Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-379

270 Az országgyűlés képviselőházának 379 sei szempontjából, ha ilyen természetű és szellemű javaslatokat törvényerőre emelünk. A nemzeti egységnek további megbontása, ami nemcsak a zsidohitű magyarok, de a részben zsicfószármazásúaknak a nemzet közösségéből való kirekesztésében nyilvánul meg és ami szembeállítja egy ifelfujt jelentőségű kérdésben a magyart a magyarral, ma fokozottabb mértékben bűn a nemzet ellen, mint volna máskor. Ezt is ki kell mondani, mert ki tudja, mikor kell ennek az országnak megint élethalálharcot vívnia; rajtunk kívül eső és általunk meg nem akadályozható okok robbanthatják ki a katasztrófát, a háborút. Ennek a nemzetnek egységre és erőre van szüksége. (Úgy van! Úgy van! half elöl.) De én tovább megyek: ha nincs is háború, akkor is élet-halálharcot vív ma ez a nemzet Európának ezen a pontján. (Ügy van! Ügy van! bálfelől. — Farkas István: Gazdasági háborút!) Ne homályosítsák el látásunkat a zsidókérdéssel és egyebekkel csinált ködfelhők és az ilyen látszat- vagy legalább is kisebb veszedelmek felnagyítása mögött vegyük észre a valódi veszedelmeket. Mert itt az országban élet-halálharcot vív a magyarság: össze van itt szorítva a magyarság különböző világhatalomra törekvő áramlatok között, amelyek közül ma az egyik erősebb, holnap a másik lehet erősebb. Itt, Európának ezen a pontján, földrajzi fekvésünknél fogva csak kétféle lehetőségünk van: vagy magyar hatalmi politikát folytatni, vagy elvérezni és mások szolgáivá lenni. Hát nekünk a művelt keresztény nemzetek (Rajniss Ferenc: Melyek azok?) rokonszenvét kell megtartanunk azzal, hogy mi itt a keresztény kultúrának, az európai civilizációnak és a szabadság eszméinek továbbra is olyan védőibástyái legyünk, mint voltunk eddig. Nekünk a bolsevizmus s a. vér- és fajimádat materializmusával szemben a magyar lelket kell megóvnunk, mert tudjuk, hogy a különböző faji^ teóriák mind tudományos humbugok, tudományosan nincsenek beigazolva. Széchenyi István mondotta azt, amire Vozáry t. képviselőtársam is (hivatkozott, hogy olyan kevesen vagyunk, (hogy még az apagyilkosnak is meg kell bocsátani. En ennyire talán nem megyek, az apagyilkosnak mégsem bocsátanék meg, de talán meg lehetne bocsátani azoknak, akiknek (Bródy Ernő: Akik ártatlanok!) egvéb bűnük nincs, mint az, hogy (Bródy Ernő: Születtek! Ártatlanok! Bocsássanak meg az ártatlanoknak!) zsidónak születtek. En megbocsátom mindenkinek a német, a tót, a román, vagy a zsidó származást, ha hasznos tagja ennek a társadalomnak és ha ezt a nemzeti egységet szolgálja, amelyre olyan szükségünk van. Aki ez ellen vét, legyen akármilyen vallású, akármilyen az anyanyelve, akármilyen a faja, azt kirekesztendőnek és könyörtelenül eltávoli tandónak tartom. T. Ház! Szavaimat a jelenlegi miniszterelnök úrnak, gróf Teleki Pálnak a kormánypárt tegnapelőtti értekezletén elmondott beszédéből vett idézetével akarom befejezni. Azt mondotta a miniszterelnök úr, aki mint mindig, minden megnyilatkozásában, magas erkölcsi és államférfiúi felfogásról tett tanúságot (olvassa): »Mi átérezzük a harcok között is, hogy nem múló dolgokat szolgálunk. Mi a nemzet örök értékeinek megóvására, fejlesztésére küldettünk ki. Ez a kötelességünk, erre ülése 1939 március 9-én, csütörtökön. vagyunk hivatva addig, amíg kiküldőink bizalma a 'helyünkön tart, egyénileg azt hiszem azonban, még azon túl is.« Hát én iparkodtam csekély képességeimhez mérten ezt a nem múló dolgok szolgálatát végezni ma itt és ezt a nem múló dolgok szolgálatát kötelezőnek tartom akkor is, ha divatokkal, nagyon is múló divatokkal kerül szembe az ember ezeknek révén, olyan múló politikai divatokkal, amelyeknek azonban, sajnos, nem, vagy nagyon soká elmúló súlyos és gyászos következményei lehetnek. Ezt a javaslatot nem fogadom el azzal, 'hogy ezeket a nem múló dolgokat szolgálni fogom, amíg kiküldőim bizalma itt tart, egyénileg azonban azon túl is. (Élénk helyeslés és taps a bál- \és szélsőbaloldalún. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Huszár Mihály jegyző: Matolcsy Mátyás. Elnök: Matolcsy Mátyás képviselő urat illeti a szó. Matolcsy Mátyás: T. Ház! Parlamenti szokás szerint az előttem szólott igen t. képviselő úrnak szavaiba kívánok kapcsolódni és azokra röviden reflektálni abban, hogy nagy szomorúság tölt el bennünket, hogy a magyar arisztokráciának egyik tagja, gróf Apponyi György, a nagy Apponyinak a fia, kétórás beszédben védte meg a zsidóságot Magyarországon. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon. — Bu,ehinger Manó: Csak azért, mert a nagy Apponyi fia!) Nagy szomorúság tölt el azért^ mert nem hallottunk kétórás beszédet az ő szájából a magyar parasztság, vagy a magyar munkásság védelmében, sem a földkérdésben; egyik kérdés sem izgatta őt ennyire. (Némethy Vilmos: Igaza van! — Rajniss Ferenc: Igaza van! — Nagy zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) de a zsidóság védelmére ilyen nagy filippikát tartani: nem hiszem, hogy a magyar nemzetnek és az ő osztályának.. . (Gr. Apponyi György: Ne nagyon hivatkozzon Apponyi Albertre, mert Apponyi Albert felfogását ebben a kérdésben én ismerem jobban. — Zaj.) Nekem az a felfogásom és hangsúlyozom, ez a mai beszéde is megerősítette a mi felfogásunkat, hogy a Magyarországon élő arisztokrácia legnagyobb részié a -zsidósággal egy véleményen van, össze van vele forrva, sokszor családi, vérségi és főleg pénzügyi szempontból. (Nagy zaj a baloldalon. — Gr. Apponyi György: Hol van nekem ilyen kapcsolatom? — Fábián Béla: Imrédynek vannak vérségi kapcsolatai! — Nagy zaj. — Elnök csenget.) Családi vonatkozásban fel tudnám sorolni ... (Br. Berg Miksa: Ne sértegessen!) Csak szomorúan állapítom meg... (Felkiáltások jobbfelől: Ne személyeskedjenek! — Br. Berg Miksa: Ö személyeskedik! — Fábián Béla: Nem én személyeskedtem!) Es kérem, ha ez nem elég... (Br. Berg Miksa: Én bennem van zsidóvér? — Zaj.) Az nem érdekel. (Br. Berg Miksa: Akkor ne sértegessen! Hol van az Esterházy családban zsidó ős?) En az arisztokráciáról általában beszéltem és hogy igazam van, olvassa el Szekfü professzor úr könyveit, (Fábián Béla: Imrédy a maga vezére!) azokban ki van mutatva, hogy Magyarországon a zsidóság térhódítását elsősortban 'az arisztokrácia tette lehetővé azért, mert nagybirtokait hérbeadta és minden vonatkozásban támogatta, (Nagy zaj.) Ez^ a lényeg, ezt pedig Sízekfü professzor úr állapi-