Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-377

Az országgyűlés képviselőházának 377. azokat választottam meg, azokat állitottam oda a szervezet élére, akiket munkástársaimmal együtt a legalkalmasabbaknak találtam erre. Nem kerestük soha, hogy zsidó-e vagy keresztény, hanem csak azt néztük, hogy becsületes ember-e, alkalmas-e arra, hogy munkásrtársainak bizalmát viselje. Most önök be akarnak avatkozni a munkásság jogaiba és az én jogaimba, le akarják tiporni ezeket a jogokat. En ott álltam az esztergapadnál hosszú évtizedeken keresztül, mint vasesztergályos. Sohasem jutott eszembe megkérdezni, hogy aki mellettem dolgozik, zsidó-e, buddhista-e, vagy sváb, sohasem jutott eszembe, hogy megkérdezzem: te, szaktárs, mi a vallásod, zsidó vagy-e, vagy keresztény? Az volt a fontos, hogy becsületes munkástárs legyen, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) aki munkástársainak érdekeit gyalázatosan nem árulja el. Most önök jönnek és meg akarják menteni a munkásságot a zsidóktól. (Propper Sándor: A munkáltatóknál ezt nem. nézik!) Figyelmeztetem az urakat, hogy a szakszervezetek, amelyeknek vezetői közt zsidók vannak, az utóbbi 50 esztendőben tudásukkal, tehetségükkel, meggyőződésükkel, jó magyarságukkal hozzájárultak ahhoz, hogy Nagy-Magyarországot, mint kultúrállamot ismerjék. Éppen ezért a leghatározottabban és a legélesebben tiltakozom az ellen, hogy a szakszervezetekhez hozzányúljanak. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Végül még egyet. (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Azt hiszik az urak, hogy jó szolgálatot tesznek a tőlünk elszakított és megszállott területeken élő magyarságnak akkor, amikor ezt a javaslatot idehozzák, amikor ezt a javaslatot védik, amikor a zsidóságot kisebbségnek minősítik és mint kisebbségtől elvesznek szerzett jogokat és ezzel elveszik életlehetőségét? Mélyen t. uraim! Felhívom a figyelmüket arra, ami, azt hiszem, a mai lapokban olvasható, hogy odaát Jugoszláviában megtiltják, hogy a magyarság, mint nemzeti kisebbség földet szerezzen. Nem méltóztatnak látni, hogy ez az a bizonyos visszahatás, ez az eldobott kőnek a visszaesése, amellyel a magyarságot sújtják odaát a megszállott területen, úgy, ahogy önök itt a magyar zsidóságot akarják bántani? Önök a magyar kisebbség védelmében nagy dikciókat tartanak itt a Házban és máshol is, amikor összejönnek. Hogyan beszélhetnek igaz meggyőződéssel a megszállott területeken élő magyar kisebbség védelmében, amikor az itthoni kisebbség — ahogy önök mondják — jogait nem tartják tiszteletben? Ez az, ami bennünket, a javaslat ellenzőit, a legélesebben felháborít. S befejezésül meg kell állapítanom, hogy annak az új világnak a megszületését^ amelyet önök hirdetnek, nem fogják elősegíteni ezzel a törvényjavaslattal. (Farkas István: A középkort hozzák vissza!) mert az új világnak az emberszeretet jegyében kell megszületnie, nem pedig a gyűlölet jegyében. A mának mütyürke-politikusai az ő békaszemléletükkel nem tudnak felemelkedni oda, hogy ember és ember között a békét, a szere • tetet, a megértést, a megbecsülést szolgálják; ezért hozták ide ezt a gonosz javaslatot, amelyet én nem szavazok meg. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Gaal Olivér jegyző: vitéz Shvoy Kálmán! Elnök: vitéz Shvoy Kálmán képviselő urat illeti a szó. ülése 1939 március 7-én, kedden, 175 vitéz Shvoy Kálmán: T. Képviselőház! Az előttem felszólalt Esztergályos képviselő úr beszédében érintett két témával, a foeszivárgással és a hadirokkantak kérdésével, beszédem folyamán fogok foglalkozni és fogom hozzáfűzni a véleményemet. Az előttünk fekvő és tárgyalás alatt álló zsidótörvényjavaslatot már annyiféle szempontból és annyira megtárgyalták, hogy én csak egészen rövid időre óhajtom a t. Ház figyelmét igényibe venni. Különösen két témával óhajtok foglalkozni. Az egyik a hadviseltek, a hadirokkantak, hadiözvegyek, Ihadiárvák és ellen forradalmárok szempontja, a másik pedig a kereszténységnek a feladata és a kereszténységre háramló kötelezettségek e törvény végrehajtásával kapcsolatban. Mindenki elismeri, hogy zsidókérdés van és mindenki érzi, hogy ennek a zsidókérdésnek a törvényhozás útján való megoldása szükséges. Én magam is így érzem és ha ez így áll, akkor helyes, hogy egy ilyen törvényjavaslatot tárgyalunk és egy ilyen törvényt hozunk. Ha azonban a törvényjavaslatot tárgyaljuk, akkor igyekeznünk kell minden indulattól, minden személyi vagy egyéb vonatkozástól mentesen kizárólag azt nézni, hogy vájjon ez a törvényjavaslat a fennálló viszonyokon javít-e, vájjon a helyzetet javítja-e vagy nem? Ha ebből a szempontból nézem a törvényjavaslatot, akkor elsősorban keresnem kell, hogy milyen okok idézték elő azt, hogy ez a törvényjavaslat egyáltalán idekerült. (Rupert Rezső: Egyesek zsákmányéhsége!) Nagyon kérném t. képviselőtársamat, ne méltóztassék zavarni, mert nagyon ki van mérve az időm; ígéretet tettem a miniszter úrnak, hogy félórán belül befejezem beszédemet, hogy ő szólhasson. Ha el is fogadom azt a beállítást, hogy a szomszédos nacionalista államokban hozott törvények és az ott tett intézkedések teremtették meg közvetlenül azt a véleményt, indították meg azt az akciót, érlelték meg azt a helyzetet, hogy ennek a törvényjavaslatnak ide kellett jönnie, azért nem tagadhatjuk és aki abszolút tárgyilagos szemmel nézi az eseményeket és a multat, annak el kell ismernie, hogy a kommunizmus ieveretése óta fokozatosan mind jobban és jobban kifejlődött az országban az antiszemitizmus. Ennek tulajdonképpen két körülmény volt a mozgató ereje, két körülmény érlelte meg e kérdést annyira, hogy egy országos vélemény alakult ki ezzel a kérdéssel szemben. (Propper Sándor s Tessék megkérdezni a választókat!) Az együk körulmiény volt a galíciai zsidók állandó (beszivárgása (Rupert Rezső: Hol van a rendőrség?), bevándorlása, akik igazán távol állanak a nemzeti és hazafias felfogástól, akik a nemzet életében sohasem vettek részt, sőt ellenkezőleg (Rupert Rezső: Hozzanak törvényt azok ellen!), és akiknek üzletei többnyire nem fedik a kereskedői etikáról alkotott véleményt. (Propper Sándor: Hozzanak egy szigorú kereskedelmi törvényt!) Ezek a bevándorlottak ártottak a legtöbbet a hazafias érzésű, bennszülött és asszimilált zsidósáignak. Ha szigorúan vesszük, nagyrészt és sok tekintetben a régi, magyar, az ország minden mozzanatával együttélő és együttérző zsidók sok tekintetben a galíciai zsidók beszivárgásának, 'bevándorlásának köszönhetik mai ihelyzetüket. A másik körülmény pedig annak a párezer gazdag zsidónak, — akik, általábanvéve a köztudatban