Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-380
280 Az országgyűlés képviselőházának 380. ülése 1939 március 10-én, pénteken. felfogásom szerint, de azt hiszem, ha történetesen nem keresztények, nem magyar mágnások vagy nem magyar keresztény politikusok, hanem zsidók volnának, még akkor sem lehetne őket nemzetárulóknak tartani. (Kéthly Anna: Más mértékkel mérnek!) Emlékszünk mi még arra, — különösen a régebbiek — hogy amikor itt ültek a mi sorainkban, illetve ebben a képviselőházban Hodzsa Milán, Juriga Nándor, Maniu és más Tiemzetiségi politikusok, keresztények, ezek itt nem voltak erősebb szlovákok, mint a felvidéki zsidók. Azután mikor más viszonyok alakultak, hogyan viselkedtek ezek az urak, ezek a nemzsidók? A kényszer, a politikai helyzet kényszerítette őket azonban olyan magatartásra, amely állítólagos magatartás Vozáry képviselőtársunk szerint anyagyilkosság, nemzetárulás, stb., csak azért, mert zsidók követték el. Azt hiszem, hogy ez mind nem nemzetárulás, nem anyagyilkosság, de hiszem és tudom, hogy Vozáry úrék is csak annyira voltak odaát magyarok, amennyire a politikai életben va ló maradásukkal ez összeférhető volt és ebből a szempontból szükséges volt. Egyébként azonban maga Vozáry úr is elismeri, hogy a zsidók is magyar magatartást tanúsítottak, úgy hogy azt hiszem, hogy ezekkel az igazán alantas, véresszájú vérvádakkal egyszer már elhallgathatnának, s rábízhatnák ezeket Meizler kollégánkra és másokra, akiknek ez politikai kenyerük, akik ebből élnek. Még csak egyetlen ilyen úgynevezett főbenjáró zsidó bűnözésre akarok egy pár szóval rámutatni s ez az ominózus 1918-as esztendővel, különösen annak végével kapcsolatos. Százszor és százszor megcáfoltuk már azokat a vádakat és rágalmakat, amelyeket ezzel az eseménnyel kapcsolatban az urak felénk szórtak, de mi százegyedikszer is kénytelenek vagyunk — az urak kényszerítenek rá — feltenni a kérdést: hát Károlyi Viktor gróf t. képviselőtársunk tisztelt nagybácsija zsidó volt? A nyilas Festetics gróf, nyilas Festetics Domonkos képviselőtársunknak a kuzinja vagy nem tudom milyen atyjafia zsidó volt? Hock János, az akkori nemzeti tanács elnöke zsidó volt? (Némethy Vilmos: Mindannyian ki lettek közösítve!) Hát a keresztény proletárok, a munkások, a földmívesek, polgárok és előkelő magyar mágnások ezrei, százezrei azok zsidók voltak? Ha egyáltalában bűn volt az, ami 1918 októberében történt, amit itt magyarok, zsidók és keresztények közösen követtek el, akkor ezek kollektív bűnök voltak, akkor minden más és ennek tagadása nemcsak történelem-hamisítás, hanem közönséges politikai gyávaság, ha ettől megfutnak. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A legszomorúbb, a legigazságtalanabb és legvérlázítóbb dolognak tartom, hogy ennek a törvényjavaslatnak az egész indokolása hamis és nem helytálló. Azt mondja az indokolásnak egyik, hogy úgy mondjam fénypontja, hogy a zsidóság évezredek óta elkülönített faj. Ez így önmagában véve egy közhely, egy lapos frázis, aminek semmi értelme nincsen. Elkülönülten élnek más nemzetek is, más fele' kezetbeliek, más fajok is. Valamilyen rossz értelmezést akkor és azzal akarnak adni ennek a megállapításnak, amikor azt akarják kihangsúlyozni, hogy ez az évezredek óta elkülönített faj nemtudom én micsoda rendkívüli kifejlett üzleti érzékkel bír. (Rajniss Ferenc: Szóval az sem igaz!) Lehet, hogy igaz, de így ez is értel" metlen, értelmetlen és egyenesen sértő más fajokra, más nemzetbeliekre és elsősorban sértő magára a magyar fajra, ha ezt a magyar fajt olyan pipogyának, olyan élhetetlennek akarnók odaállítani, amelynek üzleti, kereskedelmi és gazdasági érzéke nincs. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Rajniss Ferenc: A magyar nem ért az uzsorához!) Mondom, ez nemcsak értelmetlen, hanem egyenesen sértő a magyar fajra is, azonkívül történelmi falzum, történelmi hamisítás, amit adatokkal és példákkal fogok később bizonyítani. Egyelőre az itt kínálkozó legaktuálisabb történeti példával akarom illusztrálni, hogy mennyire történelmi falzum és hamisítás. Itt van maga a zsidó emancipáció, mint magyar történelmi tény. Én állítom, hogy ennek a zsidó emancipációnak nem holmi antiszemitizmus vagy nem tudom én, kifejezetten a liberalizmus lett volna az igazi oka. Szó sincs róla. A magyar nemzet jól felfogott gazdasági érdekei, az akkori történelmi viszonyok, az akkori fejlődés következménye volt az, ami az úgynevezett zsidó emancipációt szükségessé tette akkor. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ne mondja senki, t. Ház, hogy a magyar fajban nem volna gazdasági élelmesség és érzék. Éppen ez a zsidó emancipáció is mutatja, de mutatják más példák is. A nagy reformok idején megjelent egy olyan tudományos mű, mint Széchenyinek a vHitel« című munkája. Nem tanúskodik ez nagy gazdasági érzékről? Ott van Kossuth Lajosnak a működése, a Magyar Védegylet, az Ipari Védegylet körül stb., amely a forradalom előtt a viszonyoknak egyik legnagyobb szellemi motorát szolgáltatta a gazdasági problémák felvetésében. Olvasom a 48-as időkről szóló könyveket, olvasom többek között Illyés Gyulának, ennek a nagyszerű fiatal magyar írónak Petőfi című könyvét. (Bródy Ernő: Parasztszármazású, kitűnő ember!) Ott többek között a 48-as időkről azt olvasom (olvassa): »Névnapi estéken az eladdig Hunyadi Mátyás emlékére ivó hazafiak lelkesülten egyszerre a majdan itthon gyártandó cérnára és fűrészre ürítik poharaikat — amely sajna,- egyelőre szintén az átkos Ausztriából való. Nem volt még nép, amely így felhevült az új istennő, az ifjú Tőke csábmosolyaitól.« Ez mind azt mutatja, hogy nemcsak a zsidóban van kifejlett üzleti érzék, hanem a magyar fajtában is és ne akarjanak a magyar fajnak és kereszténynek hízelegni olyan értelmetlen módon, hogy lebecsülik ezzel, ilyen élhetetlennek, pipogyának és ilyen védtelennek állítván oda a zsidósággal szemben. És számos más példát is tudnék erre vonatkozóan felhozni. Mindezt azért említem meg, mert igazolni akarom ezzel is azt a tételemet, hogy a zsidó emancipáció, amit most egyes urak olyan nagyon megbántak, nem a filoszemitizmusnak volt az eredménye, hanem amint mondottam, az ország gazdasági érdekei kívánták ezt meg. Házizsidó mindig volt. A 48-ban és a 48 után kialakult viszonyok és állapotok, a gazdasági fejlődés egyszerűen szükségessé tették, hogy a zsidónak ezt a házizsidó szerepét nemzeti méretekre nagyítsák. Ez szintén olyan valami, amit nem a zsidók, hanem a keresztények csináltak. De szükséges volt, mert ugyanígy volt ez Angliában, Franciaországban és mindenütt, ahol a polgárság a kezdődő, fejlődő és továbbfejlődő kapitalizmus következtében az ország közállapotait
