Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-378

226 Az országgyűlés képviselőházának 31 bői teljesen logikusan következik a lengyelmagyar határ. Ez a megoldás nemcsak külpolitikailag, nemcsak gazdaságilag, nemcsak stratégilag, nemcsak történelmileg indokolt, hanem biztos alapja a müncheni elvekre fektetett új Európa kiegyensúlyozottságának is. Ezzel kapcsolatban mindazok a téves elképzelések, mindazon fogalomzavarok, amelyek bizonyos »ukrán« vagy »demokratikus« jelszavakban vannak formulázva, kell hogy ezen az alapon elveszítsék jelentőségüket. Véleményem szerint helyes és okszerű volt az a politika, amelyet a magyar kormány 1918-tól kezdve folytatott, s helyes elgondolásokon épült fel gróf Andrássy Gyulának 1918 június 19-én tartott beszéde, amelyben a lengyel kérdés megoldását már akkor sürgette. Egészen természetes és okszerű volt a magyar revizionisták harca és a magyar kormány küzdelme Nagy-Magyarországért s ezzel kapcsolatban a lengyel-magyar határért s ennek megvalósítása céljából a Kóma-Berlin tengelybe való bekapcsolódásért. Ezért a nagy és előrelátó lépésért örökre hálás lesz nemcsak a magyar nép, hanem a kárpátorosz nép is Gömbös Gyula volt miniszterelnöknek, aki ezirányban kifejtett munkásságával megalapozta a trianoni igazságtalanság orvoslását és Nagy-Magvarország feltámadását. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) Meg kell állapítanom még azt is, hogy a kárpátorosz nép nagy kálváriát járt és amikor ezt a kálváriát még ma is járja, csak két szomszéd testvérnép segítségére számíthat és pedig a magyar és lengyel testvérekére, am^ly nemzetek a szegény károátorosz népnek mindenkor segítségére voltak, segítségére vannak és meggyőződésem, hogy a jövőben is segítségére lesznek és ezért vagyok bátor indokolásomat a következőkben előterjeszteni. A kárpátorosz nép önrendelkezési jogának realizálása elé a legnagyobb nehézségeket az ukrán kérdés támasztja úgy külpolitikai, mint belpolitikai elgondolásban. Külpolitikai tekintetben véleményem az, hogy Nagy-Ukránia katasztrófát jelentene egész Európára nézve. Nagy-Ukránia mint »ethnos«, mint néprajzi elgondolás nem létezhetik s ezt az elgondolást csak azok akarhatják, akik Romániából le akarnak csatolni kétmillió embert, Besszarábiával, akik negyedszer akarják felosztani Lengyelországot és akik örökre el akarják szakítani a Kárpátok bérceit a Duna medencéjétől. A »Drang nach Osten« elvéből folyó nagy-ukrán elgondolás nem elegendő ahhoz, hogy megakadályozza a kommunizmus terjesztését, de nem biztosíték arra sem, hogy meg ne ismétlődjenek az 1919 es események, amikor is az ukránok felszabadítójukat, a német Eichhorn tábornokot Kievben meggyilkolták. Ennek a gondolatnak nem segített sem Szkoropadszkij, sem Petijura, ellenben a nagy-ukrán irredenta gondolat megfertőzte egész Közép-Európát. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Fenéik István: Tisztelettel kérek 15 perc meghosszabbítást. Elnök: A kért 15 perc meghosszabbítást méltóztatnak megadni! (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadja. Fencik István: A titkos GPU-nak és a »Szics«-nek nevezett terrorista szervezeteknek, amelyek elárasztották az egész világot és amelyek ezelőtt húsz évvel főleg Berlinben, majd . ülése 1939 március 8-án, szerdán. Bécsben tanyáztak, főfészke az utóbbi években Prága és Ungvár lett. Nagyon érthető tehát, hogy az ukrán terrorista társaság a kommunizmussal teljesen összeforrva mindent elkövetett, hogy a Varsó—Ungvár—BudapestBerlin tengelyt megsemmisítse. Érthető, hogy a lengyel kormány több szőrös en tiltakozott a prágai kormánynál, mert minden ellene irányuló provokációnak és kommunista agitációnak központja Prága, Ungvár vagy Huszt voltak. A csehek nem restelték Josef Skaba könyvét kiadni és ebben térképekkel, adatokkal illusztrálni a kommunizmusnak legerősebb bástyáit és világgá kürtölni azt, hogy éppen Kárpátorosz földön van a kommunizmus legjobban megszervezve. így természetes volt, hogy a merényletek egész sorozatának szálai Kárpátaljára vezettek. így az utóbbi években Lengyelországban hét merénylet történt kincstári szállítmányok ellen, 14 vasúti katasztrófa, 654 merénylet közigazgatási tisztviselők ellen, és 189 merénylet magasrangú tisztviselők ellen. Ilyen merényletet követtek el Petracki lengyel belügyminiszter ellen, Golufka helyettes külügyminiszter ellen, sőt Ungváron is Szabó Eumén főesperes ellen, a Duchnovics-kárpátorosz irányzat legmegbecsültebb képviselője ellen. Ezeknek a merénylőknek nagy része ma ott szerepel a kárpátaljai Revaj-Klocsurák »Szics«-szervezeteiben. És maga Vajda és Tatinec az akkori ungvári merénylet hősei és elítélt bűnösei, ma a Szics-gárda, a Volosin-rendŐrség vezetőiként szerepelnek. Ezért csak üdvözölni tudom a jelenlegi lengyel és román álláspontot, amely szerint Beck és Gafencu külügyminiszterek követelték és követelik a Volosin-Revaj-kormány teljes likvidálását. így természetes, hogy az ukrán irányzatnak külpolitikai értelmezése reánk nézve teljesen érthetetlen. Egyáltalában nem tudom megérteni azt sem, ahogyan Karmasin, a szlovák kormány német kisebbségi államtitkára saját lapjában, a Grenzbote-ban dicsőíti az ukránokat, akikkel éppen olyan jó viszonyban kíván élni a Kárpátalján, mint amilyen jó viszonyban a magyarokkal kíván élni. Egyáltalában nem tudom megérteni a Neue Züricher Zeitung-ot és a Völkischer Beobachter december hó 7-iki számát sem, amely az ukránokról mint Szent István kora óta ottlévő nemzetiségről beszél és az ukránok történelmét visszavezeti 896-ra, s ezenfelül oly megállapítást is tesz, hogy Árpádot Oleg ukrán vezér küldte a Duna medencéjébe, hogy ott védelmezze meg az ukránok földjét, és Laborcot, a kárpátoroszok hősét, ukrán hősnek nevezi, sőt Dózsa Györgyöt is ukrán felkelők vezérének tartja. Még kevésbbé érthető az a nagy barátság, amely Hoffmann német konzult Huszton Volosinhoz fűzi. Hiszen bizonnyal ezek az urak is tudják, hogy az utolsó Tuchacsevszkij-mozgalom is nem népelvi, hanem Sztálin kommunistaellenes mozgalom, összeesküvés volt. De Hoffmann konzul úr azt is fogja^ tudni, hogy 1938 elejéig minden német lap, még »KarpatoRussland«-ról írt és nem »Karpito-Ukrajna«ról. . Nézzük most az ukrán kérdést kárpátorosz belpolitikai szempontból. A müncheni konferencia a »Volksprinzip« elvére helyezkedett. A » Volks prinzip« alapján tudnunk kell, hogy Kárpátalját milyen nép lakja. A kárpátorosz nép 20 éves nagy kultúrküzdelmében több mint