Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-379

Az országgyűlés képviselőházának 879. ülése 1989 március 9-én, csütörtökön. 271 totta meg, tessék elolvasni az ő könyveit (Fábián Béla: Nem ismerte Szekfü Imrédyt!) En nem kívánok ezzel a kérdéssel foglalkozni, en csak ezt a néhány észrevételt tettem meg éppen azért, mert ezt a kérdést rendkívül izgatott légkörben tárgyalják. Legyen szabad erről a kérdésről letérve a legtárgyilagosab ban magával a törvényjavaslattal foglalkozni. (Rassay Károly: Nagyon helyes lett volna mindjárt ezzel kezdeni!) Éppen azért, mivel a Ház plenáris tárgyalásán mindinkább előtérbe nyomult az a kérdés, hogy a zsidóság nemzethűslég szempontjából megfelelő-e, igen-e vagy sem és hogy milyen szerepet vitt a magyar történelem során, tekintve, hogy ebben a kérdésben leszűrték a véleményt és éppen azok a felvidéki képviselők és azoknak vezére, Jaross miniszter úr, akik saját politikai tapasztalataikalapján látták a zsidóság helyzetét és szerepét a magyar élet szempontjából, (Rassay Károly: Miért nem mondták, amikor odafent voltak?) erre nekem már kitérnem nem is kell, csak újra felidézem, hogy azok a valódi életből vett tapasztalatok voltak. (Rupert Rezső: Hiába beszél, azért mégsem veszik be a Mép.-be!) Kettőn múlik! (Rassay Károly: Ugylátszik, egyen már múlott. — Kölcsey István: A Magyar Élet Pártjába nem jelentkezett! — Fábián Béla: Felvették vagy nem vették fel? — Kölcsey István: Nem jelentkezett, magyarul beszélek! — Zaj. — Elnök csenget. — Mocsáry Dániel: A bölcs rabbi mondta, hogy jelentkezett, hiztosan igaz! — Fábián Béla: Azért mégis azt mondom, hogy jelentkezett. Imrédy protezsálta és mégsem vették fel! — Kölcsey István: Megmondottam magyarul, hogy nem jelentkezett! — vitéz Várady László: Halljuk Matolcsy képviselő urat! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Matolcsy Mátyás: Azzal folytatom beszédemet, hogy az első zsidótörvényjavaslatot nem szavaztam meg azért, mert kevésnek, hiányosnak tartottam, a második törvényjavaslatot megszavazom, de nem azért, mert én arra egy lépést is tenni kívánok, Ihanem azért, mert benne nagyon sok komoly és megszívlelendő intézkedés van. (Buchinger Manó: Most már vegyék fel!) De éppen ezen kijelentés után jogot kívánok magamnak ahhoz, hogy a javaslatnak még feltalálható hiányosságaira élesen rávilágítsak. (Helyeslés a jobbközépen.) Mert nem az a feladatunk, hogy mindent csak dicsérjünk, hanem az, hogy az általunk még hiányosnak tartott részleteket megvilágítsuk. Elsősorban azzal^ kezdem, hogy a második zsidójavaslat módosításai mérhetetlen károkat okoztak azért, mert az egész társadalomban azt az érzést váltották ki, hogy az elrontódott és szükséges lesz a harmadik zsidójavaslat is. (Rajniss Ferenc: Ha így folytatják, lesz is harmadik!) Hogy a társadalomban ez az érzés valóban felébredhetett, annak igenis, a módosításokban van az oka. Kérdezem, mi szükség volt a módosításokra a 2. § hetedik pontjában foglaltakkal szemben, mi szükség volt a kegyelmes zsidók mentesítésére, (Bródy Ernő: Ez igaz!) mi szükség volt a zsidó egyetemi tanárok mentesítésére? (Bródy Ernő: Benne vagyunk! A kis zsidókat kell mentesíteni!) Az ő jelentőségük olyan óriási a társadalom számára? Sok komoly, kitűnő magyar tudés érték van és bármikor lehetne őket helyettesíteni. (Horváth Zoltán közbeszól.) Elnök: Csendet kérek, Horváth képviselő úr. Matolcsy Mátyás: Ez a tétel, amikor azt a néhány »kegyelmes« zsidót és egyetemi tanárt kiemelik... (Bródy Ernő: Ez a népi politika! A titkos tanácsosok kivétele!) Elnök: Bródy képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Bródy Ernő: Már megyek is ki. — Derültség és zaj. — Rajniss Ferenc: Kíméletlen ember ez a Bródy, azt a pár megmaradt zsidót is ki akarja tenni. — Bródy Ernő: A titkos tanácsosok nem kellenek. A kisemberek, a dagadt láibú raktárnokok kellenek, nem a titkos tanácsosok, azokat ön szereti! — Horváth Zoltán: Rajniss most már kormánypárti. Indítványozza, hogy ^tegyék ki a kegyelmes urakat. — Bródy Ernő:^ A legszegényebb emberekért kell dolgozni, nem a titkos tanácsosokért. — Rajniss Ferenc: Rólam aztán igazán nem lehet mondani, hogy a kegyelmes urakért dolgoztam!) Matolcsy Mátyás: T. Ház! Az egész társadalomnak felfogása... (Bródy Ernő: Ez a népi politika!) Tessék majd külön kifejteni nézeteit. (Bródy Ernő: Már megyek, kérem! — Élénk derültség. — Buchinger Manó: Én azért még ittmaradok. — Derültség.) Az egész társadalomnak felfogása emiatt a módosítás miatt a zsidó javaslat komoly intézkedéseit sem veszi tudomásul és az, amire Apponyi t. képviselőtársam az előbb hivatkozott, hogy itt elködosítés folyik, annyiban fennáll, hogy ezek a módosítások ködösítik el a zsidótörvényt a magyar társadalom szeme előtt és emiatt nem látják a törvényjavaslatnak és a törvénynek komoly értékeit. Kérdezem azonfban, — én a miniszter urat kérdezem, igaz, hogy ő már válaszolt és talán erre nem fog külön válaszolni — mi szükség volt ennek a néhány nagyzsidónak kivételére és megmentésére? Mert ne felejtsék, hogy a magyar társadalom ezekben a kegyelmes zsidókban és egyetemi tanárokban éppen a zsidó kapitalizmusnak képviselőit látja és ha a magyar társadalom azt látja, hogy ezeket a nagyzsidókat még csak meg sem lehetett sérteni, vájjon képes lesz-e a rendszer és kormánya a zsidótör' vényt a való életben végrehajtani? Ezek ennek a kérdésnek pszichológiai konzekvenciái, amelyeket a módosítások roppant mértékben kifejlesztettek. (Kertész Miklós: Ez így logikus: védeni a nagykapitalistákat és ütni a kisembereket!) Nagyon sajnálom, hogy ez a kérdés ilyen módon került a törvényjavaslatba, mert ugyanakkor a magyar társadalomban az az érzés ébredt- hogy büntetni kellene azokat, akik ezeknek a nagyzsidóknak ilyen rangot, címet vagy egyetemi kinevezést kényszerítettek ki. tehát nem hogy elismerni vagy kiemelni kellene őket, hanem inkább még vádat emelni azokkal szemben, akik ezt megtették és akik ilyen módon a maervar társadalomiba megbotránkozást hoztak. (Br. Berg Miksa: A konjunktúra idejéheu honnan vették volna a költségvetéshez szükséges pénzt?) Arról maid külön 'beszélekAz én felfogásom az, hogy a módosító indítványoknak viszont az a része, amely lehet, hogv közgazdasági szempontból kívánatos módosítás volt s am elv a 17. §-nak a végéhez illeszkedve azt mondia, hogy ha a ffazdasá<n é]pt zavartalan menete vaer a termelés rendié éWIekéhen elkerülhetetlenül szükséges, a minisztérium az illetékes miniszter előtérjeszté41*