Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-378

Az országgyűlés képviselőházának 378. tesz, hogy nemcsak baltával lehet agyonütni az embereket, ihanem rossz lakással is. Ez így van. Teendő tehát rengeteg volna ezen a területen. Mégis látjuk, hogy a kormány teljesen tehetetlenül áll szemben azzal a .nagy munkahiánnyal, amely most észlelhető az építőiparban vagy pedig egyáltalában semimit sem akar ezen a téren tenni. Azt hinné az ember, hogy reformkorszak idején, aimikor a kormányok államdóan népi politikáról és hasonló jókról beszélnek, (Farkas István: Csak beszélnek, de nem csinálnak semomit!) megfogják a faj védelemnek ezt az ágát is, egyrészt a munkahiánybian szén védők érdekébein, a szakma foglalkoztatása érdekében, imásrészt pedig azért, hogy egészséges lakásokat építsenek a szegény emberek részére. (Czirják Antal: Kecskeméten az egész téli munka a légvédelmi meszelés volt! Semmi más!) De sehol sincs iaz építőiparban munka. Nines a fővárosban, nincs a vidéki városokban és nincs a falvakban sem. Amikor feltettem a kérdést egy jóbarátomnak, egy dunántúli lakosnak, kaposvári építőmesternek, hogy náluk miért nincs munka, azt mondta, hogy a keresztények azt várják, hogy a zsidók majd olcsón eladják a házakat és azért nem építettnek, a zsidók pedig nem építettnek azért, mert helyzetük teljesen bizonytalan a különböző zsidótörvények miatt. (Farkas István: Ügy van! Bútort sem esinálnaík, 'mert a zsidóik majd eladják!) Nézzük, kiket érint a kérdés? Az Ipok adatai szerint 15.229 az önálló iparűzők száma az épitőiparban. A Statisztikai Hivatal kimutatása »szerint 22.674 azoknak az önálló mestereknek a száma, akiket ez, a kérdés érint és 87.000 a munkások, a munkavállalók száma- Az épitőmunkások szövetségének a kimutatása szerint^ — amelyben fel vámnak sorolva az egyes szakmákban lévő munkások — 129.000 az épitőiparban foglalkozást, kereső építőmunkások száma. Ezek ,nek körülbelül 63%-a nincs foglalkoztatva. Ezek szerint tehát 74.925 azoknak a munkásoknak a száma, akik az épitőiparban munka nélkül vannak. A családtagokkal egyiüttt körülbelül negyedmillióra lehet számukat tenni. Ha az önálló ifpjarűzőket nem isi számítom ide. Negyedillió lélek éhezik tehát az épitőipar pangása miatt. Es amikor ilyetni szomorú a helyzet, akkor a felvetett kérdésekre nem is kapok hivatalos helyről választ. (Farkas István: Nem érdekli őket!) Ez nyilván azt jelenti, hogy sein az iparügyi, sem a pénzügyminiszter úr nem foglalkozik ezzel a problémával és igaza van az egyik érdekeltség részéről hozzám intézett levélnek, amikor azt mondja, hogy ia pénzügyminiszter úrnak az az álláspontja, hogy nem kell az építőipar sorsán segíteni adó- és egyéb kedvezményekkel. Már a múlt évben is jelentős volt a visszaesés, most pedig, — bárki ellenőrizheti — alig van valamiféle munkaalkalom az épitőipartbani, hogy a munkások elhelyezkedhessenek. (Czirják Antal: ígéretek vannak!) Hogy milyen veszteséget jelent ez, mutatja az, hogy imég normális, körülmények között is, mivel az épitő munkások, mint szezonmunkások csak az év bizonyos szakában 20—26 héten keresztül találnak foglalkoztatást, egy esztendőben körülbelül. 5 millió munkanap megy veszendőbe az ország gazdasági életében. Ezek a iinunkások más szakmában nem tudnak ellhelyezkedind, nem (mehetnek el még segédmunkásnak sem, mert minden szakmában igen nagy a 'munkanélküli munkások száma. Ha azonban ez az állapot továbbra is így marad, akkor az ellése 1939 március 8-án, szerdán. 209 vesztett -munkanapok szama körülbelül 15 millió muinkanapra tehető ebben az esztendőiben). Ha tehát a kormány nemi gondoskodik 'munkaalkalmakról, 15 milló •munkanap fog elveszni és ha egy építőmunkás elvesztett munkanapját csak 10 pengőre értékeljiük, az egész veszteség 150 millió pengőt tesz ki. Amikor tehát szükség volna egészséges, jó, megfelelő lakásokra, amitor rengeteg teendő volna az épitőipar területén, akkor a «kormány nemcsak hogy munkátlanságba engedi taszítani a munkások ezreit, imiaj'dimem százezer munkást, hanem elnézi, hogy 150 millió pengővel szegényebb is lesz az ország ennek a lelketlenségnek a (következtében. (Farkas István: 32 ipart érint az épitőipar!) Hallá Aurél volt államtitkár úr egy részletes cikkben szintén foglalkozott ezzel a kérdéssel és ő, is arra a megállapításra jutott, amit én teljes mértékben elfogadok, hogy amikor rendkívüli idők nehezednek az országra, akkor kötelessége az államnak, a kormányzatnak beavatkozni olyanformán, hogy a költségvetési munkák kiadásán túl, tehát úgy az állami, mint a városi közületeknél költségvetésileg biztosított munkák sürgős kiadásán túl a magánépítkezéseket is támogassa bizonyos adókedvezményekkel. Ma is érvényben van egy olyan rendelkezés, amelynek értelmében a magánépítkezések bizonyos adókedvezményben részesülnek. Ez a rendelkezés azonban teljesen elhibázott, mert csak a városok egyes részeire korlátozódik, nem az egész országra és valamennyi város egész területére. Dúsgazdag emberek, bankok és vállalatok, akiknek van erre pénzük, építhetnek a városok belső övezetében palotákat, luxuslakásokat gazdag emberek részére, de ha valaki, egy szegényebb ember, akár tisztviselő, akár munkás, egész életén keresztül koplal, csak azért, hogy végül is családi házat építsen magának akár a fővárosban, akár valamely vidéki városban, vagy faluban, az nem juthat hozzá az ilyen kedvezményhez; legfeljebb egyes kivételes utcákban, a nagyobb vidéki és törvényhatósági városokban, a megyei városokban azonban és a falukon egyáltalában nem juthat hozzá ilyen kedvezményhez. Kérdem, mire való ez a megkülönböztetés, miért kell ezt tenni? Ha megkülönböztetést tesznek, akkor éppen a szegényebb sorsú emberek részére kellene külön kedvezményeket biztosítani. Nem erre van azonban szükség, ez nem érdeke a fejlődésnek és az építőiparnak, hanem igenis arra van szükség, hogy az egész országban legalábbis 30 esztendős adókedvezményt biztosítsanak azok részére, akik építkezni akarnak. Van ennek a kérdésnek ezen kívül egy másik része is, a gyár- és bányavállalatok, továbbá a földbirtokok munkáslakásainak a dolga. A földbirtokokon lévő és a gyári munkáslakások tekintetében nincs semmiféle intézkedés. Ezeket a lakásokat pedig egészségügyi szempontból meg kell vizsgálni s azokon a földbirtokokon vagy azoknál a bányáknál, — nagyon sok ilyen bánya van ma is — ahol a lakásviszonyok tűrhetetlenek, elviselhetetlenek, vagy azoknál a gyáraknál, ahol ezek a munkáslakások rosszak, kötelezni kell a tulajdonosokat az építkezésre. Nekem az a felfogásom, hogy a mint az 1907:XLVI. te. 5. §-a biztosított ezeknek a földbirtokoknak és gyári üzemeknek is bizonyos adókedvezményt az építkezések tekintetében, ma is meg lehet es meg kell adni ezeket a kedvezményeket. Az első és legfontosabb szempont az, hogy 32*