Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-380

Az országgyűlés képviselőházának 380. Hangyának. A Hangyánál eddig az volt az üzleti szokás, hogy városokban, községekben szövetkezeti alapon üzleteket létesített egy szakember vezetésével, s a szövetkezetnek a tagjai az illető község lakói voltak. Mi volt ennek a célja? Az, hogy a lakosság olyan keresztény üzletben vásárolhasson, amelynek elért hasznából a részvényeseknek még üzleti részük is legyen. Ezt az elgondolást ma már nem tartom egészen helyesnek. Valamikor, néhány évvel ezelőtt, amikor még alig volt keresztény kereskedő, ez nagyon jó megoldásnak látszott, de ma, amikor a vidéki városokban és nagyobb községekben megfelelő számú és képzettségű keresztény kereskedő van, már egy más megoldást kell keresni. Én már előre meg vagyok arról győződve, hogy a Hangya-szövetkezet vezetősége, amelynek érdemeiről minden elfogulatlan ember csak a legnagyobb elismerés mellett kell, hogy nyilatkozzék, maga is el fogja ismerni az én elmondandó nézetemnek a helyességét. Nézetem szerint a Hangya minden járási székhelyen elosztó-telepet létesíthetne. Ezen az elosztó-telepen csak keresztény kereskedő vásárolhatna a Hangya által megszabott áron és ezt az árut a 'kereskedő tartozna vásárlóinak szintén azon az áron forgalomba hozni, amilyen áron azt a Hangya előírná. Mit érünk el ezzel? Azt, hogy a keresztény kereskedő direkt a forrásnál megfelelő áron megfelelő árut vásárolhatna, viszont a vevő ezt az árut becsapás veszélye nélkül a megszabott olcsó áron vehetné meg. Azt a hasznot, amelyet a vevő, az így forgalomba kerülő ára vásárlásánál elérne, többre értékelem, mint azt, amit mint szövetkezeti tag kapna. T. Ház! Mindezeket az elgondolásaimat a keresztény magyar ipar és kereskedelem érdekében mondtam el, hogy a zsidótörvény életbeléptetése esetén a gyakorlatban nagyobb fennakadás ne állhasson elő. Ha tehát ennek elérése érdekélben intézkedni akarunk, akkor nem szabad megfeledkeznünk az iparos- és a kereskedőtanoncok mikénti kiképzéséről sem. Az eddigi rendelkezések szerint az iparostanonc tanpnckodási ideje iskolai képzettségével és annak az iparnak könnyebben vagy nehezebben elsajátítható voltával volt összefüggésben. Ez a meghatározás nagyon helyes. Rendkívül sérelmes azonban az az állapot, hogy egy tanoncnak hetenként két délután iskolai kiképzésen, heti két délutánon légvédelmi tűzoltókiképzésen kell résztvennie .éppen azalatt az idő alatt, amikor üzemidő van. Különösen sérelmes azonban ez azokra az iparágakra, ahol a főnök vaey a segéd egymagában képtelen a munka kifejtésére, ezen tehát csak úgy tud segíteni, hogy ha erre a négy délutánra a tanonc helyett napszámosokat fogad. Sérelmes ez, mert a mestert felesleges kiadással terheli, de sérelmes azért is, mert a tanoncokat mesterségük gyakorlati elsajátításánál havonta 8^nappal megrövidítik. Ezeket az iskolai és egyéb kikéüzéseket lehetőlear az üzemi munka befejezte utánra kellene áttenni és a tanoncok iskolai kiképzésének idejét iskolai végzettségük figyelembevételével kellene megállapítani. A tanoncok leventekiképzéséről nem teszek említést, mert ezt vasárnap ' tartják és mert ez olyan hazafias kötelesség, amelvet mindenkinek teljesíteni kell. A tanoncok tökéletes kiképzése érdekében még eltiltanám azt is, hogy tanonckodásuk első évéiben fizetést kapjanak. Először is azért, mert á tanonckodás első idejében még több KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXII. ülése 1939 március 10-én, pénteken. 301 kárt csinál szerszámban és anyagban, mint hasznot, másodszor és főképp azért, mert így a fiatal gyermek nem arra a pályára megy, amelyre hajlamot érez, hanem oda, ahol elejétől kezdve fizetést, mégpedig ahol nagyobb fizetést ígérnek és adnak Ezeket a dolgokat azért voltam hátor elmondani, mert a javaslatban a törvény végrehajtása időhöz van kötve. Ha tehát mi időben pótolni fogjuk tudni azokat a helyeket, amelyeket a törvény folytán zsidó polgártársaim elhagynak, ez az idő tetemesen megrövidül, ami nézetem szerint nagyon kívánatos. T. Ház! Beszédem elején elismeréssel adóztam zsidóval] ású képviselőtársaimnak azért, mert fajukkal szemben — ha nem is jogosan — kötelességüket teljesítették a törvényjavaslat tárgyalásánál. Mit teszünk mi, a keresztény törvényhozók nagy többsége? Ugyanazt, amit zsidó törvényhozó társaink tettek. Mi azonban tesszük ezt saját fajunk érdekében. Ha tehát a törvényjavaslattal szemben álló képviselők tárgyilagosak akarnának lenni, akkor be kellene látniok, hogy amit mi az ő részükről érdemnek minősítünk, aa nem lehet a mi részünkről sem bűn. Ha a zsidóság mindig igazságos, belátó é,s tárgyilagos lett volna, ez a törvényjavaslat sem itt, sem más országokban nem került volna szőnyegre, de mert a zsidóságban mindig nagyobb volt a faji szolidaritás, mint az igazságérzet és a belátás másf a júakkal szemben, így mindezeknek be kellett következniük. Fajunk fennmaradása és jövője érdekében kellett e javaslattal jönnünk és mert meggyőződésem, hogy ez a keresztény magyarság boldogabb jövőjére kedvező kihatással lesz, ezért ezt a magam részéről elfogadom. (Helyeslés és taps a középen.) Elnök: Szólásra következik? Gaal Olivér jegyző: Kéthly Anna! Elnök: Kéthly Anna képviselőtársunkat illeti a szó. Kéthly Anna: T. Képviselőház! Azok a képviselőtársaim, akik a zsidójavaslat elfogadása mellett emelik fel szavukat, igen sűrűn emle^ getik a kizsákmányoló zsidóságot és a zsidó faji szolidaritást. Én ezt a két jellegzetességet azért emelem ki, mert ezzel kapcsolatban akarok előttem szólott képviselőtársam beszédének egy részére visszatérni: ö ugyanis az iparra és kereskedelemre való áttérésnek akadályait felsorolva, többek között azt mondotta: nagy baj az, hogy az ipartól és kereskedelemtől elvonják a tanoncmunkaerőt, annyiban, hogy vasárnap leventére kell nekik menniök, az iskolaidő pedig üzemidő alatt van. Ö ezt — a leventeoktatást nem — igen erőteljesen akarja a gyermek szabadidejéből elvenni, és az iskoláztatásnak, az elméleti oktatásnak az üzemidőben való történését kifogásolja azzal, hogy ezzel az iparnak, főleg pedig a kisiparnak teljesítőképességét csökkentjük. Nos hát, ha egy keresztény törvényhozó a keresztény munkásfiatalságtól meg akarja tagadni azt a pihenőidőt, amelyre neki az üzemidő után szüksége van, — hiszen annak à fiatal gyermeknek, aki testileg és lelkileg még nincs kifejlődve, a pihenésre sokkal inkább van szüksége, mint egy felnőtt munkásnak — akkor ez méltókénpen párosul azzal a váddal, amelyet ők a zsidóság ellen hangoztatnak, (Űpy van! a szélsőbaloldalon.) mert ez a kizsákmányolásnak egy olyan lehetőségét akaria megnyitni, ami ellen a szakszervezeti fiatalság hosszú időn keresztül, mondhatom, eredményes küzdelmet folytatott. Az ő hosszú harcuknak volt az eredménye ugyanis az, hogy a tanonc45