Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-380

Az országgyűlés képviselőházának 380. előtt született nagyapának a keresztlevelét megszerezni. (Úgy van! Úgy van! half elől. — Rassay Károly: Különösen nagyanyának!) Ez nemcsak olyan szerény polgári családokra vonatkozik, amilyenből én származom, de például egy külföldi barátom nemrégiben megkért arra, hogy egy előkelő arisztokrata család Budapesten 1854-ben született egyik sarjának keresztlevelét találjam meg s két hét óta hiába iparkodom azon, hogy megtaláljam, hogy megtudjam, hol keresztelték meg és hogy megszerezzem a keresztlevelét. (Rassay Károly: Azért hipokrízis az egész törvényjavaslat!) Faluhelyen pedig gyakran még sokkal későbbi időben sem vezették rendesen az anyakönyveket. Még nehezebb a helyzet, ha valamely család ősei olyan vidékre valók, amely ezidőszerint Eomániához vagy Szlovákiához tartozik. Speciálisan ezen a téren is vannak tapasztalataim. A XIX. század közepéről igen sok adatot már egyáltalában nem lehetett megszerezni. Láttam a Székelyföldről származó anyakönyvi adatokat, amelyek vallási és faji tekintetben semmiféle felvilágosítást nem tartalmaznak. Szlovákiában pedig, legalább is pár hónappal ezelőtt, az volt a helyzet, hogy katolikus és protestáns papok, akik régebben mint anyakönyvvezetők is szerepeltek, igen sok esetben egyáltalában megtagadták a keresztlevelek kiadását, ha azokat az árja leszármazás igazolására és kimutatására kérték. ! ; ! : (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) Tehát vagy szerfelett bonyolult, sokszor hiábavaló, de mindig költséges utánjárásra lesz szükség, hogy egyesek nem zsidó leszármazásukat bebizonyítsák vagy pedig általánosságban bizonyos olyan felületességgel fogják kezelni ezeket a kérdéseket, amely egyenesen csábítani fog a félrevezetésekre, holott ez a törvény mindazokat, akik magukat félrevezettetik, szigorúan büntetik. Az igen t. miniszter úr a bizottsági tárgyalás alkalmával azt mondta, hogy igen sok esetben majd a vélelem alapján meg lehet állapítani, hogy az illető keresztény-e vagy sem. (Rassay Károly: Nem lehet!) Ennek ellentmond az a tény, amit a napokban hallottam egy igen előkelő magyar arisztokrata úrtól, akinek zsidómentes faji leszármazottságát a Góthai Almanachból bármikor meg lehet állapítani, hogy őt arra szólították fel, hogy produkálja keresztlevelét. (Gr. Sigray Antal: Na tessék!) Azt hiszem tehát, t. Ház, hogy a vérbeli leszármazás kutatása egyfelől célszerűtlen, de másfelől nem is vezet oda, ahova a javaslat szerzői eljutni akarnak. Mert mi volt a céljuk! Csakis annak megakadályozása, hogy azok a tulajdonságok, amelyek a javaslat szerint a zsidóságot jellemzik, ne üthessék rá bélyegüket a magyar közéletre, mint ahogy ez egyízben, a kommunizmus idejében már megtörtént. A két magyar forradalomról írt munkámban én is kénytelen voltam foglalkozni azokkal az egyéni sajátosságokkal, amelyek egyes a bolsevista forradalomban szerepet játszott, nem asszimilált zsidó vezetőket jellemezték. Tényleg meg volt bennük az a szélsőségekre való hajlamosság, amiről a javaslat indokolása beszél, az a bizonyos fogékonyság újszerű forradalmi és felforgató eszmék befoKÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ XXII. ülése 1939 március 10-én, pénteken. 293 gadására, a mohó vágy az egyéni érvényesülésre, a féktelen ambíció és a hatalmi szomj, amelynek a magyar közéletben való érvényesülése valóban nem kívánatos. Nem kell mondanom, hogy ezeknek a tulajdonságoknak a magyar közéletben való érvényesülését én sem tartom kívánatosnak, sajnos azonban ilyen elemeket nemcsak a zsidóság körében találunk, hiszen Károlyi Mihály, Hock János vagy Cserni József nem voltak zsidók. Ha lehetséges volna olyan gátakat felállítani, amelyek megakadályoznák az ilyen elemeknek, — zsidó és nem zsidó ilyen elemeknek egyaránt — a közéletben való érvényesülését, azzal bizonyosan meg tudnék alkudni. De ezt a célt nem érjük el azzal, hogy egy kalap alá vonjuk az egész zsidóságot és kiközösítjük őket, azokat is, — mert hiszen ilyenek is vannak és pedig nem kis számmal — akik nyolc zsidó ősük ellenére szerényebbek, tapintatosabbak, fegyelmezettebbek és józanabbak, mint sok olyan, aki zsidómentes származásával dicsekszik, viszont bennhagyjuk a magyar közéletben azokat, akik ugyan nem zsidók, de ezeket a nem kívánatos tulajdonságokat azért nagymértékben magukban viselik. Helytelennek tartom tehát, t. Képviselőház, hogy a törvényjavaslat a vérségi leszármazás alapján akarja megállapítani, hogy mely elemek a hasznosak és mely elemek a károsak a nemzetre nézve. Egy emberéleten keresztül szerzett tapasztalataimat kellene semmibe vennem, ha elfogadnám azt az általánosítást, hogy minden nemzsidó hasznos és minden zsidó káros tag úrsadalomnak. Már pedig ennek a törvényjavaslatnak ez a mindennapi tapasztalatokkal kiáltó ellentétben álló általánosítás az alapja. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Éppen ilyen helytelen általánosításon alapul mindaz, amit a törvényjavaslattal kapcsolatban a zsidó szellemiség káros voltáról írtak,_ mert hiszen a zsidó szellemiség nem merül ki abban a »kávéházi« kultúrában, amelyről az igazságügyminiszter minap itt a képviselőházban beszélt, (Fábián Béla: Nagyon szellemes volt!) A zsidó szellemiséget nem lehet a komoly eszmékkel is gyakran tréfát űző, azokat merészen kritizáló, sőt kifigurázó kabarék szellemiségével azonosítani. Még akkor sem lehetne ezt tenni, ha az az irány valóban valami speciális zsidó mentalitás terméke volna, ami azonban egyáltalán nem áll, mert ezt a stílust évszázadok óta Franciaországban olyan kiváló szellemek alakították ki, akiknek túlnyomórésze semmiféle kapcsolatban nem állt a zsidósággal. Eléggé elfogulatlannak érzem magam ebben a kérdésben, mert hiszen én ezért a szellemeskedő és mindent kigúnyoló irodalmi műfajért a magam részéről sohasem lelkesedtem, de nem vagyok elfogult abban a tekintetben, hogy mindent helytelennek tartsak, ami nem fedi az én nézetemet, hogy immorálisnak tartsak mindent, ami nem fedi az én morálomat és anarchistának tartsak mindenkit, aki nem osztozik az én hitemben ós esetleg az én illúziómban. A franciának tehetsége arra. hogy a maga igazságait ilyen könynyed modorban hirdesse s hallgatóságát és qlvasóságát megnevettetve egyben nevelje, nincs meg mindenkiben és nálunk vagy a földrajzilag közelebb álló nyugati országokban talán inkább van meg a tradíciókkal kevésbbé megterhelt zsidóságban, mint a nemzsidókban, akik között azonban szintén akadnak ennek az iránynak is kiváló mesterei. En 44