Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-379

Az országgyűlés képviselőházának 379. ülése 1939 március 9-én, csütörtökön. 251 A külpolitikában azt a helyesnek bizonyult utat kívánjuk követni, amelyeket annakidején gróf Bethlen István jelölt ki és amelyen Gömbös Gyula is vezetett bennünket. Hűséggel óhajtjuk viszonozni annak a két nagyhatalomnak barátságát, a bennünket szeretettel támogató Olaszországét és a hatalmas Németországét, amelyek legelőször nyújtottak felénk baráti jobbot. Mindent el fogunk követni ennek a barátságnak fenntartására és elmélyítésére. Igyekezni fogunk minden felmerülhető félreértés teljes kiküszöbölésére és a kölcsönös őszinteség szellemében érdekeink minél teljesebb baráti összeegyeztetésére. Lengyelországgal minden vonatkozásban szorosabbra óhajtjuk vonni azokat a baráti kapcsokat, amelyek nyolcszáz éven át biztosították országaink harmonikus szomszédi viszonyát. (Helyeslés bal felől.) A háború és a szerencsétlen békekötés után sok okunk volt a keserűségre közvetlen szomszédainkkal szemben. Adja Isten, hogy ebben a tekintetben az a légkörváltozás, melynek előjeleit déli szomszédunknál, Jugoszláviánál már felfedezni véljük, tovább folytatódjék, különösen román viszonylatban is és lehetővé tegye kölcsönös megértéssel jó szomszédi viszony kifejlődését. (Helyeslés.) A Kárpát-medence az alsó Duna népeinek igen nagy érdeke, hogy kölcsönös gazdasági és kulturális kapcsolataik, a magyar kisebbségek sorsának megértő kezelése mellett, az elnyomás gondolatának kiküszöbölésével s a méltányosság szellemében újra kiépüljenek s így az ittlakó népek gazdasági helyzete és biztonsága erősödjék. Régi kapcsolatainkat más nagy és kis nemzetekkel szívesen erősítjük. Mint független önálló ország szívesen üdvözlünk és örömmel viszonzunk minden felénk irányuló kézszorítást. Igyekszünk szolgálni a nemzetek nagy társaságában az emberiség szolidaritásának gondolatát. Magyarország idegen anyanyelvű polgárai számára, akik nagyrészben alig pár századdal ezelőtt saját akaratukból települtek le nálunk és lettek az ország polgáraivá s a magyarnemzet tagjaivá, szeretettel és megértéssel óhajtjuk biztosítani nyelvük, kultúrájuk, iskoláik fenntartását. Természetes, hogy az iskoláknak a magyar államnyelv teljes elsajátítására is alkalmasnak kell lenniök és az sem kétséges, hogy nemzethűség tekintetében egyforma kötelesség hárul az állam minden polgárára. Barátai leszünk barátainknak, kik a baráti egyenrangúság elismerésével közelednek felénk, de mindig védekezni fogunk az ellen, hogy nemzeti erőink vagy céljaink idegen hatalmi törekvések áldozataivá legyenek. (Élénk helyeslés és taps.) Külső és belső békénk megóvásának biztosítására erős, a nemzettel összeforrott, kötelességtudó és minden pártpolitikától mentes hadsereg fenntartását legfontosabb kötelességünknek tartjuk (Helyeslés.) és ezért örömmel szavaztuk meg a honvédelem modern kiépítését lehetővé tevő új honvédségi törvényt, melynek tökéletesítésében, átdolgozásában komoly részt vettünk. Itt is hangsúlyozzuk a magyar nemzet régi, fényes katonai vitézi tulajdonságait. Ezek elevenen élnek a régi vitézek utódaiban, élnek parasztságunkban, mely a honvédelem erejének legnagyobb biztosítéka. Nem óhajtunk ebben a nyilatkozatban további részletkérdésekkel foglalkozni. Politikai irányelveinket feltártuk, tudjuk, hogy ezeknek az elveknek az érvényesítéséhez nagy erőre és szívósságra van szükség, A magyar törvényhozást és az egész magyar nemzetet hívjuk segítőtársnak az előttünk álló nagy küzdelemben. Segítőtársnak hívjuk azt a magyar nemzetet, amellyel mi, mint testéből való test, véréből való vér, elválaszthatatlanul egyek vagyunk. Segítőtársnak hívjuk azt a magyar nemzetet, amelyet nagyon divatos volt ócsárolni. Nagyon divatos újabban azt hirdetni, hogy új magyar nemzetet akarunk, új tulajdonságokkal, mert a régi tulajdonságok nem értékesek. Nagyon divatos azt kívánni, alakuljon át ez a nemzet idegen mintára, hogy így könynyebben kormányozható anyag legyen azok kezében, akik parancsolni óhajtanak neki. Mi ezt nem valljuk. Mi nem felejtettük el, hogy a magyar nép a maga szembeszökő képességeivel, az egyéni szabadság, az individualizmus iránt érzett ösztönös szeretetével, kiolthatatlan függetlenségi vágyával ezer éven át nagy történelmi tűzvészek pusztításaiból meg tudta menteni országát, meg tudta menteni nemzeti létét. (Ügy VOM! Ügy van!) Ez a magyar nemzet mindig kitartóan dolgozott, mert tudta, hogy csak a saját munkája adhat neki kenyeret. Láttuk, hogy ez a nemzet harcolt hűségesen, mert tudta, hogy ő érte senki más nem fog harcolni; tanúi vagyunk annak, milyen egyszerűen, igénytelenül él ez a nemzet, nem kérve mást, mint egy kis megértést szokásai és természete iránt, egy pár jó szót vezetőitől, akik jó szóval csodákat érhetnek el a magyarnál. Azért akarunk több szabadságot a magyarnak, azért akarunk függetlenséget, önállóságot nemzetünknek, hogy a magyar nép a benne rejlő nagy tulajdonságokat akadálytalanul kifejleszthesse. Fellázad lelkünk arra a gondolatra, hogy népünk saját tulajdonságait elnyomva, idegen mintának silány utánzata gyanánt, minden ellenállásra képtelen tömegként áldozatává lehessen idegen érdekeknek. Nemzetegységet óhajtunk első nagy királyunk, Szent István végzései szerint. Bízunk a magyar nemzet erkölcsi, jellembeli és szellemi fensőbbségében, mellyel történelme során önmagába tudta olvasztani a Kárpát-medence sokféle népelemét. Kitártuk ölelő karunkat a hozzánk hosszú szenvedés után visszakerült Felvidék bármily nyelven beszélő népe felé és bizton reméljük, hogy ők és vezetőik nem az elkülönülés könnyelmű dicsőségére, hanem az anyaország kebelében nagy nemzeti egységre vágyakozva tértek hozzánk vissza. Reformokat akarunk, t. Ház, megvalósítani. Reformokat, amelyek a mezőgazdasági munkás, földmunkás, ipari munkás megbecsülését, munkájának értékelését növelik s életszínvonalát emelik. Reformokat, melyek a földmíves nép nagy tömegeit földhöz juttatják. Reformokat, de nem a törvények szavaiban, hanem cselekedetekben és intézkedésekben, amelyek az ipari termelés és értékesítés számára szabadságot és biztonságot adnak. Reformokat nemcsak szavakban, betűkben, hanem cselekedetekben, melyek a polgári munka nyugalmát, az állami és társadalmi élet rendjét és összhangját biztosítják. Reformokat, amelyek a magyar lélekből fakadnak, ahelyett, hogy tőle eltávolodnának, reformokat, melyek nemzeti egységet, függetlenséget és szabadságot adnak a magyarnak, nem pedig köziogi bomlást, idegen függőséget és szabadságunk elsorvasztását, (Úgy van! Ügy