Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-380

Az országgyűlés képviselőházának 380, ilyen módon és ilyen keretekben alakította át ós az ország- közjogi állapotait és intézményeit is ezekhez a gazdasági és üzleti érdekekhez volt kénytelen hozzásímítani, így volt tehát ez Angliában, Franciaországban, Németországban és így volt Magyarországon is. Ez pedig nem a zsidó, hanem igenis a keresztény polgári társadalom lényege, a keresztény polgári társadalomé, a kifejlődő kapitalista társadalomé. Ez a kifejlődött kapitalista társadalom volt egyben az a tükör, amelyben Marx Károly, a nagy közgazdász és nagy szociológus meglátta a polgári társadalomnak és benne a zsidónak az igazi szerepét és ezt tudományosan is meg tudta határozni, meg tudta állapítani. Ezekből a megállapításokból én csak egy-két mondatot leszek bátor idézni. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Azt mondja Marx Károly a »Zsidókérdés« című művében, hogy (olvassa).^ »A zsidó a maga zsidó módján emancipálódott és pedig nemcsak azáltal, hogy magához ragadta a pénztőke hatalmát, hanem azáltal, hogy a pénz az ő révén, vagy mások révén nagyhatalommá és a gyakorlati zsidószellem a keresztény népek gyakorlati szellemévé vált. A zsidók olyan formán emancipálódtak, hogy a keresztények zsidókká lettek.« Mit szól ehhez Rajniss kolléga? (Pinezich István: Ezt akarjuk visszacsinálni!) Erről a viszszacsinálásról majd még beszélünk. (Kertész Miklós: Ki akarják szorítani a zsidókat! — Rajniss Ferenc: Már elkéstünk! Itt már nem lehet segíteni! — Propper Sándor: Egyedül akarnak zsidók lenni! Úgy-el) Ha már el is késtek, akkor csak a marxizmus marad, Rajniss kolléga úr, de ön erről az útról is lekésett, (Kertész Miklós: Ezt 1843-ban írta Marx Károly!) Ugyanebben a könyvében, ebben a gondolatsorban azt mondja Marx Károly, hogy »a zsidóság nem a történelem ellenére, hanem a történelemnél fogva maradt fenn. A polgári társadalom saját méhéből termeli ki a zsidóságot.« (Ügy van! Ügy van! a szélsőaloldalon.) Tehát ebben is bűnösek Rajnissék. Hogy én itt létezem, ez is az ön műve! (Derültség.) Legyen szabad végül még egy idézetet felhoznom ugyancsak Marx »Zsidókérdés« című művéből, amelyben azt mondja, hogy »a zsidók ábrándos nemzeti összetartozósága, — az a bizonyos ábrándos nemzeti összetartozás, amelyet ilyen főbenjáró bűnül rónak fel — a kereskedő nemzeti összetartozósága, a pénz embereié általában. A zsidók gyökértelen törvénye csak vallási karikatúráj erkölcs és jog egyetemes gyökértelenségének, — ami ma is létezik — azon formai rítusoknak, amelyekkel az önzés világa felcicomázza magát.« T. Ház! Ezekből láthatjuk, hogy voltaképpen nem holmi zsidó elkülönülésről, nem holmi zsidó külön faji üzleti érzékről van szó, hanem arról, hogy a társadalomnak és a gazdasági életnek általános szabályai azok, amelyek ma megnyilvánulnak és amelyek elJen rúg-kapálóznak több-kevesebb értelemmel azok, akik ezt nem tartják helyesnek. A helyett, hogy egy igazságos társadalom építésére szánnák el magukat, a társadalmon véres sebeket ejtenek azzal, hogy demagógiával és más hasonló módon ilyen károkat okoznak önmaguknak és embertársaiknak. T. Ház! Hiszen ebben a törvényjavaslatban, azokban a célokban, amelyeket ez a törvényjavaslat kifejezésre juttatott, nincs másról szó, mint határozott gazdasági érdekekről. Mint hallgató, résztvettem a zsidóbizottság ülése 1939 március 10-én, pénteken. 281 egyik ülésén és véletlenül éppen akkor toppantam be a tárgyalásra, amikor Krüger t. képviselőtársam azt fejtegette, hogy 3000 zsidó ügyvéd van Budapesten, vagy Magyarországon, — ebben a pilanatban nem tudom — (Kertész Miklós: Nagyon materialisztikus fejtegetés volt!) és pontosan háromezer keresztény ügy véd" nek szüksége van elhelyezkedésre és állásra, — mondotta. Ez a szám tehát kvadrál. A háromezer zsidó menjen el, haljon éhen, miután háromezer kereszténynek állásra van szüksége. Ennek a Háznak egyik általam rendkívül nagyrabecsült tagja, — Sulyok képviselő úr — akit még reakciósnak sem mondhatok, mert valóban nem az, — egyik cikkében ugyancsak nagyon érdekesen mutatott rá a dolgok hátterére. Mi a lényeges voltaképpen a zsidókérdésnél? — vetette fel egyik vezércikkében a kérdést. Magyarországon földreformra van szükség, — folytatta — ennek a földreformnak a megvalósításához 250 millió pengő kell. Arroi van szó, hogy ezt a 250 millió pengőt a zsidóktói vegyük el és adjuk oda a keresztényeknek. (Propper Sándor: Spanyol Izabella módszer!) Igen t. Ház! Ez lehet bizonyos szempontokból nagyon helyes érvelés, de nem tagadhatja meg senki, hogy amilyen helyes, annyira jellemző is és annyira rámutat a dolgok igazi lényegére. A kérdés csupán az, hogy lehet-e így is a dolgokat csinálni. A képviselőház tagjainak többsége bizonyára ismeri Max Stirn érnek, az úgynevezett ideális anarchistának azt a meghatározását, hogy a tulajdon lopás. Én, mint szociáldemokrata, Stirnernek erről a megállapításáról azt mondhatom, amit akarok, azonban önök ezekkel az intencióikkal a zsidó tulajdonról igenis azt tartják, amit Stirner a tulajdonról általában. (Propper Sándor: Ezt egyházatyák is megállapították!) Kijelentem, hogy önöknek gondolniuk kellene a magántulajdon szentségére is és gondolniuk kellene arra, hogy önök a magántulajdon szentségét legalább cikkeikben, felszólalásaikban és állítólagos világszemléletük szerint hirdetik is. (Propper Sándor: Csak példát nyújtanak rá, hogyan kell hozzányúlni!) Ezért nem tartom a javaslat indokolását komolynak. Nem is lehet ezt komolynak tartani. Sajnos, egy európai kórszellem szülöttje ez a javaslat. Miután Németországban nincs annyi zsidó, mint állítólag Magyarországon, ott a bolsevizmus az indok, amiért a zsidót ütik. Olaszországban talán azért üldözik őket, mert nem isznak farkas tej et, mint Romulusz és Rémusz. A tulajdonképpeni igazság az, amit Lessing a nagy német költő már nagyon régen megállapított, hogy a zsidót ezért vagy azért máglyára kell vinni. Igaz, hogy Lessingnek ez a darabja nagyon régi időkben, azt hiszem a keresztes hadjáratok idejében játszódik le, az igazság azonban mégis csak az, hogy oda jutottunk ma, ahol a keresztes t háborúk idejében voltunk, vagyis a civilizációról, az emberek egyenlőjogáról való felfogásunkban lecsúsztunk oda, ahol évszázadokkal ezelőtt voltunk; irtózunk ^ mindattól, ami az úgynevezett modern polgári társadalomnak és polgári kornak vívmánya. Én t. Ház, nem voltam, nem vagyok és nem is_ leszek bolsevista soha; én Stalinnak és Trockijnak a tanításait és bölcsességeit nem fogadtam el, most sem fogadom el, de amikor például egy ilyen törvényjavaslat tárgyalása alkalmából látom azt a szörnyű, leírhatatlan irtózást és utálkozást mindentől, ami a civilizációt, a modern kultúrát, a modern jogegyen-