Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-380

Az országgyűlés képviselőházának 380. vei azonban a mindenható szerelem mindenre képes, azért számítani kell arra, hogy a jegyesvallású párok ennek ellenére is egymásé akarnak lenni, de születendő gyermekük jövőjét sem akarják elrontani, (Farkas István: Bevezetik a magzatelhajtást!) azért előállhat majd az az eset, hogy a zsidó vallású férfi nem keresztelkedik meg, hanem közjegyző előtt írásba foglalt együttélési szerződést fog kötni a keresztény nő születendő gyermekei javára és majd mint vadházastársak fognak élni életük végéig. Ezek szerint tehát az együttélésből származó gyermekek, habár törvénytelenek, tisztán csak azért, mert az anyjuk nevét viselik és vallását követik, elsőrangú állampolgároknak számíttatnak. Mivel pedig a törvény ilyképpen való kijátszása az erkölcstelenség fokozására ad

( alkalmat és mert a fajtisztaság szempontjából is káros, védekeznünk kell ellene. A törvény ilyen kijátszása ellen csak oly módon védekezhetünk, ha a törvényhozás kimondja, hogy ezzel a törvénnyel kapcsolatban törvénytelen gyermek nincs, az ilyen együttélésből született gyermekek természetes atyjnk nevét viselnék, vallását követnék és örökölnék atyjuk vagyonából a köteles részt. Nagyon jól tudom, hogy felekezeti szempontból ez nem valósítható meg, de a polgári törvények keretében keresztülvihető és ezért az ilyenképpeni megoldást nemcsak a törvény kijátszásának megakadályozása, hanem — mint mondtam — a fajtisztaság fenntartása érdekében és ezenkívül még erkölcsi szempontból is szükségesnek tartom. T. Ház! Aki járt már a székesfőváros környékén levő községekben, az gyakran találkozhatott kicsiny és nagyobb gyermekekkel, akiket az ottani lakosság pestikéknek nevez. Kik ezek a pestikék? Megesett fővárosi leányok gyermekei. Ezek a szegény anyák törvénytelen gyermekeiknek életet adva, ezekbe a községekbe hozzák gyermekeiket ellátásra, neveltetésre, részben azért, hogy ne kelljen miattuk szégyenkezniük, részben azért, hogy kenyérkereső foglalkozásukban ne álljon elő fennakadás, hogy azt folytathassák. És kik ezek a szerencsétlen anyák? Többnyire háztartási alkalmazottak, bonneok, nevelőnők, elárusítónők, irodai alkalmazottak stb. Ezeket a szegény teremtéseket legtöbb esetben a pénz varázsa, állás elnyerése, az állásban való megmaradás vágya kényszeríti arra, hogy letérjenek a tisztesség útjáról. És kik az apák? Többnyire azok, akiknek pénzük van, akik állást adhatnak, akik megtarthatják állásukban ezeket a leányokat. Szörnyű igazságtalanságnak ' tar

: tom, hogy amíg a csábító csekély tartásdíj vagy egyezség révén örökre mentesül az apai kötelezettségek gondjaitól, addig a szegény leányt egész életében becstelennek tartják, gyermeke pedig, mint törvénytelen fattyú, a tarteadalom ^megbélyegzettjeinek, kiközösítettjeinek a számát szaporítja. Faji szempontból pedig azért veszedelmes ez, mert a leányok a legtöbb esetben keresztények és gyermekeik, törvénytelenek lévén, ezért szintén keresztényekként tartatnak nyilván, tekintet nélkül a természetes apa vallására. Ez az, ami a fajtisztaság szempontjából sérelmes és ez az, amivel bizonyítható, hogy hazánkban nemcsak 600.000 zsidó van, mert ha ezeket a többnyire zsidó természetes apától származó pestikéket is számításiba vesszük, akkor a zsidók számát sokkal többre lehet taksálni. Erkölcsi szempontból általánosságban azért tartom szükségesnek a törvénytelen gyermek fogalmának megszüntetését és a természetes apának az álülése 1939 március 10-én, pénteken. 299 tálam már előbb említett kötelezettségekre való rákényszerítését, mert ilyen megszorítás mellett meggondolná majd magát az illető, nogy a nála alkalmazást kereső, vagy pénzzel elcsábítható szegény teremtéstől ily szigorú kötelezettség teljesítése mellett elvegye-e azt, ami pótolhatatlan? (Ügy van! a balközépen.) E torvényjavaslattal kapcsolatban méltóztassanak megengedni, hogy felhívjam figyelmüket olyan intézkedésekre, amelyek szerves összefüggésben állanak azzal, hogy a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslat intézkedései a gyakorlatban minden fennakadás, minden rázkódtatás, zökkenő nélkül megvalósíthatók legyenek. Mindannyian tudjuk, hogy zsidó polgártársaink leginkább a kereskedelmi pályán helyezkedtek el. Erről az alapról kiindulva szerezték meg azt az anyagi bázist, amellyel azután a nagykereskedelemben, nagyiparban, bankban, színházban, irodalomban, művészetben, földbirtokban, stb. elterjeszkedhettek, még pedig olyan mérvben, hogy az általam említett foglalkozások egynémelyikében teljesen domináló szerepet töltöttek be. Az utóbbi évtizedekben azonban nemcsak a kereskedelmi pályára, hanem az ipari pályára is nagy számban mentek. Ha tehát azt akarjuk, hogy különösen a kereskedelem terén zavar ne keletkezzék, akkor arra kell törekednünk, hogy a keresztény magyar ifjúság és főképp az intelligens fiatalság kereskedelmi és ipari pályára menjen. (Helyeslés a balközépen.) Hogy ez megtörténhessék, ehhez szükségesnek tartom, hogy az ipari és a kereskedelmi pályát ezzel az ifjúsággal elsősorban megismertessük, főképpen pedig megkedveltessük. Hogyan érhetjük ezt el? Tudnunk kell, hogy a magyar embernek egészen más a mentalitása, mint zsidó polgártársának. A zsidó alkalmazkodó természet, különösen, (ha ennek anyagi hasznát látja. A magyar más. Ha őt valaki lenézi, kevesebbnek tartja, akkor ő már abba az üzletbe, vagy foglalkozásba nem szívesen megy bele. Ha tehát azt akarjuk, hogy gyermekeink ipari, kereskedelmi pályára menjenek, növeljük e két pálya tekintélyét. (Helyeslés a balközépen.) Az én ifjúkoromban az volt a szokás, hogy ha a fiú nem akart tanulni, azzal ijesztették, hogy inasnak adják. Ma más esetet hallottam. Szűkebb hazámban, Baranyában történt, hogy egy 83 pengős havi fizetésű Ádob.-ista eljegyzett egy úricsaládból való leányt. A szülők ehhez beleegyezésüket adták. Mi történt azonban? A vőlegény telve munkakedvvel, ambícióval, a szülők és a menyasszony megkérdezése nélkül állást vállalt egy korlátolt felelősségű társaságnál havi 160 pengős fizetéssel. Meglepetésnek szánta ezt a szülőknek és menyasszonyának. Amikor azonban a fiú ezt nagy örömmel tudtukra adta, felbontották az eljegyzést azzal az indokolással, hogy leányukat kereskedelmi alkalmazotthoz nem adják. Van egy másik esetem is. Egy miniszteri osztályfőnökkel beszélgettem nemrégiben. Beszélgetésünk során rátértünk a zsidótörvényjavaslattal kapcsolatban arra is, hogy a keresztény intelligens fiatalságnak is rá kellene térnie a kereskedelmi és az ipari pályára. Erre a propozíciómra az illető miniszteri osztályfőnök azt a kijelentést tette, íhogy: ha az én fiam ipari, vagy kereskedelmi pályára menne, előbb őt, azután magamat lőném agyon. (Mozgás a középen. — vitéz Bánsághy György: Szomorú!) Hol vagyunk mi az északi művelt államok