Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-379
Az országgyűlés képviselőházának 379. Azért csodálkozom ennek a javaslatnak és indokolásának azon a rettenetesen általánosító és mereven az egész zsidóságot és annalk minden egyes tagját sötét gonosztevőként, a magyar nemzetet megmérgező elemként való beállításán, mert éppen azok az urak, akik közismerten és nagyon helyesen — senkinek semmi köze hozzá — ibaráti kapcsolatot tartanak fenn olyan általuk nagyrabecsült egyéneikkel, akik nem felelnek meg a faji kritériumnak, a kormánynak ugyanezek a tagjai másutt azt mondják, hogy igenis minden áldozatot, egészen a gazdasági összeomlásig menő áldozatokat is meg kell hoznia ennek az országnak azért, hogy a zsidóktól szabaduljon. (Pinezich István: Ez bizonyítja az objektivitásukat! — Rassay Károly: Farizeusság!) Imrédy Béla annakidején mint miniszterelnök azt mondta, hogy igenis nagyon tudja és tisztában van azzal, hogy ez után a zsidótörvény után ibizonyos átmeneti gazdasági lecsúszás vagy romlás fog beállani (Rupert Rezső: Elég lelkiismeretlenség felidézni!) és ezt .a felfogást most (már, mint nem miniszterelnök sem változtatta meg, mert hiszen tegnap Klein Antal képviselőtársunknak az interpellációjára adott, majdnem azt mondhatnám, miniszterelnöki válaszában is (Dinnyés Lajos: Fogta a széket! — Pinezich István: Személyes kérdésben szólt!) azt mondta, nem tagadta, elismerte, hogy Klein Antal képviselőtársunknak igaza van abban, hogy itt a gazdasági életben most nagy bajok vannak. Elismerte, hogy a zsidókérdés rendezése is kihatott a gazdasági életre, (Zaj. — Halljuk! Halljuk! balfelől.) de mint mondta: •mindig Ibevallottuk, hogy a kérdés rendezésének gazdasági következményei is lesznek, (Rassay Károly: Nem nagyon vallották be!) amelyekkel szembe kell nézni, így például az idegenfoirtgalom terén és más téren is. (Rassay Károly: Tessék csak elolvasni a volt miniszterelnök úrnak a bizottságban elmondott beszédét, amelyet májusban mondott! Semmit sem vallott be!) A gazdasági szakminiszter urak, a pénzügyi, a kereskedelemügyi és a többi miniszter urak a nyilvánosság előtt is elmennek odáig, hogy bevallják, lesznek átmeneti nehézségek. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) A magánbeszélgetésekben azonban ugyanezek a miniszter urak nem átmeneti nehézségekről beszélnek, hanem egyenesen azt mondják, hogy romok lesznek, gazdasági összeomlásról beszélnek. (Propper Sándor: Ügy van!) Ha méltóztatnak kívánni vatgy követelni, bármely képviselőtársamnak felelősség mellett megmondom, kogy kik voltak ezek és imikor mondták ezt ezek a miniszterek. (Br. Berg Miksa: Aktív miniszterek'?) Igen. (Br. Berg Miksa: Mondd el!) Azt mondta, hogy összeomlás lesz, hogy romok lesznek (Br. Berg Miksa: Akkor vonja le a konzekvenciát és mondjon le!) és hogy csak a romokon lehet az országot újjáépíteni. De azt is mondta, hogy nem bánja a romokat, ő akarja a romokat ... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gr. Apponyi György: ... azért akarja, kogy ha ilyen áron is, de fel lehessen építeni a jövendő Magyarországot, (Bródy Ernő: Csurapéval!) mert csak a gazdasági élet romjain lehet a jövő Magyarországot felépíteni, mert mindenki, a nemzet is; ha választania kell az ideiglenes gazdasági romok és a között, hogy illése 1939 március 9-én, csütörtökön. 267 a zsidókérdés megoldását most félretegyük-e, inkább választja a romokat. Én azt a felszólítást intézem az illető ^miniszter úrhoz, aki tudni fogja, hogy róla van szó, (Felkiáltások balfelől: Ki asf) hogy talán álljunk a nép elé és kérdezzük meg a magyar népet, hogy mit akar. Azt akarja-e, hogy a hatszázaléknyi zsidóság ellen hozzunk radikális intézkedéseket, vagy azt akarja, hogy a búza ára megint lemenjen 9 pengőre és jöjjenek a romok? (Matolcsy Mátyás: A zsidókérdés és a búza ára két egészen különálló dolog! Nem tartozik össze! — Zaj.) Én fogadást ajánlok a képviselő úrnak, képviselő úr, fogadást ajánlok önnek választás esetére vagy bármikorra. (Matolcsy Mátyás: A búza ára és a zsidókérdés között nincs összefüggés! Az világpiaci probléma, semmi köze ehhez! — Fábián Béla: Ez nem konjunktúrakutatás! — Matolcsy Mátyás: Ha így beszélnek itt, azt hiszi az egész magyar parasztság, hogy jövőre 9 pengő lesz a búza! Az lelhet, hogy 9 pengő lesz a búza, de nem azért, mert zsidótörvényt hozunk!) A képviselő úr utánam fog felszólalni, ne vegye el tőlem az időt. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Fábián Béla: A képviselő úrért Imrédy nagyon exponálta magát, érthető, ha képviselő úr is exponálja magát Imrédyért!) Gr. Apponyi György: Aktív miniszterek mondják azt, Matolcsy képviselő úr, nem én mondom, hogy inkább jöjjenek a romok, de a zsidókérdést intézzük el. (Propper Sándor: A romokon majd a munkások fognak koplalni, a miniszter úr meg megkapja a fizetését!) Ezt mondották olyan miniszterek, akiket nem fűt rettentő fanatizmus vagy rettentő gyűlölet, akik gyakran egészen jól érzik magukat a közgazdasági élet zsidó kiválóságainak társaságában is. Ezt leszögezvén, természetes, hogy : vállalom a zsidóbérenc jelzőt. Vállalom azért is, , mért egészen jó társaságban leszek. Bethlen Istvántól Rassay Károlyig és Eckhardt Tibortól Kornis Gyuláig nincs ennek a Háznak egyetlen komoly értéke sem, akinek még ne adományozták volna díjmentesen ezt a kitüntető jelzőt. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Fábián Béla: Csak azok nem kapják meg, akik tényleg azok! — Ügy van! Ügy van! balfelől.) Mindenkinek, aki objektív és valóban igaz nemzeti meggondolásoktól hajtva előadja aggodalmait a szélsőséges, rövidlátó antiszemitizmussal és fajimádattal szemben, feltárja ezeket a nemzeti veszedelmeket és tiltakozik az ellen, hogy a húszéves munkával virágzóvá tett országot márólholnapra nyomorba vessék, odakiáltják, hogy: zsidóbérenc! Két kategóriába tartoznak ezek, akik a legtelibb szájjal ordítoznak és »zsidóbérenc«-eznek. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Az egyik kategóriával nem kívánok bővebben foglalkozni, mert ezekre csak azt lehet mondani, hogy: Uram, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek. A másik az a kategória, amelynek az érdeke azt parancsolja, ihogy ebbe a rég bevált mesterséges ködbe burkolja a nem magyar érdekeket szolgáló öntudatos vagy öntudatlan tevékenységét. f A magam részéről tehát könnyen es jókedvűen viselem ezt a megbélyegzésnek szánt, de ma már a társaság révén, amelybe kerülök, - kitüntetésnek vehető jelzőt. Azzal igazán nem