Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-380

Az országgyűlés képviselőházának 3

SO. mondani! (Reisinger Ferenc: Jelen volt, csak aludt! — Sehmidt Lajos: Maguk ébresztettek fel.) Ez a paragrafus elsősorban a szervezett munkásságra vonatkozik. Állítólag azért, mert a szakszervezeti és egyéb munkásszervezeti vezetőségekben résztvevők között zsidók is vannak. Tebát a forradalmat és egyéb ilyen ördögöt, poklot, rossz dolgot, amelyet a t. képviselőtársunk most is megemlít, nemcsak a zsidók okoztak. T. képviselőtársam és t. Képviselőház, voltak és vannak azokban a szakszervezetekben, a vezetőségekben nemzsidók is. (Kéthly Anna: Sőt!) Sztálin nem zsidó, sőt plébános volt valaha. (Sehmidt Lajos: Annál rosszabb! — Élénk derültség. — Kertész Miklós: Csak készült papnak!) Lenin orosz volt, keresztény, nemes származék, Jaurez nem volt zsidó soha, csak dísze volt Európának és az egész világnak; Arthur Henderson nem volt zsidó, sőt a spanyol forradalom egyik előharcosa, Caballero, amint a nevéből sejtem, szintén nem volt zsidó, mert zsidó Caballerok nincsenek, a magyar Bokányi Dezső — neve hangzása mutatja — nem volt zsidó, a paraszt Csizmadia Sándor nem volt zsidó, a hódmezővásárhelyi Szántó Kovács János nem volt zsidó (Farkas István: Rendőr volt történetesen!) és felsorolhatnám még mások nevét is. (Sehmidt Lajos: Tessék azokat felsorolni, akik zsidók voltak, akkor holnap reggelig fog tartani a felsorolás!) Keresztényeket is sorolhatnék fel holnap reggelig, viszont Sehmidt kollegámról nem tudnám pillanatnyilag megmondani, melyik csoporthoz tartozik, mert a neve nem egészen mutatja származását. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Sehmidt Lajos: Kételkedik a fajtisztaságomban? — Reisinger Ferenc: Ha megkaparjuk t. képviselő úr, talán kibújik pár percent ős! — Derültség. — Elnök csenget.) Szóval, az a felfogásom, hogy a zsidó vezetőket nem lehet kárhoztatni azon a címen, hogy zsidók, ellenben pozitívum az, hogy becsületesen dolgoztak ezekben a szervezetekben évtizedeken keresztül, hozzájárultak ahhoz, hogy a társadalomban egy bizonyos fajta egészséges, szociális közszellem alakuljon ki és teremtődjék, hozzájárultak ahhoz, hogy amint tegnap Kornis képviselőtársunk kifejtette ... (A klotűrlámpa kigyullad.) Tisztelettel kérek tíz perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a beszédidő meghoszszabbítását megadni? (Igen!) A Ház a hosszabbítást megadja. Buchinger Manó: Hallottak Kornis képviselőtársunk tegnapi programmnyilatkozatából, hogy nincs többé politikai pártja sem Európának, sem Magyarországnak, amely olyan programmot merne előterjeszteni, hogy annak a programúinak a munkásosztály szociális követelései ne alkotnák egyik jelentős, fontos kiegészítő részét. Ha ez a fontos szociális közszellem így alakul, ez a munkásosztálynak, a szocializmusnak, a szociáldemokráciának érdeme és az érdemnek egy piciny, parányi része igenis a miénk is. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) De van ebben a speciális szakaszban, amelyhez a t. igazságügyminiszter úr, úgy látszik, szintén ragaszkodik, úgyannyira, hogy egy szóval sem említette, hogy hajlandó volna azt elejteni, (Kéthly Anna: A tehetetlen konkurrencia követelésére!) osztály gyűlölet is a munkásosztály ellen. Olyan munkásgyűlölet, ülése 1939 március 10-én, pénteken.' 283 amilyen megnyilatkozott a választójogi törvényben, amellyel a munkásszavazók létszámát csökkentették, amilyen megnyilvánult az Imrédy-kormány sajtónovellájában, azonkívül a hatályosabb törvény megszigorításában és így tovább és így tovább. Mindezeken kívül ebben a javaslatban is azt látjuk, hogy a munkásszavazók számának a választójogi törvényben való csökkentésén kívül legalább is egynegyedmillióval csökkentik a szavazók számát az országban. Ez olyan fejlett politikai üzleti érzékre vall, hogy szinte azt kell gyanítanom, hogy a kodifikáeióban valami zsidó is résztvett, legalább is egy nyolcad erejéig. (Farkas István: Imrédy részt vett! — Propper Sándor: Karolin nagymama benne van!) Be kell fejeznem. Égbekiáltó igazságtalanságnak tartom — mint mondottam — azt, hogy a zsidóságot eo ipso kizsákmányolónak és bűnözőnek teszik meg. Ezt én vadságnak ós barbárságnak tartom. Arra, amit a fejlett, veleszületett üzleti érzékről mondanak, már reflektáltam. Ha még volna időm, hivatkozni tudnék arra, hogy ez a magyar és keresztény üzleti érzék is mutathatja magát, a Pénzügyi Compass-nak akármelyik oldalát lapozzuk is fel. Az igazgatók, a vezérigazgatók, a bankelnökök és a többiek sorában találunk olyan neveket, mint az Esterházyak, Csekonicsok, Haggenmacherek, Erneiek, Nemes Miticzky-Jaross Sándorok, Kozma Miklósok és így tovább. T. Ház! Arra, amit a valutázásokról, mint speciális zsidó bűnről mondanak, szintén kj lehetne terjeszkedni, rá lehetne mutatni. (Reisinger Ferenc: A keresztény neveket elhallgatják, elsvindlizik!) Keresztény nagyurak, kapitalisták, grófok, külföldi hercegek, detronizált császárok és királyok, Vilmosok, Alfonzok is így tovább nagyszerűen élnek idegen országban és én nem tudom elképzelni, hogyan leliet ezt valuta nélkül csinálni. Etbben a tekintetben is azt látjuk tehát, hogy valóban nem úgy áll a dolog, hogy ez csak zsidó specialitás volna. Itt van a kezemben a legújabb statisztika, amely egyik részében a zsidó és keresztény bűnözők számáról szól. Ez azt mutatja, hogy a zsidók oly szerények, hogy az őket megillető társadalmi százalék erejéig sem veszik igénybe a bűnözés jogát. Befejezem azzal, hogy én e javaslat egyik nagy kárának, végzetes hatásának tartom azt, hogy abszurditásokat teremt. A javaslat egyik intézkedése például azt mondja, hogy ahhoz, hogy nekem mint zsidónak a többiekkel egyenlő politikai jogom legyen ebben az országban, az kell, hogy 1867-ig, vagy nem tudom meddig, visszamenőleg ki tudjam mutatni a származási és egyéb adataimat. Én rendkívül büszke vagyok arra, hogy magyar állampolgár lehetek, hogy itt élhetek ebben az országban, de például a tizenötször vagy tizenhatszor ekkora Északamerikai Egyesült Államok menynyivel bőkezűbb, mennyivel gavallérosabb: ha ott öt évig élek, megkapom az állampolgárságot és a teljes jogomat. Nem gondolják a magyar patent-hazafiak, hogy kissé szerénytelenek akkor, amikor tizenötször súlyosabb feltételeket szabnak a magyar állampolgárság elnyerése tekintetében, mint a világnak egy olyan állama, amelynek a felfogása sok tekintetben nagyon kívánatos. (Kéthly Anna: És amely sok magyart fogadott be. — Vázsonyi János: De ez más beszivárgókra nem vonatkozik! — Farkas István: Maholnap több lesz Amerikában a magyar állampolgár, mint itt! — Felkiáltások a QZélsőbalQldalQn; Sok millió