Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-378
206 Az országgyűlés képviselőházának 378. luzórikusak, s fel lehetne tennünk a kérdést, hogy a közigazgatási bíróság ismeretes döntése után egyáltalán érvényben vannak-e még ezek a rendeletek. Ennek a kérdésnek rendezése tehát már időszerű és helyénvaló volna. Meg kell mondanunk azt is, hogy ez a kormány eltávozhatik, — hiszen láttuk az utóbbi időben, hogy kormányok távozgatnak néha — (Mozgás.) az elkövetkező kormányról pedig nem tudhatjuk, milyen lesz. Megtörténhetik, hogy ezekkel a rendeletekkel visszaél és majd azoknak sem adja meg a lehetőséget gyűlések tartására, akik ma a többségi párthoz tartoznak. Ha valahol egy derest fabrikálnak, arról a deresről sohasem egészen bizonyos, hogy azé lesz, akinek szánják és nem azé-e, aki ácsolja a derest. Méltóztassék tehát meggondolni a kérdést és méltóztassék úgy kezelni, ahogyan az a dolog természetéből folyóan szükséges. Az állampolgárok kötelességei az utóbbi időben úgyis eléggé megnövekedtek. Nem lehet azt mondani, hogy ma valami túlságosan gyönyörűséges dolog állampolgárnak lenni. Ha pedig a kötelességek növekednek, legalább annyit tegyünk meg, hogy a jogok tekintetében ne legyünk szűkebb markúak, mint voltunk a múltban és legalább az alapjogok tekintetében, a közszabadságok tekintetében legyünk annyira bőkezűek, mint a múltban voltunk. T. Ház! A többségi pártnak különösen fel kellene emelkednie bizonyos elvi magasságokba és minden pártszempontot önmagának kellene visszautasítania, minden kedvezést és előnyt, amelyet egy kisebb párt nem kap meg, magának a többségi pártnak önként kellene visszautasítania. A hatalomnak nemcsak önmagában kell meglelnie a fékjét, hanem igenis az is szükséges, hogy támogatást nyerjen a kisebbségi vélemény is, mert a kisebbség véleménye is integráns része a nemzeti közakarat megnyilatkozásának. Egy többségi pártnak a történelmi felelősség magasságából kell néznie ezt a kérdést és nemcsak abból a szempontból, hogy a kocka fordulhat és bizony, ezek az intézkedések fordítva is felhasználhatók. A miniszterelnök úr éppen a tegnapi napon, az új párt megalakítása alkalmából jelentette ki, hogy igenis közeledünk a választásokhoz, hogy elő kell készülnünk a következő ciklusra és nagyon okos, bölcs szavakat hangoztatott arról is, hogy a társadalmi szervezkedést is meg kell indítani az országban. Teljesen egyetértünk a miniszterelnök úrral, csak azt kérjük, engedje meg, hogy mi is segítsünk neki ebben a szervezésben, hiszen elvégre mi is magyar emberek vagyunk, elvégre azért mert nem léptünk be az új pártba, itt-ott még felelősségérzet is akad bennünk. Méltóztassék tehát ezt a kérdést úgy kezelni, mintahogy a politikai fair play kezelésének elve ezt megköveteli. (Hubay Kálmán: Nagyon optimista!) A kormány szerintem csak akkor lehet erős, ha mögötte a független társadalom áll. Nem az a kormány feladata, hogy minden véleménynyilvánítást, amely a társadalom részéről jön, megakadályozzon, hanem ellenkezőleg az a feladata, hogy érvényre engedje jutni a törvény keretein belül ezt a véleménymegnyilatkozást. A szervezett társadalom maga a nemzet, a nem szervezett társadalom pedig a feloszlás melegágya. Tegnap itt a Házban, amikor a forradalommal kapcsolatban a zsidóság szerepéről beszéltem, egyik képviselőtársam közbeszólt, hogy hol volt akkor a keresztény magyar középosztály. Teljesen igaza volt közbeszóló képviselőülése 1939 március 8-án, szerdán. társamnak, de nekem hozzá kell tennem, hogy hol van most a magyar középosztály attól a lehetőségtől, hogy kézbevegye az irányítást akkor, amikor gyűlésengedélyeink nincsenek, amikor éppen a felelősségteljes helyről történő megnyilatkozást megakadályozzák, amikor éppen ezzel ellentétesen annak a képviselőnek, aki itt Budapesten a törvényhozás munkájával el van foglalva, nincs lehetősége arra, hogy lenn kerületében házról-házra járva propagandát végezzen, nincs lehetősége arra, hogy nem tudom én a szőlőhegyi kaszinóban, a kocsmaasztal mellett egypár szót szólhasson, vagy pedig a malomalatti beszélgetésekbe beleelegyedjék. Éppen ezért volna tehát szükség arra, hogy a kormány igenis megnyissa a lehetőségét annak, hogy gyűléseket tarthassanak, hogy kellő felelősség mellett igenis felkészülhessenek a választásokra. "Dj választójogi törvényünk úgyis helytelen, úgyis nagyon kedvez a többségi elvnek, a nagyobb pártoknak. Azonkívül most — mint méltóztatnak tudni — az új választójogi törvény értelmében kétféle szervezkedésre is szükség van: a kis kerületekben és az egész törvényhatósági nagy kerületekben. Kétségtelen tehát, hogy sokkal nagyobb, intenzívebb irányú szervezkedést követel meg az új választójogi törvény, ami azt hozza magával, hogy egy-egy képviselőnek szinte egy egész törvényhatóságot kell beszerveznie, vagyis 300 vagy 400 községbe kell elmennie. Azt kérdezem, igen t. Ház és igen t. többségi párt: vájjon mód van-e erre a választások kiírásának pillanatában, mód van-e erre 3 vagy 4 hét alatt, hogy valaki elmenjen 400 vagy 500 községbe? Természetesen nincs reá mód! Tehát igenis államérdek és a nemzet érdeke az, hogy a felelősségteljes politikai pártok, amelyeknek itt a képviselőházban már van képviseletük, elindulhassanak azon az úton, amely út csak a helyes reformok felé vezethet. Ha ez nem így következik be, akkor az új választójog alapján összeülő Ház is egy vagy másfél éven keresztül munkaképtelen lesz, mert állandó választási panaszokkal lesz tele, tehát nem tud majd megindulni az az alkotó munka, amelynek megindítását nemcsak én kívánom, hanem remélem, hogy a kormány maga is kívánja. Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a miniszterelnök úrnak és a belügyminiszter úrnak. (Friedrich István: Válasz nincs!) Következik Meizler Károly képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz és a honvédelmi miniszter úrhoz a lövészalakulatok volt tagjai számára a frontharcosokkal egyenlő kedvezmények* biztosítása tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Gaal Olivér jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök és honvédelmi miniszter urakhoz. 1. A honvéd-lövészalakulatok hasznos szolgálatot tettek a Felvidék visszaszerzésében. Hajlandó-e a m. kir. kormány rendeletet kiadni, amelynek értelmében a lövészalakulatok leszerelt, igazolt tagjai munkábahelyezésénél, vállalatoknál ugyanolyan előnyökben részesüljenek, mint a fronthareoosk? % Hajlandó-e a m. kir. honvédelmi miniszter úr a leszerelt lövészek közül a katonai szolgálatra alkalmasakat a honvédség kötelékébe felvenni?« Elnök: Meizler Károly képviselő urat illeti a szó.