Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-380

Az országgyűlés képviselőházának 3

SO. tányolni fogja az a párt, amely ezt a javaslatot idehozta. Elfogadom ezt a javaslatot, mert helyeslem az alapelvet, a gyakorlati célt szolgáló százalékos megállapítást, amelyet fontosnak tartok, de tiltakozom a javaslatnak az ellen a része ellen, amelyben a gyűlölet szellemét látom. Ezt a szellemet a túloldal nem dolgozta fel teljes mértékben a társadalomban, ez a szellem nagyon friss keletű, mert ha nézzük, hogy a pártnak, a volt nemzeti egység pártjának prominens vezetői miképpen vélekedtek erről a kérdésről, talán olyan dolgokkal vagyok kénytelen argumentálni, amelyeket már hallottak is ebben a Házban. Gömbös Gyulának arm a megnyilatkozására célzok, amelyben az áll, hogy (olvassa): »A zsidósággal szemben revideáltam álláspontomat. A zsidóságnak azt a részét, amely sorsközösséget vállalt a nemzettel, testvéremnek tekintem. En láttam őket, mint hősöket t küzdeni és ismerek férfiakat, akik épp úgy imádkoznak a nemzetért, mint más polgártársmik.« Figyelmeztetem továbbá azokat, akiknek ez a javaslat most annyira szívügyük és annyira nem tudják ezt elválasztani a meggyőződésüktől, hogy Darányi Kálmán, Imrédy Béla elődije szintén kijelentette, hogy az első zsidójavaslatnál elmentünk az észszerűség legvégső határáig és arra is fel kell hívnom az igen t. túloldal figyelmét, hogy Imrédy Béla pedig Kaposvárott a Darányi-féle törvénnyel kapcsolatban a következő kijelentést tette n (olvassa): »A Darányi-törvénnyel betetőzést nyert a, jogi szabályozás, amelynek célja^hogy a zsidóság befolyását arra a mértékre szorítsa, amely szükségesnek mutatkozott«. Ilyen kormánymegnyilatkozások után nem látom következetes dolognak, hogy ez a javaslat idekerült. (Egy hang a jobboldalon: De amikor kijátszották az első javaslatot is!) Ez a legnagyobb falsum és osak azért nem felelek most rá, mert beszédem során egyik témának választottam és majd a tmagam^ elhatározásaiból kívánok erre a pontra f rátérni. Ha tehát a közvéleményt nem is készítették elő teljesen erre a javaslatra és mégis idekerült, kifogásolom azokat a részeit, amelyeket a gyűlölet diktált. (Rassay Károly; Az alapelveket kifogásolom!) Kifogásolom azokat a részeket, amelyek nemzeti és keresztény szempontból nem állják meg a helyüket. Ez a javaslat nemhogy a zsidók számát csökkentené, hanem egyszerűen visszazsidósítja a keresztényeket- Egyházam tanítása szerint a kereszténység eltörölhetetlen lelki jelet nyom a megkeresztelkedettre. Ezt a jelet egy ilyen törvénnyel akarják megsemmisíteni. A miniszterelnök úr azt mondotta bemutatkozó beszédében, hogy a hozzánk beömlő keleti zsidóságot, nyugati módszerek szerint kezeltük. Azt kérdezem most a miniszterelnök úrtól, hogy az itt élt nyugati zsidóságot miért akarja most keleti módszerek szerint^ kezelni! De volna néhány szavam az igazságügyminiszter úrnak a múlt napokban történt_ felszólalásához is. Véleményem szerint a miniszter úr nem volt egészen tárgyilagos akkor, amikor sorra felolvasta itt régi országgyűlési képviselőknek, jelentéktelen antiszemita embereknek mondásait és azoknak beszédeiből olvasott fel citátumokat, elfelejtette azonban a miniszter úr felolvasni az adott válaszokat, mégpedig azokat a válaszokat, amelyek minden tekintetben értek annyit, mint azoknak a jelentéktelen antiszemita egyéneknek a felszóKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXII. ülése 1939 március 10-én, pénteken. 285 • lalásai, amelyekből gyöngyszemeket méltóztatott itt felolvasni. De miért nem olvasta fel az , igen t. igazságügyminiszter úr a saját beszédét, amelyet az első törvényjavaslat tárgyalása alkalmával mondott el ebben a Házban? Hogy lelkesedtünk érte, amikor mint pártelnök gyönyörű ékesszólásával kifejtette, hogy mennyire elítéli azokat, akik a húsz százalékkal nem elégszenek meg. (Tasnádi Nagy András igazságügy miniszter: Tessék felolvasni!) Én a miniszter úr beszéde alapján fogalmaztam meg ezt a részletet. (Tasnádi Nagy András igazságügyininiszter: Tessék csak felolvasni!) Majd módot találok a részletes tárgyalásnál arra, hogy felolvassam. (Rassay Károly: Az nem volt valószínű, hogy a pártelnöknek ellenvéleménye legyen a miniszterelnökkel szemben!) Logikus, hogy a pártelnöknek azonosítania kellett magát miniszterelnöke véleményével. (Tasnádi Nagy András igazságügyminiszter: Tessék felolvasni!) Jelenleg nem áll módomban. (Tasnádi Nagy András igazságügyminiszter: Pedig nagyon ió lett volna!) Elképzelhetetlen és lehetetlen, hogy a pártelnök és a miniszterelnök között ne lett volna meg az . a harmónia, hogy egyet gondoljanak. Ha nedig a miniszterelnök úr javaslatában húsz százalékot ajánlott, akkor lehetetlen, hogy a pártvezér_ ezt kifogásolhatta volna, mert kötelessége is volt, mint pártvezérnek megvédenie miniszterelnökének álláspontját. (Rassay Károly: Lehetetlen, hogy a pártelnök túlmenjen az észszerűség határán, ha a miniszterelnök megmondja, hogy nem lehet!) Természetes, hogy ennek így kellett lennie. Állítom, hogy ezt a részt a miniszter úr beszéde alapján fogalmaztam meg. De ha citátumait jobban meg akarta volna választani az igen t. miniszter úr, akkor az antiszemita részen is talált volna néihány érdekesebb citálni valót. így például idézhette volna a leghíresebb ősi antiszemitát, az én Tstenben boldogult keresztapámat, Istóczy Győzőt, aki a legnagyobb nevet szerezte magának Magyarországon ezen a téren, mert ő foglalkozott azzal, hogy a zsidóság ellen hogyan kell harcolni. Még ez az Istóczy Győző sem merte volna azonban elképzelni mindazt- ami ma történik. Ö 1875-ben a parlamentben három pontban foglalta össze a zsidósággal kapcsolatos kívánságait. Először: szándékában van-e a kormánynak meggátolni a zsidók beözönlését? Másodszor: nem gördít-e akadályokat a keresztény önvédelem elé a kormány? Harmadszor: folytatja-e a kormány a közömbösség politikáját? Ezeket hirdette akkor esy ilyen híres antiszemitavezér és olyanokat kérdezett a kormánytól, amiket ma valamennyien, talán pártkülönbsés- nélkül... (Hubay Kálmán: Csak akkor még kevesebb zsidó volt! — Mózes Sándor: Kérdés, hogy mit ért közömbösség alatt?) Viszont azóta a bevándorlás nem szaporodott, mert a statisztika szerint 1870 óta nem emelkedett a zsidó bevándorlás. (Haám Artúr: És a földbirtok eloszlásai — Vázsonyi János: A beszivárgó agitátorok száma és a beszivárgó idegen pénz mennyisége emelkedett!) Kár olyan dolgokban megelőzni engem, amelyek fő témául szolgálnak. Engedjék meg nekem, hogy én állapítsam meg beszédem gondolatmenetét, (Rassay Károly: Nem lehet ezt a javaslatot elfogadni, Győző! Gondolj a keresztapádra! — Derültség.) Még senki sem mondta meg szabatosan, hogy voltaképpen mi is a zsi43