Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-380

296 Az országgyűlés képviselőházának 380. ülése 1939 'március 10-én, pénteken. hog-y az egész matéria nem alkalmas arra, hogy kategóriák felállítása útján szabályoz­tassék. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélső­baloldalon.) A javaslat a vegyes házasságban élők vagy vegyes házasságból származó gyerme­kek részére valóságos Prokrustes-ágy: tisztán a véletlentől függ, hogy ki fér abba bele, vagy hogy melyik családnak kell egyes tagjait le­vágni, mert nem férnek bele. Vagy ki kell mondani tehát, hogy kereszténynek tekintünk mindenkit, aki valamely keresztény vallásra való áttéréssel bebizonyította, hogy a keresz­ténységhez akar tartozni és még inkább ke­reszténynek tekintjük azt, aki születésétől kezdve keresztény hitben nőtt fel vagy pedig, ha már kazuisztikusan akarjuk eldönteni ezeket a kérdéseket, egy olyan fórumot kellene fel­állítani, amely alkalmas arra, hogy az adott ismérvek alapján elfogulatlanul határozza meg, hogy ki tekintendő zsidónak és ki nem. Én igazságtalannak tartom a jogoknak faji alapon való adagolását. (Helyeslés a bal- és a szélsőbloldalon.) Kijelentem azonban, hogy ha a javaslatnak idevonatkozó intézkedései fenn­maradnak, akkor, meg fogok szavazni min­den olyan indítványt, amely megközelíti azt a felfogásomat, hogy zsidónak kell tekinteni mindenkit, aki zsidónak vallja magát és nem zsidónak kell tekinteni azt, aki valamely ke­resztény hitfelekezethez tartozik. Ha a javas­lat védelmezői erre azután azt mondanák, hogy ezzel igen sok esetben igazságtalanság történne az ő álláspontjuk szerint akkor én erre csak azt mondom, hogy ez nem baj és ha vannak, akik ezt mégis bajnak tekintik, azok­nak arra kell gondolniok, hogy az az igazság­talanság, amelyet ezen az úton követnek el sa­ját meggyőződésükkel szemben, az sokkal ki­sebb annál az igazságtalanságnál, amit a ja­vaslatban foglalt kategóriák felállítása jelent és ami miatt ezrek és ezrek fognak szenvedni. T. Képviselőház! Semmiképpen sem tudom elfogadni a javaslatnak ama intézkedéseit, amelyekkel ez a javaslat a zsidóságnak a gaz­dasági életbe való elhelyezkedését akarja kor­látozni. Drozdy igen t. képviselő úr rámutatott arra, hogy a zsidóságnak igen nagy része van a magyar ipar és kereskedelem megteremté­sében. Talán tovább ment még nálam is eb­ben a kérdésben, mert én nem hiszem, hogy ha zsidóság nem lett volna, akkor magyar ipar és magyar kereskedelem nem lett volna, hi­szen kétségtelen, hogy valamiképpen létrejött volna, ha talán nem is ugyanazon, nem ugyanolyan formáiban, s talán nem volna a fejlődésnek ugyanezen a fokán; nem azért, mert a zsidók hiányoztak belőle, hanem mert egy sereg zsidó gazdasági tehetség nem tu­dott volna közreműködni fejlődésének előmoz­dításában. A legnagyobb mértékben helyesnek tar­tom azt a törekvést és azt hiszem, mindenki helyesnek tartja, hogy gazdasági életünkben a nemzsidó fiatalság minél nagyobb mérték­ben találjon elhelyezkedést. Azt hiszem, nem­zeti szempontból is elsőrendű fontossága volna annak, ha a tehetséges keresztény egyének nagyobb tömegben tódulnának ezek r felé a gazdasági foglalkozások felé. A gazdasági élet eléggé ruganyos ahhoz, hogy akiben megvan a gazdasági tehetség, a gazdasági alkotóké­pesség, az mindig képes lesz e téren olyan fog­lalkozást találni, amely akkor, amikor neki keresetet biztosít, egyúttal az ország gazda­sági fejlődését is lényegesen előmozdítja. Hogy hány embert tudunk hivatali pályákon elhelyezni, annak megvannak a maga korlá­tai, ellenben gazdasági téren a gazdasági al­kotóképességgel bíró egyének érvényesülése mondhatnám, semmi határhoz nincs kötve. Mindenkinek módjában van új gazdasági le­hetőségeket megnyitni, -— és ez nemcsak teore­tikus lehetőség, ez gyakorlati lehetőség — mert mindenki, akiben ezek a tehetségek meg­vannak, meg is találja az utat ezeknek a te­hetségeknek érvényesítésére. Talán szabad hivatkoznom arra, hogy én a magam részéről az életben is mindig szem előtt tartottam azt a nagy érdeket, amely a keresz­tény társadalmi rétegnek a gazdasági életben való érvényesülését kívánatossá tette. Amikor egyszer néhány évvel ezelőtt egy kizárólag ke­resztény alkalmazottakat foglalkoztató nagy­vállalat megmentése érdekében az én közremű­ködésemre appellált, pillanatnyi bábozás nél­kül összes képességeimet és az életben szerzett szerény erkölcsi tőkémet kockára tettem csak azért, hogy néhány száz keresztény családot megmentsek attól, hogy tönkremenjenek és elveszítve kenyerüket, nyomorba kerüljenek. De határozottan tagadom, hogy az a nemzsidó, aki nálunk gazdasági pályára lépett, minden tehet­sége mellett sem tudott volna nálunk érvénye­sülni, mert az egyszerűen nem igaz. (Bródy Ernő: Igaza van!) Én a keresztény elem gazdasági térfoglalá­sának megkönnyítésében mindig olyan pluszt láttam, amelynek biztosításával a nemzet gaz­dasági életét elsőben lehet vinni ahhoz a fok­hoz képest, amelyen ma állunk és amellyel né­pünk örvendetes számszerű szaporodása foly­tán túlságosan szűkké vált gazdasági ruháza­tunkat ki tudjuk bővíteni. De nem érjük el ezt a célt, ha ebbe a ruhába a zsidó elem eltávolí­tásával előbb lyukat vágunk és azután ezt akarjuk a keresztény elem bevonásával kitöl­teni. Hozzáteszem, teljességgel lehetetlennek tartom, hogy a kereskedelemben és iparban működő zsidó elemeket azon a rövid időn belül, amelyet a javaslat e célból megszabb, azonos gazdasági képzettségű keresztény elemekel pó­tolni tudnánk. Ez korántsem bizalmatlanság a keresztény elem gazdasági képességeivel szem­ben. Nem sokkal könnyebbnek látnám a gazda­sági életben ma működő erőknek másokkal való hirtlen pótlását akkor sem, ha erre a célra zsidó egyéneket is fel lehetne használni, mert azokat, akik esetleg évtizeden keresztül éltek a foglalkozásban, amelyet ma betöltenek és akik megismerték annak minden csinját-binját, ínég ebben az esetben sem tudnók máról-holnapra megfelelő más munkaerőkkel kicserélni. (Ras­say Károly: Aki ismeri a gazdasági életet, az tudja, hogy így van!) Nem ismeri a gazdasági életet, aki ezeknek a zsidó alkalmazottaknak keresztény munkaerőkkel való kicserélését ilyen lehetetlenül rövid határidő alatt keresz­tülvihetőnek tartja. (Ügy van! Ügy van! bal­felől. — Rassay Károly: Eleven vállalatot még nem láttak! — Fábián Béla: A saját ere­jükből még egy vasat sem kerestek! — Farkas István: A saját erejükből nem!) Hiszen a jól dotált állásokba való elhelyezkedésre irányuló kívánság nem egyértelmű a gazdasági alkotó­képességgel. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ezen a téren csak lépésről-lépésre tudunk előre­jutni. Még egy tizenhárompróbás német nem­1 zeti szocialista is, akivel külföldön véletlenül

Next

/
Oldalképek
Tartalom