Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-377
178 Az országgyűlés képviselőházának 377. ülése 1939 március 7-én, kedden. végrehajtásának tempója és lehetősége szempontjából különbségek lesznek. T. Ház! Szeretném remélni, hogy a jelen törvényjavaslatnaik törvényerőre emelkedésével ia zsidókérdés nyugvópontra jut és hogy a zsidótörvénynek fokozatos, nyugodt, a gazdasági életet meig nem rázkódtató végrehajtása biztosítva lesz. Az én érzésem azonban az, hogy a zsidókérdés megoldása egyúttal kereszténykérdés is. A kereszténységre fog háramlanii az a feladat, hogy pótolja mindazokat a munkaerőket, akik a zsidótörvény következtében kiesnek a gazdasági életből, a kereszténységre fog háramlani az a feladat, hogy egy neki egészen új működési területen érvényesítse a tudását és a képességeit, a kereszténységre fog háramlani az a feladat, hogy szorgalomanal pótolja azt, amit eddig elmulasztottunk, hogy helyt tudjunk állni, hogy meg tudjunk felelni azoknak a ifeladatoknak, 'amelyek elé majd a törvény végrehajtása állít bennünket. Nekünk át keli vennünk az egész gazdasági élet irányítását és nekem aiz a felfogásom, hogy ha mi a törvény végrehajtásában nem tudunk megfelelni a feladatunknak, akár alkalmatlanság, akár közömbösség vagy kivált kedvetlenség miatt, akkor sokkal jobb volna, ha nem is hoznák meg ezt a törvényt, mert ha a kereszténység iblaniírozni fogja magát ennek a törvénynek a végrehajtásában, ha nem tud megfelelni azoknak a jogos követelményeknek, amelyeket majd az ország fog vele szemben felállítani, iákkor nagyon sokat fogunk ártani (Ügy van! — balfelől.) Már eddig is igen sok panaszt hallottam arról, hogy azok az újonnan felvett fiatal keresztény munkaerők, a kik nek az volna a kötelességük, hogy teljes erővel belefeküdjeneik a munkába, elbizakodottak, nem akarnak dolgozni, fegyelmetlenek és abban az, ideológiában élnek, hogy: minket a törvény és a mostani irányzat szerint így is, úgy is alkalmazniuk 'kell a zsidó vállalatoknak, mi tehát minden {körülmények között megmaradunk, minket nem lehet elbocsátani. (Rupert Rezső: Sok baj lesz ebből mégl) Nekünk, keresztény magyaroknak presztizskérdést kell ebből csinálnunk, hogy igenis, mi meg akarunk és meg fogunk felelni és arra kell törekednünk, hogy egy egészen új keresztény gazdasági szellemet fejlesztünk ki. Néznünk kell arra, egymást kell ellenőriznünk abban, hogy megtesszük-e ebben a tekintetben kötelességünket, amelyet ez a törvény reánk ró. De különösen ügyelnünk kell, hogy azok, aikik a törvényt és annak egyes határozmányait végrehajtják, becsületesen, reálisan hajtsáik végre. Mondjuk meg egészen őszintén, annak, hogy a zsidók Magyarországon ilyen nagy hatalomhoz jutottak és a 'zsidókérdés ide fejlődött, igen nagy résziben a keresztények gyöngesége, a keresztények megalkuvása és közömbössége volt az oka. Minden európai államot megelőzően Magyarországon volt az első nagy keresztény fellendülés, keresztény irányzat a keresztény kurzus ideje alatt, az 1^20-as, 1921-es években. Az akkori Friedrich-féle választás után itt olyan parlament ült össze, amelynek óriási többsége keresztény irányzatú volt. Kérdem, hogy ha akkor, a keresztény fellendülés idejét Jdhasználtuk volna és ugyanazokat az elveket vallottuk volna, amelyeket ma vallunk, fejlődhetett volna-e idáig az ország sorsa? Kérdem, ki adta a zsidóknak a sok (behozatali engedélyt? (Rajniss Ferene: Hát ez igaz!) Ki adta a zsidóknak a trafikengedélyeket, az italmérési engedélyeket és ki adta a sok moziengedélyt a strómannoknak, amikor mindenki tudta, hogy mögöttük zsidó áll, ki adta a zsidóknak az állampolgárságot és az országban való letelepedésre az engedélyt? Azt hiszem, mindenki tisztában van avval, hogy ez mind a keresztények részéről történt és nem volt meg az a keresztény szellem, az a keresztény ellenőrzés, amelyre szükség lett volna. Ha ez a javaslat törvényerőre emelkedik, akkor nem szabad a jövőben előfordulnia annak, hogy valaki délben a valutasíboló zsidót védi és délután fajvédő beszédet mondj. (Ügy van! — Taps a baloldalon. — Gr. Apponyi György: Ebben igaza van!) Hiába hozzuk meg ezt a törvényt, ha ennek végrehajtása körül újból ilyen jelenségek lesznek. Ezért a magam részéről igen szeretnék a törvény büntető szakaszai között egy olyan szakaszt látni, amely a nem zsidók ellen szól, abban az esetben, ha a törvény végrehajtását bármilyen módon kijátsszák, megakadályozzák, kivált ha a zsidókkal összejátszanak. (Rajniss Ferenc: Elfogadjuk a diszgój-paragrafust!) T. Képviselőház! A törvényjavaslatot abban a reményiben, hogy a részletes tárgyalás alatt sikerülni fog bizonyos változtatást, módosítást eszközölni rajta (vitéz Kő József: Szigorítást! — Ügy van! jobb felől.), és az így létrejött törvénnyel ezt a nehéz kérdést az ország és a zsidóság érdekéhen végre nyugvópontra juttatjuk, általánosságiban elfogadom. (Helyes lés a középen. — A szónokot üdvöslik.) Elnök: Az igazságügyminiszter úr kíván szólni. Tasnádi Nagy András igazságügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Esztergályos i képviselőtársam beszéde után, aki féktelen demagógiáról, esztelen gyűlölködésről, a demagógia tüzes paripájáról, (Rajniss Ferenc: Lószakértő? — Derültség jobb felől.) továbbá gonosz» embertelen javaslatról beszélt és olyan lehetetlen kijelentéseket tett, hogy a kormány és a többség ezzel a javaslattal el akarja pusztítani a magyar ipart, és beszélt budapesti jasszkifejezésekkel »mütyürke«politikusokról, ez után a beszéd után elmondhatom, hogy valósággal üdítŐleg hatott reám Shvoy Kálmán t. képviselőtársam beszéde, amely európai hangon, parlamentáris hangon, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) konciliánsan mondatott el és amely tárgyilagos érvelést foglalt magában. Sőt elmondhatom azt is, hogy sok vonatkozásban egyetértek (Esztergályos János: És az indokolás európai hangon van? — Zaj a jobboldalon.) Shvoy Kálmán t. képviselőtársammal, különösen abban, amit a keresztény társadalomról mondott figyelmeztetésképpen, mert valóban úgy van, hogy hiába hozza meg a törvényhozás ezt a törvényt, hiába fognak igyekezni a hatóságok és a kormány ezt a törvényt az életbe átvinni, ha a keresztény társadalom nem. érzi át ennek fontosságát, nem érzi át azokat a kötelességeket, amelyek őt terhelik ennek a törvénynek az életbe átvitelénél; akkor ez a törvény azt az eredményt meghozni, amit várunk tőle és azokat a célokat megvalósítani, amelyeket megvalósítani kíván, nem fogja. De jólesett képviselőtársam tárgyilagos hangja azért is, mert a tárgyalás előző napI jain szintén voltak olyanféle kilengések, ami-
