben tanúsított bánásmód ellen, hanem jelentik azt is, hogy a kapitalista gazdasági verseny háborús szakaszában alulmaradottak rettentő erővel iparkodnak újból egyensúlyba jutni az erősebbeknek bizonyult konkurrensekkel szemben. Amikor a demokráciák és diktatúrák egymás elleni harcát nézzük, konstatálhatjuk a világban a két hatalmi csoportra való bomlást, egy olyan átláthatatlan mérvű birkózást, amelybe mint új elem vegyül a már jelzett és éppen a marxizmus világosságával és vezetésével észrevehető új társadalomalakulás. Az a társadálomalakulás, amelynek már nem célja a termelésnél a profit, hanem egyedüli és kizárólagos célja az ember ellátása. Egészen bizonyos, hogy a társadalmi átalakulásnak ebben a levegőjében élve, bárki könnyen beleesik abba a hibába, hogy az eseményeket nem tudja áttekinteni, az egész kört nem tudja megfogni, hanem annak csak egy piciny szeletét. Figyelmeztetek és ismét idézem, amit annyiszor idéztem már, Anatole France-nak azt a megállapítását, hogy »benne élünk egész létezésünkkel a forradalmi átalakulásokban anélkül, hogy ennek jelenléte tudatunkig elhatolt volna.« (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nagyon magasról és az összes gazdasági és politikai szálakat megfigyelhetően elhelyezkedve lehet csupán ezekben a kérdésekben tájékozódni és) csak kellően tájékozódott ember érti meg azt is, hogy ebben a küzdelemben a kapita" lizmus kétféle kormányzati formában élő fajtája, — demokráciák és a diktatúrák — miért keresik a kiegyezési módozatokat egymással, miért sandít a finánctőke és a nehéz ipar a demokratikus államokban a hasonló lényegű, de <más kormányzati formák között élő fasista pénz- és ipari hatalmasságok felé. Miért sandítanak az erőszak felé, amely felmenti őket attől, hogy a társadalmi földrengést a szociális szükségletek kielégítésével, új és szélesebb szabadságjogokhoz való hozzájárulással csillapítsák le; miért sandítanak azok felé, akik valóban a könnyebb és egyszerűbb módját fogják meg annak, hogyan lehet szembeszállni az új időknek új kívánságaival. A fasizmus a szociális szükségletek kielégítése helyett bűnbakokat teremt; megszünteti állítólag az oaztályharcot, vagy legalább is megszünteti azokat az aránylag sima formákat, amelyek között a demokráciák keretében az osztályharc folyik és ezt az osztályharcot faji harccal helyettesíti, amikor is a tömegek elé állítja bűnbakként azokat, akik a rendkívüli erejű propaganda szerint a tömeg nyomoráért és szenvedéséért bűnösök, akik miatt állítólag a tömegek a maguk elnyomottságából nem tudnak felemelkedni, s akik kiirtásának ideje alatt elfordul a figyelme a valódi szükségletekről és a valódi bűnösökről. T. Képviselőház! A német fasizmus, az alul maradt gazdasági versenytárs szerepében felrúgta a kapitalista gazdasági játék szabályait. Ez az elem, amely megtévesztőén antikapitalista jellegként hat és ezt a dühös antikapitalista jelleget értékesítik abban a propagandahadjáratban, amelyet a valóban antikapitalista munkásság lelkének megszerzéséért folytatnak, mert hiszen a munkás lelkére is szükségevana fasizmusnak a termeléshez és főleg a háborúhoz, amelyet a tömegek együttérzése nélkül nem lehet folytatni. A német fasizmus valóban