Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-378

C 2ÖS Az országgyűlés képviselőházának 378 Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a miniszterelnök úrnak és a honvédelmi minisz­ter úrnak. Következnék Mojzes János képviselő úr interpellációja a belügyminiszter _ úrhoz dr. Nagy Gábor nagy-baracskai vezetőjegyző tűr­hetetlen magatartása és fegyelmi ügyei tár­gyában. Mojzes képviselő úr ennek az. inter­pellációnak elmondására ismételten halasztást kért. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért halasztáshoz hozzájárulni? {Igen!) A Ház a 'halasztásit megadja Jelentem a t. Háznak, hogy Takács Fe­renc képviselő úr a földmívelésügyi miniszter úrhoz intézett interpellációjának elmondására tőlem halasztást kért és kapott. Következik most Takács Ferenc képviselő úr második interpellációja az iparügyi és pénzügyminiszter urakhoz építőipari munkaal­kalmak teremtéséről. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az in­terpellációt felolvasni. Huszár Mihály jegyző (olvassa): 1. Van-e tudomásuk a miniszter uraknak arról, hogy az országban semmiféle jelentősebb és említésre méltó építőipari munkaalkalom nincsen? 2. Van-e tudomásuk a miniszter uraknak arról, hogy az építőipari és kapcsolatos szak­mák munkásai, valamint vállalkozói a legtelje­sebb bizonytalanságban élnek a munka- és ke­resethiány következtében? 3. Hajlandó-e az iparügyi miniszter úr a viszonyok ismeretében az állami költségvetési fedezettel bíró munkák azonnali kiadása iránt megkeresni minisztertársait? 4. Hajlandó-e a miniszter úr rendkívüli munkaalkalmak teremtése iránt minden intéz­kedést megtenni? 5. Hajlandó-e ai pénzügyminiszter úr az egész ország területére kiterjedő 30 éves teljes házadómentességet biztosító rendelet kiadása iránt sürgősen intézkedni hogy ezzel is elő­mozdítsa a magánépítkezéseket? 6. Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr az egész ország területére kiterjedő lakóháztarto­zási adókedvezményeket szabályozó rendelet kiadása iránt sürgősen intézkedni?« Elnök: Takács Ferenc képviselő urat illeti a szó. ' Takács Ferenc: T. Képviselőház! Az építő iparosság különböző alkalmakkor eljuttatta már kívánságait a kormányhoz. Különösen az ősz folyamán és most a szezon elején, amikor már meg kellene kezdodniök az építőmunkák­nak, az építőiparosság részéről az ^ egész or­szágban nyugtalanság volt észlelhető. Úgy tu­dom, az iparosság egyik gyűlését, amely szin­tén ezekkel a kérdésekkel lett volna kapcsola­tos, nem is engedték meg. A kérdést tehát az érdékeltek állandóan napirenden tartják. Az építőipar válsága tulajdonképpen visz­szanyúlik a háború előtti időre. Elmondhat­juk, hogy ez a szakma 1912 óta nem volt ren­desen, megfelelően foglalkoztatva. A magyar építőmunkásságnak még külön tragédiája Trianon. Az alföld építőmunkássága eresztette ki tavasszal a rajokat az ország különböző ré­szei és elsősorban Erdély felé. Most, a béke­szerződés következtében, ezektől a lehetőségek­től is el van zárva. Csak aki közvetlenül is­meri az építőiparosság, az építőmunkásság életét, aki köztük él, az tudja« felmérni azt a borzalmas nyomorúságot, amelyben ennek a jobb sorsra érdemes szakmának emberei élnek ülése 1939 március 8-án, szerdán. (Ügy van! a baloldalon.), önállók és munká­sok egyaránt, alig lehet valami kivételt tenni. Talán néhány nagyobb, kedvezményezett vál­lalat tulajdonosát kivéve, olyan vállalat tulaj­donosát, amely inkább jut állami munkákhoz, el lehet mondani, hogy a szakma önállói és munkásai egyaránt mélységes és nagy nyomo­rúságban élnek. (Czirják Antal: Főleg vidé­ken! — Farkas István: Az egész ország-ban!) Ennek az állandó válságnak oka nézetem szerint elsősorban abban keresendő, hogy Ma­gyarországon soha sem volt még komoly, át­fogó építőprogramm egyetlenegy kormányzat részéről sem. (Farkas István: Usy van!) Kü­lönböző (alkalmakkor ugyan iparkodtak segí­teni adókedvezményekkel, vagy mezőgazdasági munkáslakások építésével, — amint például az 1907. évi törvény is ezirányban intézkedett, a háború után a Falusi Kislakásépítő Szövet­kezet akciója is erre irányult — parciális és el­szigetelt jelenségek észlelhetők voltak ezen a területen, komoly, nagy építő programimról azonban, ^amilyenre szükség volna, amely évtizedekre kiterjedne és amellyel évszá­zadok mulasztásait lehetne pótolni, az or­szágban még soha egyáltalában szó nem volt. Erre pedig igen nagy szükség volna, mert ha azt nézem, amit a statisztika közöl ve­lünk, hogy a lakóházak 757%-a vályogból és döngölt földből van építve (Farkas István: Egészségtelen lakás!) és Iha tudom, hogy ezek a házak hogyan festenek és általában milyenek, akkor valóban szomorú helyzetet találok. (Ma­lasits Géza: Lásd Makó!) Ezek a házak, sajnos, inkább odúknak, düledező viskóknak nevezhe­tők. (Esztergályos János: A tüdővész fészkei! — Elnök csenget,) Ott van a makói példa, ahol már düledez­nek a Faksz. által épített Iházak, amelyek a vármegye felügyelete alatt épültek. Miért? Azért, mert olyan alacsony összegeket bocsá­tottak rendelkezésre e házak építésére, amelyek egyáltalában nem voltak elegendők arra, hogy rendes, megfelelő házakat építhessenek belőlük. Az egész akciónak az volt a legnagyobb hibája, hogy olyan alacsony Összegekből próbáltak háza­kat építeni, amelyek — mondom — nem elégsé­gesek jkolnioly és állandó építmények emelésére. Ha például megnézzük a fővárosi bérkaszár­nyákat, vagy a nagyobb városok bérházait, a nyomortelepeket a fővárosban vagy a nagyobb városok szélén elterülő ágynevezett telepeket, látjuk, hogy azok olyan házakból állanak, ame­lyek nem alkalmasak arra, hogy emberek tar­tózkodjanak bennük. Utalok' az egyetlen magyar lakóház-katasz­terre, amelyet Szeged város tisztiorvosi hiva­tala készített annakidején, — úgy gondolom 10—15 esztendővel ezelőtt — amelyből kiderült, hogy a házaknak 70—80%-a nem alkalmas arra, hogy benne emberek tartózkodjanak. Ezt orvos állapította meg. (Az elnöki széket Darányi Kálmán foglalja el.) Utalok továbbá a debreceni hírhedt »Tégla­vetődre, ahol olyan lakásoikban élnek az eimbe­rek, aimielyek még állatok számára sémi volná­nak alkalmasak és mégis lakóházaknak neve­zik ezeket. Ezek a házaik, ezek a lakások szé­gyenei (a magyar társadalomnak és az emberies érzésnek? Testüket, lelküket megölik azoknak, akik ezekben a lakásokban tartózkodnak és megölik azokat a gyermekeket még fiatal ko­rukban, akik ezekben a lakásokban növeked­nek. Nagyon helyesen mondta egy német épí-

Next

/
Oldalképek
Tartalom