Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-377
180 Az országgyűlés képviselőházának 377. beoltani és melytől hiába várjuk, hogy egészséges gyümölcsöt teremjen.« (Rupert Rezső: Simonyi Iván az óriási tekintély! — Zaj. — Elnök csenget.) A másik felirati javaslatot báró Andreánszky Gábor, Önody Géza, Ráth Ferenc, Csuzy Pál, Vadnay Andor, dr. Rácz Géza, Istóczy Győző, dr. Komlóssy Ferenc, Margitay Gyula, dr. Nendtvich Károly és Zimándy Ignác írták alá. Ebben többek között a következőket olvashatjuk (olvassa): »Felséges Urunk és Királyunk! Mi nem akarjuk, hogy Magyarország Galicia és Bukovina sorsára jusson! Ugyanezért bátorkodunk Felséged atyai figyelmét a földbirtok és földbirtokos nyomasztó és válságos helyzetére irányozni, amely helyzetet egyedül csak egy, a földmíves érdekeket elsősorba helyező agrár törvényhozás orvosolhat. (Eckhardt Tibor: Azóta sem történt meg!) A zsidóság rohamos gyarapodása a keresztény népek rovására és vesztére következménye az álszabadelvűség által oly fennen hangoztatott fiktív jogegyenlőség köpenye alá rejtett kiáltó jogegyenlőtlenségnek, amely a zsidóság és a keresztény nép közötti viszonyokban tényleg fennáll. (Krúdy Ferenc: Ügy van!) A zsidóság már egyleti és gyülekezési szabadságunkat a maga részére konfsiskálta (Krúdy Ferenc: XJgy van!) és most még az eddig élvezett sajtószabadságnak egyenesen zsidóérdekből való elkobzásával is fenyegetnek bennünket, hogy túlkapásaiknak semmi akadály se álljon többé útjában és hogy elnyomatásunkban elnyomóink ellen még csak panaszra se nyílhassanak ajkaink. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István: A tízezerholdasokat nem nyomták el!) Felséges Urunk és Királyunk! Az alkotmányos szabadságaira féltékeny magyar nemzet, amely szabadságát egy évezreden át tatár-, török és egyéb százados ellenség ellen fegyverrel megvédelmezni tudta, nem fogja fejét ma sem rabigába, legkevésbbé pedig a zsidóság rabigájába hajtani. A zsidóság, valamint egész Európában, úgy nálunk is a mozgótőke zömét és annak vezérletét kezébe kerítve, oly állapotokat teremtett, melyek a sötét középkor hatalmasainak ököljogára emlékeztetnek. A zsidók most politikai céljuk megvalósításához nyíltabban hozzáfoghatnak és hozzá is fognak. És e céljuk nem egyéb, mint a keresztény társadalom alapjainak aláásása, a keresztény népek anyagi és erkölcsi tönkretétele után a keresztény dinasztiák és trónok megdöntése.« (Ügy van! Ügy van] jobbfelől. — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Gr. Apponyi György: Zsidók detronizálták a királyt? Zsidók vitték Tihanyba? — Zaj. — Elnök csenget.) Csodálatos prófécia volt ez, mely csodálatosan látta előre, miképpen csatlakoznak a szélső felforgató pártokhoz a zsidók és csodálatosan bizonyult be az a próféciájuk, hogy a végén a trón megdöntése is bekövetkezett. Mindezek bizonyítják, hogy az 1867es emancipáció rövidesen kitermelte a maga reakcióját. Fel kell azonban hívnom a t. Ház és különösen ellenzéki t. képviselőtársaim figyelmét arra is, hogy a magyar történelem nem 1867-ben kezdődött (Ügy van! a jobboldalon. — Vázsonyi János: De szerencsére nem is ma végződik!) és ennek a zsidókérdésnek a históriája sem a 67-es emancipációval kezdődik. A zsidókérdés története, amelyre Esztergályos János t. képviselőtársam is rámutatott, de l ülése 1939 március 7-én, kedden. amelyről olyan szépen és részletesen beszélt Rajniss Ferenc t. képviselőtársam, az Árpádok korára nyúlik vissza, Különböző mozzanatait megtaláljuk Szent László, Könyves Kálmán, IV. Béla, II. Endre törvényeiben, (Vázsonyi János: Már Árpáddal szivárogtak be!) megtaláljuk a vegyesházi királyoknál, megtaláljuk Nagy Lajos dekrétumaiban, Zsigmondnál, Albert, V. László, II. Ulászló és II. Lajos törvényeiben és Mátyás törvényeiben is. De a Habsburgok törvényeiben és rendeleteiben is számos rendelkezés van a zsidók által viselendő megkülönböztető jelről, az úgynevezett sárga foltról, a magasabb adózásról és más, rájuk nézve kedvezőtlen, megkülönböztetésről. (Bródy Ernő: Középkor! — Vázsonyi János: Akkor robot és deres is volt!) Mindezeket nagy részletességgel tárgyalta Rajniss t. képviselőtársam és szólt róla Végváry József t. képviselőtársam is. Én, t. Ház, mindezt megismételni nem kívánom, csak ezzel kapcsolatban megemlítem azt, hogy a habsibürgi III. Károly már 1725-ben utasítást adott ki a pesti helytartótanácsnak, amely a következőleg szól (olvassa): »Jónak látja a közjó érdekében intézkedéseket tenni a zsidóknak ha nem is teljes kiszorítására az országból, legalább számuknak olyatén korlátozása végett, hogy több alattvalói romlására és kárára fölöttébb el ne hatalmasodjanak. Vigyázni kell, nehogy a másunnan kiszorult zsidók az országba vegyék magukat s szerte csavarogván, az adózó lakosokat mindenféle módon kiszipolyozzák, sőt törekedni kellene, hogy a már ittlevők száma is lehetőleg kisebbíttessék.« Mindezekre nézve meghagyja a helytartótanácsnak, hogy az országban levő zsidókat és adójukat összeíratván, véleményes jelentést tegyen az ügyben. A helytartótanács elrendelte a zsidók megszámlálását és megállapíttatott, hogy akkoriban összesen tizenkétezren voltak az országban és III. Károly mégis káros elszaporodásukat látta már akkor, s már akkor szükségesnek látott intézkedéseket és javaslatokat kérni a beszivárgásuk megakadályozására. T. Ház! Ezekre a történelmi adatokra visszamutatva, még csak arra az érdekes momentumra hívom fel a t. Ház figyelmét, hogy az említett királyok közül és az említett történelmi időkben a zsidók javára akkor történ tek az intézkedések mindig, amikor rettenetesen rosszul állt ennek az országnak a dolga. Közvetlenül a tatárjárás után adta ki IV. Béla a zsidókra vonatkozó azt a szabadságlevelet, amelyre Esztergályos t. képviselőtársam is hivatkozott. Azután II. József alatt, amikor az ország abszolutisztikus elnyomás aJlatt állt, akkor történt az érdekükben intézkedés és történt 67-ben, amikor az általános öröm hatása alatt azt a rendszert és azt a kezelési módot, amellyel az abszolutizmus alatt kezelték a Galíciából bevándorlottakat, a tör vényhozás átvette; ellenben Mátyás király, a nagyenergiájú Mátyás, akire Esztergályos t. képviselőtársam hivatkozott, mondván, hogy a zsidók érdekében tett volna intézkedéseket, kimondotta 1475-ben: »Minden jó keresztény törvényes kötelessége a zsidókkal a közlekedést lehetőleg kerülni.« 1485-ben, amikor osztrák területeket foglalt el, halálbüntetés terhével kitiltotta őket ezekből az ausztriai városokból.
