Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-380

Az országgyűlés képviselőházának 380. jegyzést óhajtok tenni Vozáry képviselő úrnak ezekre a fejtegetéseire. Az egyik az, hogy nagyon nehéz manapság bizonyos körülmények között megállapítani, hogy mi a nemzetárulás, ki követ el nemzetárulást. Nagyon nehéz megállapítani bizonyos körülmények között, hogy mi a kényszer által diktált gyakorlati politika és mi a nemeztárulás. Nagyon nehéz megállapítani a mai viszonyok közt bizonyos helyeken és bizonyos körülmények között, hogy mi a meggyőződés a politikában és mi a taktika. Főként azt szeretném, ha Vozáry képviselő úr tudomásul venné, hogy amikor ezekről a bűnökről van szó, akkor a bűnözők nem úgy oszlanak meg, hogy itt vannak a zsidók és ott a keresztények. Engedje meg a t. Ház, hogy erre vonatkozóan egy-két konkrét dokumentumot is terjesszek a Ház elé. (Farkas István: Halljuk! Halljuk!) Itt van a kezemben az Érsekújvár és Vidéke című lapnak, a felvidéki magyar párt, tehát Jarossék pártjának egyik, 1937 január l.-i száma. Ebben többek között van egy közlemény, amely szerint nagyon kedves meglepetés érte a karácsonyi szent estén Holota János dr. városbírót —• ha nem tévedek, most kollégánk és itt foglal helyet közöttünk — és Lapka Béla dr. járási képviselőt. Az a kedves meglepetés érte őket, hogy mindkét úr megkapta Benes dr. köztársasági elnök úr megnagyobbított fényképét. A fénykép egyben dr. Holotát is ábrázolja. Az elnök és felesége sajátkezű aláírásukkal látták el ezt a fényképet és úgy intézkedtek, hogy ezt a kedves figyelmet szent este karácsonyi megemlékezésképpen nyújtsák át az érsekújvári, nem tudom miféle fogadtatás alkalmával a két magyar szónoknak. (Nagy zaj a jobboldalon. — Némethy Vilmos és Rajniss Ferenc közbeszólnak. — Vitéz Hertelendy Miklós: Mi köze ehhez a zsidókérdésnek! — Malasits Géza: Ha zsidó volna, akkor is védelmeznék? — Kéthly Anna: En nem tartom dehonesztálónak, de ha zsidó lett volna,^ akkor bűnösnek tekintenék. Egyforma mértékkel mérjenek! — Zaj. — Farkas István: Ne mérjenek kétféle mértékkel!) Itt arról van szó, hogy Benes Eduárd és felesége meghívták Holota János nemzetgyűlési képviselő urat ^— természetesen másokat is — és a yendéigek fogadásakor tartott cercle alkalmával a köztársasági elnök igen meleg hangon üdvözölte a városbírót, Holota bíró urat és emlékeztette feleségét az. érsekújvári fogadtatás szívélyességére és így továhb. (Propper Sándor: Ha Schulz Ignác lett volna, akkor hazaárulónak minősítenék!) Igen t. Ház! Én ezt, amit itt idéztem, természetesen nem tartom nemzetárulásnak. (Rajniss Ferenc: Személyi támadás! Ugyanolyan, mintha megkérdezném Propper képviselő urat. hogy kiket helyezett el az Általános Takarékban! — Propper Sándor: Mit kérdezett tőlem? — Rajniss Ferenc: Ugyanolyan személyes támadás! Pedig én sohasem kérdeztem!) Nem találok valami véres haragot sem, amely kifejezésre jutna Holota képviselőtársunk és Benes Eduárd volt köztársasági elnök viszonyában. (Pinezich István: Nevetséges! — Némethy Vilmos: Nagyon gyenge érvek! — Zaj. — Propper Sándor: Vozáry érvei erősek, úgy-e? — Rajniss Ferenc: A szőnyi esetről beszéljen, Propper! — Propper Sándor: Mi baja van velem? — Rajniss Ferenc: A szőnyi esetről beülése 1939 március 10-én, pénteken. 279 J széljen! — Farkas István: Mondja el ott kint, I gyáva! Miért itt mondja?) De van itt egy másik dokumentum is. Az Érsekújvár és Vidéke című lapban azt olvassuk ugyancsak Benes köztársasági elnök egy beszédével kapcsolatban, hogy egy régebbi beszédében világos plaszticitással fejtette ki Jaross Andor: félreérthetetlenül lekötötte magát és a kisebbségi magyar ellenzék politikáját a demokrácia mellett. Ennek gyakorlati bizonyítéka volt az, amikor a magyar pártok annak idején egyértelműen Benes Eduárdra szavaztak a köztársasági elnökválasztáson, mert világosan érezték, kisebbségi érdek, hogy a köztársaság legamagasabb polcán demokrata álljon és nem elfogult naconalista. (vitéz Sebestyén Kálmán: Két rossz közül kellett választani!) Úgy van, igen t. Ház. Éppen meg akarom állapítani, hogy én Jaross miniszter j úrnak ezt az akkori nyilatkozatát, — noha ő | azóta a demokráciát illetően más véleményen van, nyilván a magyar levegő hatott rá ilyen irányban — (Farkas István: Mivel hazajöttek!) ezt az akkori lojális nyilatkozatát sem tartom_ anyagyilkosságnak, sem nemzetárulásnak, viszont nem is látok benne olyan vad küzdelmet a magyarság érdekében és Benesék ellen, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) mint amilyet Vozáry képviselő úr tegnap a szerencsétlen felvidéki zsidóktól kívánt. (Kertész Miklós: Ez a lényeg!) Inkább azt a bizonyos taktikai okokból való megalkuvást látom benne, amelyre bizony, bizonyos körülmények között (Kéthly Anna: Szükségük volt!) szükségük volt. Itt van még egy harmadik szerény dokumentum, ugyancsak Jarossék pártjának lapjában. Ez 1937 október 31-éről szól s itt csak anynyi olvasható, hogy valahol egy főtéren nyilvános ünnepi gyűlést tartottak, ahol egy Taszler nevű evangélikus lelkész úr beszélt szlovák nyelven, azután igen figyelemreméltó beszédet mondott Schultz Ignác nemzetgyűlési képviselő, aki magyar nyelven beszélt, a magyar kisebbség panaszaira mutatott rá, annak a reményének adván kifejezést, hogy a jövőben a magyar kisebbség több megértéssel fog találkozni, mint a köztársaság első tizenkilenc éve alatt. (Farkas István: S ezért hazaárulással vádolják!) Ez ugyanaz a Schultz Ignác, akiről tegnap egy felvidéki kolléga urunk, egy plébános úr azt mondta, hogy ellopta a pártkasszát és nem tudom, mit csinált. (Farkas István: Jellemző arra a plébános úrra!) íme, tehát egy károsnak nevezett és becsmérelt szociáldemokrata, aki magyarul beszélt és a kisebbségek érdekében beszélt, ráadásul még zsidó is. Mit akarnak az urak? Még ennél is többet akarnak? (Rajniss Ferenc: Az a kérdés, el vitte-e a pártkasszát vagy sem? — Kéthly Anna: Az sem igaz, azt is százszor megcáfolták!) Vájjon szóljak további dolgokról is, megemlítsek ezzel a kérdéssel összefüggő további dokumentumokat is? Szóljak Romániáról és elmondjam, hogy keresztény magyar urak, mágnások kénytelenek voltak Romániában maradni, sőt muszájból a magyarkínzó román kormányokkal kooperálni és paktálni? (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Szóljak volt képviselőtársainkról, akik az élet szerencsétlen nehéz körülményei miatt és anyagi okok miatt kénytelenek voltak itt lemondani mandátumukról vagy pedig az aktív magyar politika területéről visszalépni és Romániában maradni? Ezek sem nemzetárulók igénytelen 42*