Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-377

Az országgyűlés képviselőházának 377. mert — mint mondja — a pénzt meghamisítják és meghiúsítják a rendőri intézkedéseket. (Zaj a jobboldalon.) Mátyás király, akire Esztergályos t. képviselőtársam nem helyesen hivatkozott, a közhivatalokból és az. állami bérletekből kizárta a zsidóságot. Külön felszólalás, fejtegetés és előadás tárgya lehetne az úgynevezett reformkorszak méltatása, amelyre t. ellenzéki képviselőtársaim olyan előszeretettel hivatkoznak. Ügy tüntetik fel, mintha a reformkorszakban, a mnlt század első felében minden jó magyar csak azon fáradozott volna, hogy a zsidó emancipációt minél előbb keresztülvigyék. (Gr. Apponyi György: önök állítják ezt be, mint a legfontosabb kérdést!) Kossuthra hivatkoznak. Hallottuk Rajniss Ferenc t. képviselőtársamtól felolvasni Kossuthnak egy 1844-ben írott hírlapi cikkét, amelyet ismételni nem kívánok, de amelynek végkonklúziója az, hogy nem felekezet a zsidóság, hanem nép. T. ellenzéki képviselőtársaim hivatkoznak Széchenyire, emlegetik Vörösmartyt és Kölcseyt, anélkül természetesen, hogy egyetlen idézetet elmondanának és ezzel bizonyítanának. Az ilyen felszólalásokkal és a lapjaikban közölt ilyen cikkekkel a közvéleménybe azt a tudatot viszik bele, mintha ezek a nagy férfiak mind a zsidó emancipáció és a zsidóság jogegyenlősége mellett lettek volna. (Fábián Béla: Miért? Nem Kossuth hozta 1849-ben a törvényt Szegeden?) Majd erre is rá fogok térni, t. képviselőtársam. Széchenyi sok mindenen kívül még azt mondotta, hogyha az emancipációt megcsináljuk, zagyvalék nép leszünk. Csak egyszer nyilatkozott az emancipáció mellett 1849-ben, amikor a szegedi országgyűlés a szabadságharc vége felé — már szintén r egy kétségbeejtő helyzetben — bizonyos feltételes formában az emancipációt megcsinálta. Akkor Széchenyi azt írta a naplójába, hogy most, amikor már minden el van rontva és el van fuccsolva, — így írja — most már ez ellen sincs kifogásom. (Derültség jobb felől.) De Széchenyi szellemében nyilatkoztak erről a kérdésről Kölcsey Ferenc és Vörösmarty Mihály is, akikre pedig, mint a reformkorszak nagy embereire iszintén — ismétlem — mindig minden adat nélkül szeretnek a t. ellenzéki képviselőtársaim, hivatkozni. Kölcsey Ferenc szerint a szatmármegyei jobbágyság elszegényedését a zsidóság túlságos elszaporodása okozza, amely 1801. és 1826. között 2290 férfiről — milyen kiesi számok még — 2872-re nőtt, a nőket is hozzászámítva, összesen 1164 lélekkel szaporodott, holott a keresztény adózó nép száma fogyott. A látványra — írja Kölcsey — a szomszéd Galícia jut eszébe, amely világosan mutatja, hogy amely országban a zsidók megszaporodnak, az vagyoni végromlás szélén áll. (Ügy van! a jobboldalon.) »Francia tapasztalás szerint is — ugyancsak Kölcsey mondja — niem kicsiny és szerény státusba való a zsidó, hanem nagyba és gazdagba.« Mint mondtam t. Ház! Vörösmarty Mihály is ilyen szellemiben beszélt, mert amikor 1848-iban kitörtek bizonyos pogrom megmozdulások, amelyeket ő elítélt, azt mondta, hogy a törvény és rendeletek ellenére betolakodott zsidók hazájűkjba küldessenek vissza. Azt is szükségesnek látom — mondja — törvény vagy ideiglenes rendeletek által meghatározni, hogy jövőre minél kevesebben és a legszigorúbb feltételek alatt bocsáttassanak be, mert az ország ülése 1939 március 7-én, kedden. 181 annyi henye és idegen szellemű népet saját megromlása nélkül továbbra be nem fogadhat»« így nyilatkoztak annak a reformkorszaknak a legmagyarabb és legmesszebblátó szellemei. De amikoT 1867-hen a törvényhozás kimondta az emancipációt, Deák Ferenc is csak azzal a kautélával járult hozzá, hogy egyben a jövendő bevándorlás megakadályoztassék. (Rupert Rezső: De mindenkivel, minden idegennel szemben!) Mögötte is ott volt a sötét gond. Sajnos, hiába volt, mert nem történt semmi a bevándorlás megakadályozására. (Gr. Apponyi György: Meg kellett volna csinálni!) A javaslatot ellenző t. képviselőtársaim azonban nemcsak történelemellenesnek akarják feltüntetni ezt a javaslatot, hanem embertelennek és brutálisnak is bélyegzik. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon-) A gyűlölködő ós primitív antiszemitizmusnál egyebet nem látnak benne, amint azt Rupert Rezső t. képviselőtársam mondotta. (Rupert Rezső: Ügy van!) Őszintén megvallva, nem tudom, hol van ebiben embertelenség és brutalitás? Abban van talán, hogy egy nemzet, amely rájön arra, hogy nagylelkűségének következménye az lett, hogy isaját gazdasági életében saját fiai kegyetlenül háttérbe szoríttattak, ezen változtatni akar és nagylelkűségét módosítás és újbóli megvizsgálás tárgyává teszi? (Helyeslés jobbfelől.) Abban van talán a brutalitás, az embertelenség, hogy a nemzet, amely megállapítja, hogy ügyvédje, orvosa, újságírója, színésze és moziszínésze nem az ő véréből való vér és nem az ő lelkét sugároztatja magából ezen változtatni kíván? (Bródy Ernő: Mindenkinek joga van színésznek lenni!) Vagy abban van talán az embertel enség és brutalitás, hogy amikor a nemzet azt látja, hogy saját képére idegen vonások kezdenek kiülni és lelki arculata fokrólfokra úgy elváltozik, hogy már majd reá sem lehet ismerni, ezt meg akarja akadályozni? (Rupert Rezső: Tessék megcsinálni a proletárreformokat!) Miben nyilvánul meg egyáltalán és egyáltalán van-e és lehet-e itt szó üres antiszemitizmusról, amely bennünket vezetne? Üres antiszemitizmus talán az, hogy meglátjuk, hogy saját fiainik százezrei »nem lelik meg honjukat a hazában«? Üres antiszemitizmus annak konstatál ása, hogy derék magyar apák nem tudnak kenyérkeresetet adni gyermekeik kezébe, (Fábián Béla: Azért hozzák jbe külföldről!) hogy ugyanakkor, amikor a mégis csak bevándorolt elem a könnyebb kereső módokon nagyobb keresethez jut, a mi népünk sokszor embertelen fizikai munkával az emberi megélhetés minimális fokát sem tudja a maga számára biztosítani? (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Vagy talán üres antiszemitizmus! annak a megállapítása, hogy az a tőke, amely mégis csak a magyar földből és a magyar munkából születik meg és nő, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) a magyar földet, a magyar munkát és a magyar népet nem szolgálja úgy, mint ahogyan szolgálnia kellene? (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a köziépen. — Rupert Rezső: Mert nem csinálják meg a földreformot!) Üres antiszemitizmus mindezt meglátni és mindezen segíteni akarni? Hát lehetséges egyáltalán mindezt észre nem venni és szabad-e ezeknek láttán tétlennek maradni?