Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-380

284 Az országgyűlés képviselőházának 380. ülése 1939 március 10-én, pénteken. magyart fogadott be Amerika! — Kertész Mik­lós: Sok millió magyarnak adta meg az ál­lampolgárságot ezen az alapon!) Azt kell kérdeznem végül, hogy milyen jogon történik mindez? (Mozgás a szélsőbal­oldalon.) Egy a nyelvünk, egy a sorsunk, egy földben vannak eltemetve apáink, nagyapáink, őseink. Miért, milyen címen történik ez a meg­bélyegzés, ez a lesújtás, ez az — igazán így lehet mondani — tömeggyilkosság, (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ez a véres igaz­ságtalanság és csúf jograblás? Hogyan higy­jen így a polgár és a társadalom tagja a tör­vény előtt való egyenlőségben, hogyan higyjen a társadalmi rendben, az erkölcsben, hogyan ne legyen csúf materialista és földalatti össze­esküvő forradalmár, ha minden emberi jogá­tól meg akarják fosztani? (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Én ezt abszurdumnak, csúf igazságtalanságnak és végzetes dolognak tar­tom, amelynek kárát az ország, á magyar nem­zet fogja vallani. A javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Huszár Mihály jegyző: Drozdy Győző! Elnök: Drozdy Győző képviselő urat illeti a szó. Drozdy Győző: T. Ház! Figyelemmel hall­gattam végig előttem szólott t. képviselőtár­sam értelmes, logikus, nyugodt beszédét és ha nem is értek vele mindenben egyet, el kell is­mernem, hogy túlságos szordinóval dolgozott, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert hiszen neki kettős joga is lett volna arra, hogy élesebben támadja ezt a javaslatot. Születésénél fogva is azok közé tartozik, akiket sérelem ért (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és elvileg is egy olyan fronton állott egy egész életen keresztül, ahol mindig küzdöttek az emberi jogok minden sérelme ellen. Csodálkoznám azonban azon, ha az ilyen szolid felszólalást is csak pártszem­pontokból fognák fel eben a Házban. Én magam ezit a javaslatot elfogadom, (Propper Sándor: Nem -méltó egy Drozdy múltjához! A múltjaihoz nem méltó, Drozdy képviselő úr!) mé? pedig jóízlésből teszem ezt. Nem szeretem azokat az özvegyeket, akik a temetésről egyenesen az esküvőre mennek. Hiszen alig pár hónapja, mindössze két-három hónapja hagytam el a sírboltot, r nem illenék tehát most már megtagadnom édes szülőm elveit azzal, hogy annyi méltányossággal sem Viseltetném vele szemben, hogy ha az alapesz­mében egyetértek vele, akkor ezt a javaslatot el né fogadjam. El kell fogadnom már csak azért is, mert ma bizonyos oldalról szinte kri­tériumnak tartják azt, hogy azs aki ezt a ja­vaslatot megszavazza, a reformok híve. Már­pedig — őszintén szólva — nem szeretnék abba a helyzetbe kerülni, hogy báríki is: azzal vá­dolhasson meg, hogy a refoirmok útján nem vagyunk hajlandók egy lépést sem előre tenni, (ProDper Sándor: Szén kis reform ez!) Ebből az alkalomból vissza kell utasítanom nem a pártom megbízásából, mert hiszen a oártonv mal e tekintetben még nem-r volt alkalmam értekezni, hanem csak a saiát felelősséffemre utasítom vissza a kormánypárti sajtónak ma reggeli tudósítását, amelvben a függetlenségi r>árt tegnapi megalakulásával kapcsolatban igen érdekes dolgokat írtak. Azt írja a kor­mánypárti főlap, hogy (olvassa): »A harminc­hat képviselő névsora mutatja, mennyire nem volt egyetértés az új párt tagjai és a hozzá­juk nem csatlakozók között. A harminchat tagból álló disszidens párt jórészt azokból áll, akiket néhai Gömbös Gyula csáklyásoknak nevezett el és akik mindig gróf Bethlen István világszemléletéhez és világpolitikájá­hoz állottak közel. Politikai körökben való­színűnek tartják, hogy gróf Bethlen István hamarosan mint vezér az új párt élére áll és ezzel véglegesen tisztázza azt a helyzetet, amely egyébként ma sem kétséges már: a meg nem alkuvó, keresztény fajvédő, jobb­oldali politikát nem sikerülhet többé a liberá­lis, csáklyás irányzattal összekeverni.« T. Ház! Szabad-e feltennem a kérdést, hogy amikor arról az oldalról azt állítják, hogy ebben a pártban nagyrészt olyanok fog­lalnak helyet, akiket Gömbös Gyula csáklyá­soknak nevezett, vájjon nem akad-e a pártban rajtam kívül csak egyetlen egy is, akit nem maga Gömbös Gyula hívott ide és választott meg? Gömbös Gyula még a régi ciklusban használta először ezt a kifejezést bizonyos csoporttal szemben, ellenben e párt tagjai igenis azok közé tartoznak, akiket Gömbös Gyula idehívott, ennek a pártnak egyik ver zére Sztranyavszky Sándor volt az, aki Gömbös Gyulával együtt megszervezte, össze­hozta a parlamentnek azt a pártját, amely ma csáklyásoknak nevezi azokat az embereket, akik egyáltalán közel sem állanak ahhoz a reakciós szellemhez, amely bennmaradt a pártban. T. Ház! A kormánypárti sajtónak az ilyen impertinensnek nevezhető kifakadását vissza­utasítom, mert a csáklyásság tőlem is épúgy távol áll, mint az ő pártjuknak bármelyik tag­jától és ha csáklyás alatt azt kellene érteni Magyarországon, aki nem akarja megszavazni a reformokat, hát felszólítom az igen t. .túlol­dalt, felszólítom az igen t. kormányt, ám álljon elő reformokkal, hozza azokat a népies refor­mokat és ám lássuk, vájjon nem fogjuk-e mi azokat a reformokat megszavazni. (Jenes And­rás: Nem meri azt hozni, amit mi szeretnénk hozni!) Nem is volt alkalmunk arra, hogy az utolsó kormányzat alatt bebizonyítsuk azt, hogy a reformoknak hívei vagyunk, mert hiszen Tmrédy kormányzása alatt egyetlen reform­javaslat sem került a Ház elé, csak azok. ame­lyek most itt fekszenek, Imrédy országlása alatt a reformoknak csak az ígéretét hallottuk, azoknak zacskóba zárt szelével dudálták tele az országot minden alkalommal, minden nép­gyűlésen hirdette a földreformot, a részvény­jog reformját, az adóreformot, a társulati adó reformját, stb., valójában pedig a parlamentet alig akarta összehívni és amikor össze is hívta, úgy foglalkoztatta, hogy ezekre a reformokra pedig ne kerüljön sor. Visszautasítjuk tehát azt a vádat, mint hogy ha mi a reformoknak nem volnánk hívei és felszólítjuk azokat, akik így merészelnek írni és így félre merészelik | vezetni Magyarországot, hogy áin. nevezzenek meg közülünk egyet is, aki az egészséges, né­pies és korszerű reformok útjába bármi aka­dályt is tett volna. (Mózes Sándor: Hol van­nak azok, akik nem akarják a reformokat? Jelentkezzenek!) Én, mint mondottam, elfogadom ezt a ja­vaslatot, mert mindent megszavazok, ami a ke­resztény magyar ifjúság javát szolgálja. El­fogadom, mert remélem, hogy a város keresz­tény társadalma és politikusai cserébe viszont segítenek majd a földkérdés megoldásánál ne­künk, harmadszor, mert remélem, hogy a rész­letes tárgyalásnál azokat a módosító indítvá­nyokat, amelyeket be fogunk terjeszteni, mél-

Next

/
Oldalképek
Tartalom