Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-377
Az országgyűlés képviselőházának 377. lyeneket Esztergályos János képviselőtársam résziéről élvezhettünk. (Rupert Rezső: Az indokolás kilengéseiről beszéljen!) Olyan kijelentések hangzottak el, amelyek bizony sem a parlament méltóságához nem illenek, sem pedig ennek a javaslatnak a komolyságához. Én ezeket idézni nem kívánom. (Esztergályos János: De emberek százezreit elpusztítani, az parlamentáris'? Keresztény életeket elpusztítani, az parlamentáris? — Felkiáltások jobbfelől: Menjen a Törekvéshez! Törekvés Takarékpénztár! — Zaj. — Elnök csenget.) Rupert Rezső képviselőtársamnak egy kijelentését mégis idézni fogom, mert az meglehetősen ráteszi a koronát azokra a hangokra, amelyek az ellenzéki oldalról elhangzottak. Azt mondotta képviselőtársam, méltatlan lealacsony odás volna a javaslat álláspontjával vitába számi (Rupert Rezső: Hát így van!) Igaz, hogy miután ezt megállapította, két teljes órán keresztül alacsonyodott le t. képviselőtársam (Derültség a jobboldalon.) és foglalta le a Ház idejét, amiben én éppúgy nem fogom őt követni, mint abban a módszerben, ahogy ő bírálat tárgyává tette a javaslatot. (Rupert Rezső : Nem is foglalkoztam azzal a kérdéssel, amire azt mondtam!) T. Ház! Azt hiszem alig van kérdés, amelyet szélesebb körben behatóbban és alaposabban vitattak volna meg, mint az a kérdés, amely most itt előttünk áll. A társadalom legszélesebb rétegei, egyesületek, érdekképviseletek foglalkoztak a kérdéssel és hoztak benne határozatokat. Magánosok azt mondhatom, a memorandumok egész tömegét készítették és kívánták ennek a javaslatnak szigorítását a zsidóság irányában. Voltak olyanok is, akik viszont a javaslat enyhítése mellet^ emeltek szót. (Drozdy Győző: Többen!) Jött hozzánk rengetek üdvözlés és jöttek támadások. Az üdvözlések nem tesznek elíbizakodottakká esnem ragadnak el bennünket, viszont a támadások nem fognak megfélemlíteni- (Helyeslés a jobboldalon.) A sajtó november óta nap, mint nap foglalkozik ezzel a kérdéssel, foglalkozik vezércikkekben, foglalkozik szakcikkekben, egyes lapok külön ro r vatot nyitottak e kérdés számára. Elmondhatjuk tehát, bogy a vita, amely e körül a kérdés körül folyik, igenis már erősen kimerült, már minden álláspontot bőségesen kifejtett. En csak sajnálom azt, Ihogy a javaslat ellenzői egyetlen egy lépéssel sem közeledtek még a mi álláspontunk felé,•- pedig be kellene látniok, hogy nemcsak az ország érdekében, nemcsak a nemzet érdekében, hanem a zsidóság érdekében is áll az, hogy ez a kérdés erőteljesen rendeztessék és ilyen rendezés után nyugvópontra jusson. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Rassay Károly t. képviselőtársam azt mondotta, hogy ki kell küszöbölni az izgató anyagot a magyar társadalomból és a közéletből. Igaza van Rassay Károly t. képviselőtársamnak, de ahhoz, bogy ezt (megtehessük, az első lépés, hogy ezt a javaslatot emeljük immár törvényerőre, (Felkiáltások jobbfelől: Nagyon helyes!), mert minden nap, amellyel elhúzzuk ennek a javaslatnak a vitáját, amellyel eltoljuk ennek a javaslatnak törvényerőre emelkedésiét csak növeli, csak erősíti és csak fokozza azt az izgató anyagot, amely a társadalomban igenis bemae van (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) s annál nehezebb lesz azt az izgató anyaülése 1939 március 7-én, kedden. 179 got kiküszöbölni. (Vázsonyi János: Májusban is 'hallottuk ezt az első javaslatnál! — Zaj jobbfelől. — Halljuk! Halljuk!) T. Képviselőház! Nincs közeledés a mi álláspontunk felé, miért nincs belátás és nincs jóiszándék. (Zaj bal felől. — Farkas István: Jogtipráshoz nem járulunk hozzá!) Ügy tüntetik fel a túloldalon ülő t. képviselőtársaim a kérdést, mintha ez mesterségesen előrángatott kérdés volna; (Rupert Rezső: Persze, hogy az!) úgy tüntetik fel, mintha erőszakolt politikai manövrirozás volna az egész és előzetes választási agitáció. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) "Dgy tüntetik fel, (Rupert Rezső: Imrédy Béla aliibije!) 'mintha idegen befolyás, parancs következtében hoztuk volna ide ezt a kérdést és mintha ennek a kérdésnek a tárgyalása ellentétben állana egész történelmi multunkkal. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ügy is van! Ellentétben) is áll!) T. Ház! Ezzel a felfogással szemben nemcsak az 1919-i magyarországi mozgalmakra mutatok -rá, amelyek semmiképpen sem idegen befolyás alatt jöttek létre', (Ügy van! Ügy van! — a középen.) nemcsak az egyetemi numerus elaususra vonatkozó rendelkezésekre mutatóik rá, amelyeket a miniszterelnök úr, mint akkori miniszterelnök vitt keresztül itt a Házban, iám! az első lépés volt tulajdonképpen a zsidókérdés rendezése felé és nemcsak arra mutatok rá, hogy mái 1895-ben létesült egy országgyűlési párt, a néppárt, amely nem mondom, hogy tökéletesen ugyanezeken az alapókon, de igenis a zsidó lelkiség és a zsidó hatalom visszaszorítását is programmpontjai közé vette, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) hanem rá kell mutatnom arra is, hogy már 1884-ben az akkori felirati vitában, amely a trónbeszédre adott válasz körül folyt, a képviselők két csoportja is nyújtott be felirati tervezetet és kérte annak elfogadását, szemben a kormány felirati tervezetével s e tervezetek mindegyike igen behatóan és a jövendőt csodálatosan előre látva foglalkozott a zsidókérdéssel. (Ügy man! Ügy van! jobbfe, 1 ™ L ) Méltóztassék megengedni, hogy csak egyes résizleteket olvassak fel e felirati javaslat-tervezetekből. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik felirati javaslat-tervezetet Simonyi Iván országgyűlési képviselő írta alá. Ebben többek kö. zött a következőket írta (olvassa): »A zsidók, kik ösztönszerűleg és öntudatosan működnek a nemzsidó társadalom feloszlatásán: tervszerűen elősegítik a szélső szociáldemokratikus és anarchikus mozgalmak azon törekvéseit, melyek a fennálló intézmények megsegitésére irányozvák. A zsidók a szociális mozgalombann is pozitív alkotást akadályozni fognak és azon lesznek, hogy minden szélsőbb pártok, mint az anarchisták egészen a nihilizmusig túlsúlyra vergődjenek. Oly messzeterjedő és sokfélék a rendesen titkon működő zsidóság útjai és eszközei; oly hatalmas már a zsidó befolyás«, — eat 1884-ben írták — »hogy magasabb tudományos intézeteinkből, irodalmunkból kiszoríttatik, elnémíttatik minden, ami nem fér össze Izrael moráljával, Izrael hatalmával. (Rajniss Ferenc: így is volt!) A hatalmas zsidó befolyásnak köszönhetjiük, hogy nyilvános intézményeink éppúgy, mint kultúránk jelentékeny része nem egészséges virága többé a nemzet fájának, hanem egy idegen, élettelen készítmény, melyet mesterségesen az élő nemzet törzséibe akarnak 27*
