Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-378

228 Az országgyűlés képviselőházának 378 rett- vagy szubrett-kormánya, amikor kiiratta a kárpátoroszok parlamenti választásait, amelyek a terroristákhoz szokott díszítésekkel és trükkökkel készített elő. Operettet vagy talán helyesebben mondva tragikomédiát játszottak, amely tragikomédiához a kísérőzenét egy szerencsétlen népnek halálhörgése és fogcsikorgatása adta meg. A kárpátaljai szubrett-miniszterek sajnálatosan lebecsülték az európai közvéleményt, amikor azt képzelték, hogy népakaratnak, az önrendelkezési jog realitásának nevezhetik azt a csúfságot, amelyet müveitek. Helyesen jegyezte meg az Uj Nemzedék február 15-iki számában »ezek a botcsinálta kormányférfiak olyan szánalmas ripaesai a politikai színpadnak, hogy még a műsor összeállítására sincs elég tehetségük.« A legszánalmasabb ebben a komédiában az az ellentétes vélemény, amelyet a különböző sajtók külpolitikai cikkeiben olvasunk. Amidőn a lengyel, olasz, amerikai és nacionalistaorosz lapok a legszörnyübben elítélik, ezeket a dolgokat, amikor hamisításokról, csalásról, brutális terrorról, agyafúrt szélhámosságról beszélnek, amikor azt mondják, hogy Volosin és az ukrán terroristák garázdálkodása, hazugsága, szélhámoskodása, világcsalása olyan gyönyörű bokrétát tűzött össze, amellyel még egyes hírhedt balkáni államok is csak hosszú évek után dicsekedhetnek, ugyanakkor sajnálattal kell citálni, hogy a Völkischer Beobachter bécsi tudósítója éppen úgy, mint a pozsonyi Karmasin hivatalos német lapja, a Grenzbote, február 14-én azt írja, hogy (olvassa): »Volosin mély benyomást keltő győzelmet aratott. Az ukrán népi gondolat, amelyet húsz éven keresztül elnyomott a prágai centralizmus, elementáris feltámadását ünnepli.« Sőt tovább megy a lap és megbántja Szent István országát- is, amikor azt írja, hogy (olvassa): »a kárpátukránok 900 év óta idegen állami fennhatóság alatt rabságban éltek, most a sors visszaadta nekik szabadságukat. »A Szics szervezkedés teljesen német mintára fog támaszkodni és ezért fog győzni.« £ A Grenzbote a bécsi német lapok dicséretéhez még hozzáteszi ezt (olvassa): »Kárpátukránia ma élte át nagy ünnepét, a legnagyobbat, amelyet ez a -szegény, de munkás es törekvő nép valaha is elképzelt. Nyugalom es örömmámor mindenütt. Feltűnő és komoly méltóság volt az, amivel ez a nemzet a nap jelentőségét ünnepelte.« Ilyen lehetetlen és egymással homlokegyenest ellenkező kritikákkal méltatták a kárpátorosz nép legnagyobb tragédiáját a német lapok. Mindenesetre ilyen lehetetlen ellentétek feltűnőek és ez csakis tévedésen vagy félreértésen alapulhat, amelyet nekünk kárpátoroszoknak kell eloszlatnunk elsősorban. , A tények a következők. A Volosm- es Revaj-féle kommunista-ukrán kormány a kárpátorosz népakaratot nem képviseli sem a népelv, sem a demokrácia, ée még kévésébe az önrendelkezési jog alapján. A kárpátorosz nép elukránosítása, r a lengyel-magyar közös határ megsemmisítése természetellenes jelenség, tűzfészke egy új európai bonyodalomnak. A február 12-ki választáson Volosin és Révai ukrán kormánya a hamis hivatalos adatokkal szemben kisebbségben maradt és jogilag megbukott. Szavazatai kisebbséget bizonyítanak a legborzasztóbb terror ellenére is. Volosin nem kapta meg a kárpátorosz nép szavazatainak 20—26%-át sem. A pontos válaszülése 1939 március 8-án, szerdán. tási adatok kezeim között vannak. Találomra kiragadom a 12 járásiból a nagyobb falukat s azok eredményét a Volosin által kiadott hivatalos jelentéssel összehasonlítva megállapítom, hogy az mind misztifikáció és hamisítvány. Volosin maga kimutat a 284.365 szavazatból 263.262 szavazatot, ebből 19.645-öt nemmel. A valóság az, hogy Volosin 15.000-nél nem kapott több szavazatot, a többi mind nem-et mutatott A nagyobb falukban, mint pl. Viskem, Técsőn, Kusnicán, Beregfalun, Kustanovicén, Zahatyon, Nagylucskán, Volosin nem kapott többet 5—6%-nál és sok szavazólapon rajta volt, hogy: Volosimnak kötelet. Nova Svoboda című ukrán lapjában február 15-én maga foeis- ' merte a rettenetes nagy vereséget. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy nem engedélyezték a Tnagyar-kárpátorosz szavazólistákat és hogy azokat, akik a magyar listákat aláírták, azonnal internálták, megverték, kínozták, mint az a Kovácsokkal, Kosszejékkel, Fedorral, Fariniccsal, Krlskóval, a Budayakkal, Vargával, Olasszal és anég sok másokkal tették; ha figyelemmel vagyunk arra, hogy a Munkácsra és Ungvárra érkezett rengeteg menekült, mint például a Koroly ok, Mikiták, Kostyákok információja szerint Volosinék kora reggel különböző ürügyek alatt esendőrszuronyokkal terelték az ártatlan népet a templomokba s azt követőleg ismét csendőrszuronyokkal és Szics^szervezet tagjaival terelték a népet a. szavazóurnákhoz, ahol az igen-szavazatokat külön urnába gyűjtötték, akik azonban nemmel szavaztak vagy üres lapot vittek magukkal, azokat azonnal lefogták és terrorizálták: nyilvánvaló, hogy ez a szavazási mód nemcsakhogy nem lelhet örömünnepe e népnek, hanem éppen ellenkezőleg a legnagyobb bizonyíték amellett, hogy a kárpátorosz nép követeli jogait, á rabságból szabadulni akar. : Európának és a nagyhatalmaknak kötelessége, hogy ezt a rettenetes macedóniai állapotot \ megszüntesse. Ha most engem Volosin és Revaj megszavaztatna, én nemmel szavaznék és pedig azért, ; mert történelmünk, gazdasági életünk, a katonai stratégiai szempont, a nép lelke, a nép akarata és a cseh és ukrán terror elleni küzdelem ezt kívánja. Az igen-szavazatoknak az eredménye, hogy így a népet hamarabb pusztíthatják el, a kárpátorosz föld könnyebben yálhatik a pusztulás mezejévé s biztosítva van így a janicsárok és ukrán terroristák zavartalan letelepülése és garázdálkodása. Ezek alapján van szerencsém a t. Háznak i tisztelettel bejelenteni, először, hogy a Volosin, kormány minden ellenkező híradással ellentétben a valóságban megbukott, a kárpátorosz népet nem képviseli és így követelnünk kell Varsó és Bukarest példájára annak teljes megbuktatását; másodszor, hogy a kárpátorosz nép élni kí; ván azokkal a jogokkal, amely jogokat a wilsoni elvekben s a népszövetségi és müncheni konferenciákon fektettek le és szakítani kíván a prága—moszkvai tengellyel és harmadszor, hogy be akar kapcsolódni a Varsó—Budapest nacionalista elgondolásba, Magyarországhoz akar csatlakozni, a szentistváni Szent Korona eszméihez akar hü lenni teljes népi jogainak és • nemzeti autonómiájának # realizálása mellett. (Élénk helyeslés és taps jobbfelől.) Ezen tiszteletteljes bejelentéseim után_ bátorkodom a t. Ház figyelmét még egy igen fontos körülményre felhívni. Február 24-én gróf Csáky István külügyminiszter úr, Ottó