Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-378
Az országgyűlés képviselőházának 878. Erdmansdorf német nagykövet, Hajima Matsumiya japán követ és Omero Formentini olasz ügyvivő aláírták az antikomintern paktiimhoz való csatlakozás jegyzékeit. Németország és Japán már 1936 november 25-én, Olaszország pedig 1937 november 6-án járult hozzá a kommunista internacionálé ellenében egymást kölcsönösen tájékoztató és védelmező rendszabályokhoz. Ez nem jelent mást, mint a berlin— római tengelynek pacif izmusát és humanizmusát a zsidó marxista és kommunista zsarnoksággal és barbarizmussal szemben. Célja tehát e paktumnak a világbéke megóvása és a bolsevizmus sátáni fenyegetésének elhárítása* ahogyan azt a Deutsche Allgemeine Zeitungban olvashattuk. A Berliner Börsenzeitung helyesen jegyezte meg, hogy e paktum következtében Moszkva kénytelen lesz Közép-Európából viszszavonulni. Az olasz 1 apóik azt írják, hogy az antikomintern egyezmény aláírása, folytatása Magvar ország bel- és külpolitikájának a Gömbös Gyula által megkezdett úton. Ezek alapján bátor vagyok konstatálni, hogy az antikomintern paktum minket is nagy hatalommal ruház fel és bizonyos szempontból jogokat ad nekünk is arra, hogy tényleg őrködjünk nemcsak a berlin—római tengelyt érintő minden támadás felett, hanem csirájában fojtsunk el minden olyan mozgolódást, ami lángraloWbanthatja Közép-Európát, Az antikomintern szerződés csak akkor lesz reális, ha módot találunk arra, íhogy kitisztítsunk egy olyan közénk ékelt, robbanó anyaggal telt félszigetet, amely nem engedi meg, hogy az antibolsevista elgondolás teljesen érvényesülni tudjon. Azt látjuk, hogy az a félsziget, mely a baráti nemzetek közé van ékelve s amely gyúlékony anyagokkal van telítve, a Kárpátalja, az ukrán és a Re vaj -féle kommunista-marxista propaganda darázsfészke. Kárpátalja eddig is gyújtópontja volt mindazoknak a fellobbanásoknak, melyeket Magyarország, nemkülönben Lengyelország húsz éyen át érzett. A Lengyelországból elmenekült ukrán Konovalesz, Petljura, Skoropadszkij terroristáinak, Sztálin és Trockij titkos kommunista ügynökségeinek menhelye még ma is a kárpátoroszok földje. Ez ellen mindent el kell követnünk, sőt, ha szükséges, be kell avatkoznunk, hogy ezt a tűzfészket egyszersmindenkorra megtisztítsuk. Elnök: Lejárt a képviselő úr beszédideje. Fencik István: Kérek öt perc meghosszabbítást. Elnök: A képviselő úr egyszer már kért meghosszabbítást, újabb meghosszabbításra nincs mód, méltóztassék befejezni beszédét. Fencik István: T. Képviselőház! Az olasa Gayda írta nemrég, hogy a kárpátoroszok népszavazással egészen biztosan visszatértek volna egy autonómia keretében Magyarországhoz s amikor a napokban Ciano gróf Varsóban tartózkodott, Gayda azt írta, hogy a lengyel, az olasz és a magyar nép — legújabban pedig a románok is — igenis, meg- akarják oldani ezt a nagy kérdést. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék befejezni beszédét. Fencik István: T. Ház! Ezért bátorkodtam én az alkotmányos magyar parlamentben mai interpellációm során a miniszterelnök úrhoz és a külügyminiszter úrhoz szólva felhívni nemcsak az európai közvélemény figyelmét, hanem barátaink, a tengelyállamok jóakaratát is a kárpátorosz-probléma megoldására, amit ülése 1939 március 8-án, szerdán. 229 égetően időszerűnek, fölöttébb igazságosnak és mellőzhetetlenül szükségesnek tartok az európai béke érdekében. (Elénk helyeslés és< taps a jobb- és a baloldalon. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Következik Görgey István képviselő úr interpellációja a belügy-, valamint a földművelésügyi miniszter úrhoz a makói Honvédés Vertán-telepi összedűléssel fenyegető házak ügyében. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasniCsikvándi Ernő jegyző (olvassa): »1. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy Makó városának úgynevezett »Honvéd« negyedében, ahol a város legszegényebb sorsú lakossága lakik, a napokban több ház dúlt össze és még vagy 60 putri összeomlással fenyeget?^ 2. Van-e tudomása a belügy- és földmívelésügyi miniszter uraknak arról, hogy az ugyancsak szegény proletár családok által lakott »Vertán-telepen« a Faksz. által alig tíz év előtt felépített házak közül a napokban két ház dűlt össze váratlanul? A vizsgálat máris megállapította, hogy az összes Faksz.-házak vert földből minden alapozás nélkül épültek és a már összedűlt házakon kívül még további 21 háznál forog fenn az összeomlás veszélye. Hajlandó-e a belügyminiszter úr haladéktalanul intézkedni az iránt, hogy a veszélyeztetett házak azonnal rendbehozassanak, a jövőre nézve pedig intézkedni az iránt, hogy a »Honvéd«-városréiszben lévő 158, sártapaszból készült putri helyett megfelelő egészséges házak építtessenek? Hajlandó-e a belügyminiszter úr a földinívelésügyi miniszter úrral együttesen szigorú vizsgálatot indítani az iránt, hoary a »Vertán«telepi Faksz.-házak építése körül milyen mulasztások történtek? Végül a föld m ívelésű í?vi miniszter úr hajlandó-e intézkedni n,v, iránt, hoerv a Faksz. a rosszul megépített házakat mielőbb átépítse?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Görgey István: T. Képviselőház! Elmondandó interpellációm tulajdonképpen két részből áll. Első részében a belügyminiszter úrhoz kívánok fordulni, akinek gondozására vannak bízva az ország szociális, népjóléti és népegészségügyi kérdései^ míg interpellációm második részében a földmívelésügyi miniszter urat kérném meg arra, hogy mint a Falusi Kislakásépítő Szövetkezet ellenőrzésével és felügyeletével megbízott miniszter, állapítsa meg és vizsgálja ki, hogy milyen körülmények között épültek fel annakidején Makón azok a munkásházak, amelyek a Falusi Kislakásépítő Szövetkezet közreműködésével és az ő hiteléből létesültek ott és milyen hibák és mulasztások történtek, aminthogy feltétlenül történtek mulasztások, mert alig tíz évvel a házak felépítése után már több ház összedőlt és a lefolytatott vizsgálat megállapította, hogy a lakóházak nagy részét át kell építeni, (vitéz Sebestyén Kálmán: Rossz anyagot vittek bele! — Takács Ferenc: Földből, vályogból vannak!) Igen t. Ház! Amikor törvényhozó társaim pártkülönbség nélkül a Ház minden oldalán állandóan azt hangoztatják és azt kívánják, hogy népies, szociális reformokkal telített politikát kell folytatnunk és sürgősen fel kell emelnünk magyar fajtánkat arról a nívóról, amely mondhatnám, sokszor nem is emberhez méltó, úgy érzem, hogy kötelességem ezt a kérdést itt a Ház színe előtt szóvá tennem,