Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-379

266 Az országgyűlés képviselőházának 37Í még vitatkozni sem vagyok hajlandó erről a kívánságról, annyira természetes és magától értetődő, sőt még kivételt sem vagyok hajlandó koncedálni. (Rassay Károly: De facto az ellenkezője történik a gazdasági életben!) Tudom, éppen arra akarok rámutatni. Én kivételt sem vagyok hajlandó koncedálni, még úgynevezett közérdek esetén sem. Azt mondom, hogy még az úgynevezett közérdek esetére se legyen szabad hivatkozni és a kormánynak se legyen joga kivételt tenni. (Dinnyés Lajos: Hol a kormány?) Ennek lehetősége a kormány kezében áll, beveheti a törvény végrehajtási utasításába vagy magába a törvénybe is, hogy ez, a kérdés így kezelendő, a megüresedő állásokra csak magyar állampolgár tehető íbe és 'még kivételt sem lehet tenni. De mi lesz a tőkéven Nem is mondhatjuk, hogy az ki fog vonulni, mert már meg is indult az a kivonulási folyamat, r.melynek során kivonul egy csomó vállalatból a zsidó tulajdonban lévő tőke, gyakran magának a vállalatnak érdekében is, hogy ne minősüljön zsidó vállalattá a törvény értelmében, ami bizony elég tekintélyes hátrányokkal jár. (Propper Sándor: Az is cél: elsorvasztani a magyar ipart!) Maga a t. kormány sem hiszi és nem is fogja velünk elhitetni, hogy van az országban megfelelő mennyiségű likvid keresztény tőke, amely ezeket a lyukakat betömheti, amely a kivonuló zsidó tőke helyébe bevonulhat. A most megindult folyamat — pedig a javaslat még nem is törvény, de már most megindult ez a folyamat — veszedelmesen mutatja, hogy a kivonuló zsidó tőke helyébe bár nem zsidó, de nem is magyar tőke kezd itt az országban terjeszkedni. Magyar nemzetvédelmi vagy fajvédelmi érdek az, Ihogy^ezt a folyamatot elősegítsük? A magyar faj védelmet szolgálja az, ha olyan ország érdekeltségei vonulnak be gazdiasági életünkbe, amely a legmerevebb fajelmélet alapján áll, a maga faját illetően és a maga faját minden egyéb fajnál, tehát a (miénknél is magasabbrendűinek tekinti? A magam részéről, még 'ha antiszemita lennék is, százszor megbízhatóbbnak tartanám a magyar zsidót bármilyen vallású idegen külföldi állampolgárnál. Ez természetes is, mert a magyar zsidó a magyar törvények hatálya alatt áll, őt kézben tudom tartani, vele azt csinálok, amit akarok. Százszor kívánatosabbnak tartanám, hogy magyar tőkeérdekeltségek kezében legyenek vállalataink még akkor is, ha azok a tőketulajdonosok zsidók is, mintsem idegen érdekeltségek kezében, amelyek természetszerűen — és ezt tőlük nem lehet rossznéven venni — a saját hazájuk gazdasági érdekeinek szolgálatába igyekeznek ^beállítani minden külföldön kifejtett gazdasági tevékenységüket is saját gazdasági életük gazdagítása érdekében, nem mondom, hogy az itteni gazdasági életnek kiszipolyozásával, de ehhez hasonló folyamat előidézésével. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! balfelől.) A magyar állampolgár, ha zsidó, ha nem zsidó, csak EL magyar törvényeknek tartozik engedelmességgel és annak nincsenek állampolgári kötelezettségei idegen állammal szemben. A magyar tőke pedig, ha zsidó, ha nem zsidó, a magyar állam közegeinek állandó ellenőrzése alatt áll és egész közgazdaságunknak rettenetesen agyonirámyított volta mellett, — mert hiszen majdnem minden funkciója az államhatalom intézkedéseitől függ — az ál. ülése 1939 március 9-én, csütörtökön. lamhatalom kontrollálja a tőke minden lépését. Elmondtam elvi kifogásaimat a javaslat eme részével szemben anélkül, hogy a javaslatnak e téren életbeléptetendő egyes konkrét intézkedéseire kitértem volna. Ezek tulajdonképpen nemcsak elvi kifogások, hanem nagyon is gyakorlati aggodalmak, amelyeket minden gondolkodó és pártfanatizmustól, faji gyűlölettől és elfogultságtól el nem vakult emberben fel kell ébresztenie ennek a javaslatnak. Az egyes, különösen sérelmes intézkedésekre vonatkozóan a részletes vitában fogom elmondani észrevételeimet. Nem tértem ki arra sem, — hiszen ezt eléggé elmondották előttem mások — hogy milyen súlyos igazságtalanságot és megbecstelenítő megbélyegzést jelent ez a javaslat a magyar zsidóság számára. Azt igyekeztem csupán vázolni, hogy általános magyar nemzeti szempontból mennyire nemcsak felesleges, hanem veszedelmes is ez a javaslat mai formájában. El vagyok azonban természetesen arra készülve, hogy igazán csak magyar szívből fakadó és valóban a nemzet jövőjéért aggódó szavaimért — miként ez már annyiszor történt — megkapom a zsidóbérenc jelzőt. (Fábián Béla: A kardokkal! — Rassay Károly: Mi van a szeszkartel kétmilliójával? — Dinnyés Lajos: Hol van a kétmillió? — Horváth Ferenc: Nagyon helyes! Halljuk! — Fábián Béla: Ki kapott? Mennyit kapott? — Rupert Rezső: Hol az ügyész? — Fábián Béla: Elő a listával, hadd tudjuk meg végre, kik a zsidóbérencek! — Rassay Károly: Miért vannak csendben a körül a kétmillió körül? — Dinnyés Lajos: Biró Pál hol van? — Rassay Károly: Majd a cukornál is megnézzük a milliókat, meg a többinél!— Rupert Rezső: Milyen sok állást lehetett volna abból a keresztény ifjúságnak teremteni! — Elnök csenget, — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon,—Pinezich István: Ki vágta ki? Kicsoda? — Fábián Béla: Az a kérdés, hogy ki vágta ki. — Zaj. — Dinnyés Lajos: Közeledik a választás! — Elnök csenget.) A vádat természetesen, miként a múltban is, a jövőben is szívesen vállalom. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) De vájjon ezzel, a zsidóbérenc dologgal hogyan is állunk? Barátaim között akadnak zsidók is. Vájjon kinek a barátai között nem akadnak? Végeredményben az ezt a javaslatot képviselő kormány egyes tagjainak is közismertek a baráti kapcsolatai gazdasági életünknek egyes kiválóságaival, akik nem keresztény vallásúak vagy legalább is nem úgynevezett fajkeresztény származásúak. (Buchinger Manó: Mondjuk csak meg: zsidó kapitalisták!) Nagyon jól tudja mindenki, hogy egyes igen előkelő és most ezt a javaslatot képviselvén, fajvédelmi alapra helyezkedett politikusaink résztvesznek vadászatokon és dinéken stb., a közgazdasági életnek ezekkel az előkelőségeivel együtt. (Úgy van! Ügy'van! balfelől. — Dinnyés Lajos: Ötórai teán!) Nem titok és meg is mondom, nincs semmi szégyen abban, hogy a jelenlegi kereskedelemügyi miniszter úrral is — aki akkoriban a Külkereskedelmi Hivatal vezetője volt — egy nagyon kiváló és előkelő zsidó nagyiparos vacsoráján volt szerencsém megismerkedni. (Rassay Károly: Az más! — Br. Berg Miksa: Megenni szabad a zsidót! — Vázsonyi János: Megeszi a vacsoráját és azután a zsidót! — Br. Berg Miksa: Dózsi hányszor vacsorázott a zsidó bérlőjével? — Zaj. — Elnök csenget.)