Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-378

Az országgyűlés képviselőházának 378, 100 munkát bocsátott közre s több mint 60 memorandumot és tiltakozó emlékiratot küldött el nemcsak a prágai kormánynak, hanem Európa Összes kormányainak is. Ezt a nagy irodalmi munkásságot itt nincsen időm jellemezni, csak annyit jelentek ki, hogy ezekkel az irodalmi termékekkel bizonyíthatólag a kárpátorosz népet nyelve és szokásai sohasem kapcsolták az ukrán néphez. Ukrán-ruszin nyelv nincs is, ukrán-ruszin nép nincs is! Ellenben van az orosz nyelvnek több nyelvjárása és ilyen nyelvjárás a kárpátorosz nyelvjárás is, éppen úgy, mint a galiciai kisorosz nyelvjárás. A imagyar tudományos világ is 1868-ban kiadta jogi forrásait, lefordíttatta kárpátorosz nyelvre is, amely nyelv, amely dialektus a mai napig is a kárpátoroszok hivatalos ínyelvé vei azonos. Az a sok könyv és népiskolai tankönyv, ia Szabó-nyelvtanok, a kárpátorosz irodalomtörténetek és sok más kiadás, amelyet a imagyar koranány aninakide jén a kárpátorosz népnek juttatott, úgyszintén az egész kárpátorosz irodaltwn, nagynevű költőink, azok iratai, versei, tudományos szótárai, főleg a Mitrákféle szótár, amely több mint százezer szót tartalmaz, miind ezt a nyelvet használják. Világos oninden filológus és etnológus előtt — ^raég az esetben is, ha moszkvai és a pétervári^ tudományos akadémiák 1905-ben történt megállapításaival szemben lehetne is beszélni ukrán nyelvről —, hogy a kárpátorosz nyelv még nyelvjárása seimi lehet az ukránnak és a kárpátorosz nép neun tekinthető ukrán népnek. Az 1930. évi cseh statisztika szerint csak 2355 ukrán volt Kárpátalján, ugyanakkor pedig 446.916 kárpátorosz. Az 1938. évi népszavazás alkalmából a Volosin-féle ukrán nyelvirány 12%-ot kapott, dacára annak, hogy a hivatalos apparátus, iá tainfelügyelők, ukránérzelmű kommunista-szociáldemokraták voltak, mint Markus, Pazuchanics, Bartos, Husznai, Markovics. Nem akarom itt felhozni az amerikai kárpátoroszokat, akik a imainapig száz százalékban kárpátoroszok és az ukránokkal soha semmiféle közösséget nem vállaltak és nem vállalnak. Teljesen érthetetlen az a beállítás és az a tény, hogy a kárpátoroszokból bizonyos politikai elgondolások miatt csinálnak ukrán népet. Ez éppen olyan természetellenes, mint amilyen természetellenes akció lenne a Kárpátokat kettéhasítani és a Tisza folyását megváltoztatni, hogy a Tisza ne a Dunába hanem keletre a Dnyeperbe vagy a Dnyeszterbe vagy a Dóimba ömöljék. Ha megnézzük ennek alapján azt hogy az európai nagy politikusoknak és tudósoknak mi a véleményük akkor egészen világos előttünk hogy a kárpátoroszok nem ukránok és hogy a kárpátoroszok gazdaságilag történelmileg jogilag és stratégiailag is természetszerűen a Duna medencéjéhez tartoznak, de világos az is, hogy a magyar kormány és a magyar parlaimeint sem tekintett el e kérdéstől. Érthető iaz a nagy érdeklődés, amely ebben a kérdésben Európaszerte megnyilvánult. Legnagyobb barátunk, Mussolini 1937 december 18-án; majd Runeimain-hoz írt levelében 1938 november 15-én ezt az elgondolást megerősíti, amikor hangsúlyozza, hogy a károátonoszoknak joguk van sorsuk felől dönteni. "Ward Price a Daily Mail-bem, továbbá a News Chronicle és a Daily Telegraph című lapok egyhangúlag ülése 1939 március 8-án, szerdán. 227 megállapítják, hogy »Britannia támogatni fogja a kárpátoroszok önrendelkezési jogát«. A francia Liberté ehhez hozzátéve azt mondja: »az új Macedónia Európa szívében tartós nem lehet«. Nagyon érdekes Philippe Henriotnak január 20-i beszéde a francia parlamentben a kárpátorosz problémáról, amikor is azt mondotta, hogy: »bizonyos tévedések és intrikák következtében lettek a kárpátoroszok Csehszlovákiához hozzácsatolva«. Majd így folytatta: »Igaz az, hogy e földet minden életlehetősége Magyarországhoz köti, s ezért e terület előbb-utóbb vissza fog térni Magyarországhoz«. Dudzsinszky 1938 december 2-án a lengyel parlamentben interpellált és követelte a lengyel-magyar határt. Ugyané napon hasonló interpelláció hangzott el Rhys Davies képviselő szájából az angol alsóházban. E mellett az^ elv mellett harcolnak úgy szóban, mint írásban Carlo Cordero olasz tábornok, Mattia Farina szenátor Rómában, dr. Paul Bang államtitkár Berlinben, Downok képviselő a varsói parlamentben, H. Prater és Mad Laren angol alsóházi képviselők, Paul Creysser és Baranger tábornokok Párizsban, Tykrol németalföldi képviselő stb. Mind a lengyel-magyar határ megoldása mellett törnek lándzsát és a kárpátoroszok Magyarországhoz való csatolása mellett szólalnak fel. Talán legérdekesebb ez irányban F. de Gerardo: Le Complet Rouge en Ruthénie (Vörös összeesküvők a Rutén földön) című munkája, amely pontos történelmi adatokkal bizonyítva világosan kifejti azokat a tévedéseket, amelyek a kárpátoroszságot Csehországhoz csatolták és ellenzik a lengyel-magyar határt. Ezekhez a nyilatkozatokhoz hozzá lehet tenni Aldo Dami francia író műveit, amelyekben kifejti, hogy (olvassa): »Az európai béke csak úgy biztosítható, ha a kárpátoroszoknak megadják az Önrendelkezési jogot, mert Kárpátaljának egyetlenegy piaca a magyar Alföld«. Nagyon érdekesek azok a cikkek, amelyeket az orosz nacionalisták amerikai, párizsi, berlini, szófiai és vilnai lapjaiban olvashatunk. Akár a Nácia-ról, akár az Imperskaja Rossia-ról, az amerikai Rossia-ról vagy a Slovo-ról van szó, ezek mind egyhangúlag megállapítják, hogy (olvassa): »A kárpátoroszságnak nemcsak az igazság követelményei miatt kell Magyarországhoz visszakerülnie, hanem azért is, mert a Kárpátok a magyarság természetes bástyája (Ügy van! Ügy van!) és a ká.rpátoroszok a magvarok hűséges szövetségesei voltak ezer éven keresztül«. Ezen nagy tények és igazságok alapján igaza volt Divéky Adorján könyvének, amely a lengyel-magyar határt, vagyis a kárpátoroszok Magyarországhoz való csatlakozását gazdasági, történelmi, politikai és stratégiai érdekek alapján természetes szükségszerűségnek tartotta. Az orosz nacionalista lapoknak az utóbbi években megjelent cikkei óriási erővel és jelentőséggel bírnak a kárpátorosz népet illetőleg és pedig két szempontból is. Az egyik az, hogy a nagyoroszoknak nincsenek imperialisztikus törekvéseik a Kárpátokon túl, a ^másik pedig az. hogy lemondanak^ a pánszlávizmusról, arról a pánszlávizmusról, amelyet eddig a csehek és ukránok képviseltek. Ezeket a nagy igazságokat akarta megdönteni február 12-én Volosin és Revaj ope-