Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-377

Az országgyűlés képviselőházának 377. tartoztak ugyan a harcoló csapathoz, mégis olyan kiváló szolgálatokat teljesítettek az ország és hadrakelt sereg érdekében, mint a harcosok. Ezeknél a »két kitüntetés helyett én három kitüntetést írnék elő, amely kitüntetéseket kiváló és önfeláldozó [magatartásukért kaptak a harctéren. De rá kell mutatnom arra, hogy a 2. § (1) pontjánál a hadifoglyokat illetőleg is ellentmondás van, mert azt mondja a törvény, hogy »aki hadifogságot szenvedett«, die még feltételül tűzi ki, Ihogy sebesült legyen, vagy egy vitézségi érme legyen. (Fábián Béla: Honnan szerzett volna?) Az, aki a háború elején hadifogságba került és hat évig hadifogságban sínylődött, hozott a hazáért olyan áldozatot, hogy ezt is el kellene fogadnunk jogcímnek. Ezért a törvényjavaslat részletes tárgyalásánál ügyelnünk kell arra, hogy azokat a hadifoglyokat, akik a háború egész idejét hadifogságban töltötték, éppen olyan elbánás alá vegyük, mint azokat, akik kinn voltak a harctéren. (Fábián Béla: A legnagyobb halálozási arány a hadifogságban volt!) Azt hiszem, a t. Ház egyöntetű véleménye az, Ihogy a hadiárvákat nem lehet ki nem venni a törvényjavaslat hatálya alól és én is ezt az álláspontot foglalom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A hadirokkantság mérve tekintetében a törvényjavaslat 50 százalékot ír elő. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy a hadirokkantság figyelembevétele nem pontosan százalék szerint történik, hanem csak nagyobb ugrásokkal, 25 százalékonkint emelkedik a hadirokkantság fokának gyakorlati jelentősége, én nem tartom igazságosnak és méltányosnak, hogy 50 százalékot szabunk meg választóvonalként. Sokkal méltányos ab bnak tartanám, ha ezt a határt 25 százalékban állapítanók meg. A helyzet ugyanis az, hogy egy 19, vagy 15 százalékos hadirokkantat nem érintene ez olyan erősen, mert hiszen ez a különbség már nem volna nagyon érezhető, de ha valakinek a rokkantsága — mondjuk — 49 százaléknak felel meg és az illető így elesik a kedvezménytől! azért, mert nem sorozták be az 50 százalékos hadirokkantak közé, hanem csak a 25 százalékos hadirokkantak közé sorozzák, ez már nem méltányos. Azt hiszem, hogy az igazságot jobban megközelíthetjük, ha 25 százalékot állapítunk meg előfeltételként. A törvényjavaslat 2. §-ának (1) bekezdése azt mondja, hogy »amennyiben a törvény másként nem rendelkezik«, a rendelkezéseket nem lehet alkalmazni a felsorolt kivételekre, tehát a tűzharcosokra, stb., viszont ha a törvényjavaslatot tanulmányozzuk, akkor azt látjuk, hogy a törvényjavaslatnak szinte egyik lényeges szakaszánál sem alkalmazzák ezeket a kivételeket, vagyis ez a törvényjavaslat ugyanúgy vonatkozik az összes frontharcosokra, hadirokkantakra, hadiárvákra és hadiözvegyekre, mint másokra. Nézetem szerint ezt a kérdést tisztázni kell, mert nem lehet az, hogy a törvényjavaslat 2. §-a elvileg megadja a kedvezményt a tűzharcosoknak és az egyéb felsorolt kategóriákba tartozóknak, többi intézkedése azonban ezeket a tűzharcosokat, stb. is a törvény szigorával sújtja. Én ezt a legnagyobb méltánytalanságnak tartom. Nézetem szerint nem is reális ez és a törvényjavaslat nem követi a logika útját. Ha ugyanis a 2. § kimondja azt, hogy ezeket a kategóriákat mentesti, akkor a törvényjavaslat további szöveÍÍÉPVISELÖHAZI NAPLÓ XX [I. ülése 1939 március 7-én, kedden. 177 gében nem lehet ezektől elvonni a mentesítés jogát. Én azokat, akik a 2. §-ban fel vannak sorolva, — kivéve a titkos tanácsosokat és az egyetemi tanárokat — mind olyan nagyérdemű embereknek és asszonyoknak tartom, hogy szerintem ezeknek meg kell adnunk azt a kedvezményt, hogy nem esnek ennek a törvényjavaslatnak a hatálya alá. Nem olyan nagy a számuk és úgy érzem, hogy az a háborús Lipót-rendes tiszt, vagy pedig egy súlyosan sérült hadirokkant, vagy egy hadiárva, vagy ogy hadiözvegy igazán rászolgált arra, hogy megkülönböztessék a többitől és hogy az állam, ha nem jobban, legalábbis ugyanúgy értékelje ezeknek az embereknek és asszonyoknak a háború alatti viselkedését és teljesítményeit, mint például értékel egy keresztényt, aki — mondjuk — önkéntes tűzoltófőparancsnokká neveztette ki magát a háború alatt, hogy felmentsék és ne kelljen kimennie a harctérre. De fel akarok említeni még egy momentumot. Azt hiszem, hogy a hősi halottak között is igen sok zsidó van és azt hiszem, abban nem lehet közöttünk véleménykülönbség, hogy az a zsidó, aki a, háborúban a harctéren feláldozta az életét, éppen olyan hősi halott, mint ti Z cl keresztény, aki a íháborúban az életét áldozta. Ha ezeket az elesett zsidókat hősi halottaknak tekintjük, akkor azt hiszem, hogy azokat a frontharcos bajtársaimat, akik, bár a zsidó valláshoz tartoznak, de a háborúban ilyen fokozottabb mértékben eleget tettek a kötelezettségeiknek, szintén ki kell vennünk a törvény hatálya alól. Nem törődöm azzal, hogy engem is zsidóbérencnek állítanak-e be vagy nem, mert nyugodt a lelkiismeretem és mert élnek bennem a harctéren töltött négy év emlékei, impressziói és ott láttam, hogy nem egy súlyos esetben bizony egy snájdig fiatal zsidó tiszt megmentette a helyzetet és nagyon sokaknak az életét és súlyos sebesüléssel vagy hadirokkantsággal jött haza. Az ilyen emberektől, az ilyen háborút viselt zsidóktól nem tudom megtagadni azt a kedvezményt, amelyet a javaslat 2. §-a adni akar nekik. (Rupert Rezső: Igen sok volt ilyen! Mit szól ehhez Gürtler tisztelendő úr?) Ezért azt a határozati javaslatot nyújtom be (olvassa): »Mondja ki a Ház, hogy a törvényjavaslat 2. §-ában megjelölt zsidó tűzharcosok, a 25 és ennél magasabb százalékú hadirokkantak, azon hadifoglyok, akik a háború egész ideje alatt hadifogságban voltak, továbbá a íhadiözvegyek, hadiárvák és ellenforradálmárok ezen törvény hatálya alól kivonatnak. A magyar nemzet ezáltal is kifejezést akar adni azon hálájának, amellyel az ország érdekében hozott áldozatokért ezekkel szemben tartozik és ezért utasítja a minisztert, hogy ennek megfelelő módon egészítse ki a törvényjavaslatot.« s T. Képviselőház! Elfogadom a javaslatnak azt az álláspontját, hogy az egyes foglalkozási ágakban az 1938 :XV. törvénycikkben meghatározott 20%-os arányszámi 12, illetőleg 6%-ra szállíttassék le. Célszerűbbnek tartottam volna azonban, ha általános elvként kimondaná a törvény, hogy a törvényhozás a törvény végrehajtási módjának és időpontjának megválasztását teljesen a kormányra bízza. Azért tartottam volna célszerűbbnek egy ilyen általános felhatalmazást, mert könnyen meglehet, hogy a különféle foglalkozási ágakban a törvény 27