Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-378
Az országgyűlés képviselőházának 378. i kibontakozni a Kárpátalján. Legyen szabad az előbb említett két nagy eseményre támaszkodva bizonyos fogalmaknak a tisztázását megkísérelnem. A kárpátorosz nép a wilsoni 1918-as elvek alapján jogokat nyert sorsának rendezésére. A wilsoni elgondolások 1919 május hó 18-án szándékos megtévesztés és félrevezetés következtében arra az eredményre jutottak, hogy Ungváron kimondották a három különálló kárpátorosz nemzeti tanács egyesülését s ez az egyesülés az amerikai kárpátoroszok hozzájárulásával átmeneti időre — hangsúlyozom: átmeneti időre — kérte a cseh katonaság megszállását és a kárpátorosz népnek erre az átmeneti időre szóló teljes autonómiáját. Az egyesült kárpátorosz nemzeti tanács eme elhatározásának, illetve kérelmének legfőbb in- 1 dóka az volt, hogy az említett időpontban Magyarországon zsidó kommunizmus volt, amely társadalmi rend a legmesszebbmenőén ellentétben állt a kárpátorosz néplélekkel (Meizler Károly: És a magyar lélekkel!) és a kárpátoroszok buzgó vallásosságával. 1919 szeptember hó 10-én a Népszövetség tudomásul vette a kárpátorosz nép imént említett óhajait és 10. és 13. §-ai értelmében biztosította a kárpátorosz nép önrendelkezési jogát, amit a német birodalom — ez nagyon fontos — a 81. §-ban, a magyar királyság pedig a 48. § értelmében tudomásul is vett. Ez a tudomásulvétel nem azt jelentette, hogy a kárpátorosz nép^ el akart szakadni a magyar Szent Koronától, a Dunamedencének szerintem jogilag egyedül törvényes képviselőjétől, hanem azt jelentette, hogy a kárpátorosz nép a Népszövetség által elismert szuverén nép lett és mint szuverén nép, mint szuverén nemzet saját önálló államában rendezhette bel- és külügyeit, összehívatta alkotmányozó parlamentjét és véglegesen dönthetett sorsa felett. Ez azt jelentette, hogy a kárpátorosz népet csak mint »depozitum«-ot csatolták a győző Párizs—Prága és később Moszkva tengelyekhez, határai csak mint »katonai megszállás« határok szerepeltek és ezért 1938 október 6-ig a csenek csaknem minden évben revizóellenes kongresszusokat rendeztek és ezeken a kongreszusokon a cseh centralista körök a cseh szuronyok mellett mindannyiszor bizonyos »hűségnyilatkozatokat« csikartak ki a kárpátorosz népből. A cseheknek azonban a legmeszszebbmenő erőszakoskodások mellett sem sikerült ezeket a nyilatkozatokat feltételek nélkül megszerezniük. Mindig ott szerepelt az első^és utolsó feltétel a kárpátorosz nép szuverenitása és az önrendelkezési joga saját parlamentjében. A kárpátoroszok négy alkalommal vettek részt a prágai parlamentibe szóló cseh választásokon. A kárpátorosz ellenzéki pártok mind a négy választás alkalmával 60—70 százalékos többséget kaptak a prágai centralisztikus kor-, máninyal szemben, úgyhogy a csehek által kifejtett szörnyű terror és korlátlan megvesztegetések ellenére sem sikerült egyetlen alkalommal sem a prágai cseh kormánynak többséget a Kárpátalján iái maga résziére biztosítani, ami világos jele vollt annak, hogy a kárpátorosz nép megszakítás nélkül élni kívánt önrendelkezési jogával, nem fogadta el a prágai kormány centralisztikus törekvéseit és vele szemben érvényesítette népi jogait. 1938. évi október 6-án változás állott be az egész cseh-szlovák republikában. A müncheni konferencia hatása a német,és olasz baráti nélése 1939 március 8-án, szerdán. 225 péknek teljes diadala mellett alz volt, hogy a francia eredetű trianoni békeszerződést .alapjaiban ingatta meg. A legnagyobb' német és olasz lapok, úgyszintén Európáinak legnagyobb vezérei szerint az »áldemokrácián«, a »hazugság cselszövényein« és »becsapásokon« felépült Cseh-Szlovákia megbukott s így az október 6-án Zsolnán összegyűlt szlovák és kárpátorosz képviselők teljes joggal deklarálták mind a szlovákok, mind pedig a kárpátoroszok teljes függetlenségét, A kárpátoroszok összes képviselői a két kommunista kivételével, tehát a szociáldemokrata, volt kommunista Bevaj Gyula és az agrár és Benes-orientációnak hű csatlósa, Bacsinszky Ödön is egyhangúlag fogadták el iar kárpátorosz nép önrendelkezését. Október hó 8-án alakult meg Ungváron az hogy a kárpátorosz nép élni kíván önrendelkezési jogával a Poprádtól egészen a Tisza völgyéig és szakítva a prágai Sirovy-kormánynyal, a müncheni elvek alapján saját maga kívánja rendezni sorsát. Október hó 8-a után a becsapások egész sora érte a kárpátorosz népet. Az első és igazi népkormányt Sirovy elnökhelyettes és miniszterelnök lemondatta, de ezenfelül meg is bélyegezte akkor, amikor a kárpátorosz nép igazi képviselőit félredobta és kinevezte azt az ukrán-marxista Volosin-Révaj-kormányt, amely azelőtt minden választáson megbukott. Ez a körülmény teljesen felborította az október 6-i és 8-i megálapodásokat. Benes leghűségesebb csatlósa, Szibériának megbélyegzett hőse, Sirovy, azt a Volosint nevezte ki miniszterelnöknek, aki a több mint 300.000 kárpátorosz szavazatból 1925-ben csak 1797 szavalatot, 1929-ben csak 8979 szavazatot és 1935-ben csak 7327 szavazatot, vagyis az összes szavazatoknak nem is két százalékát, s aki ezen kinevezéssel a cseh kormány engesztelhetetlen bosszújától vezérelve a tehetetlen kárpátorosz népet a legszörnyűbb rabigába taszította s megszegve^ minden demokratikus alkotmányos formát, ígéretet, szerződést, megállapodást, egyszerűen hitszegő lett. Lehet, hogy Sirovynak e mellett még más szándéka is volt, lehet, hogy bizonyos külhatalmi politikának akart ez által kedvezni, s áldozati bárányként odadobta a szegény szerencsétlen kárpátorosz népet. Az így kinevezett Volosin-kormány a cseh szuronyokkal és az ottlévő és Galíciából menekült ukrán, kommunista és Petljura-féle terrorista-alakulatokkal ez évi február hó 12-én megrendezte a kárpátaljai parlamenti választásokat, amivel be akarta fejezni a kárpátorosz nép első drámáját s amivel azt a célt akarta elérni, hogy a kárpátorosz nép soha többé ne élhessen önrendelkezési jogával és ne térhessen vissza soha többé abba a jogállapotba, amelyből a misztifikáció, a csalás és a terror vetette ki. (Ügy van! Ügy van!) Ez azt jelenti, hogy Volosin és kormánya nem ismeri el a kárpátorosz nép szabadságát és önrendelkezési jogát, nem. ismeri el azt, hogy e nép a Dunamedeneéhez tartozik, nem ismeri el azt, hogy a Kárpátok, mint vízválasztó, nemcsak a folyókat választja el, hanem az országokat is, hogy ez azt jelenti, ^miszerint a kárpátorosz nép a Dunamedeneéhez tartozván, össze akarja kapcsolni Varsót Budapesttel, nem pedig Prágát Moszkvával, ami34*
