Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-377
174 Az országgyűlés képviselőházának 37\ István: A magyar népnek nem kell!) A cél, amely kettős, világos minden gondolkodó ember előtt. Először is elterelni a figyelmet a meglévő és megoldatlan szociális problémákról. (Kéthly Anna: így van!) Itt vannak a hatalmas problémák, itt van a földkérdés. Három millió földnélküli magyar, keresztény ember sóvárog és jajgat a föld után, évtizedek óta vágyódik utána. Itt van az életet megváltó kérdés, az általános titkos választójog kérdése, a becsületes, titkos választójog kérdése, (Farkas István: Felemelték a korhatárt!) amely megszünteti ezt a gyalázatos törvényt, amely többmillió embert kirekeszt az alkotmány sáncaiból. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Itt van az igazságtalan adóztatás reformja. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Evek hosszú során keresztül pusztul és vész a magyar kereskedelem, a magyar ipar, nyomorog, éhezik a magyar tisztviselő és munkásság, mert nem tudja elviselni az irtózatos adóterheket. Ahány pénzügyminiszter jön, mindegyik beígéri és elmondja beszédében azt a sablónt % hogy a gyengébbek válláról az erősebbek vállára rakják át a terheket. Es egyik pénzügyminiszter megy a másik után, de a probléma itt van. Alzután itt van a munkásság problémája, a munka ellenértékének, a mégfelelő munkabér kérdésének a reformja. A munkásság sohasem kapja meg a maga becsülettel végzett munkája után a munka értékének megfelelő bért. Mindig mások teremtenek és szereznek maguknak^ vagyont, zsidók és keresztények, igen t. Meizler úr, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mások válnak vagyonilag hatalmassá. (Propper Sándor: A Gyosz.-ban együtt vannak !)_ Itt van a munkásság problémája. Tessék törvényjavaslatot hozni, nem a minimális bért, amely koldusbért jelent ugyanakkor, amikor mások vagyonokat és milliókat szereznek maguknak. Itt van a munkaalkalmak teremtésének a kérdése. Jajgató kórus az ország népe, amelyet földresujtott a nyomor, az éhség és a lerongyolódás. (Rupert Rezső: Es az marad ezentúl is! — Propper Sándor: Sőt fokozódik! Máris fokozódik!) Naivul azt hiszik az urak, hogy ennek a jajgató kórusnak, a magyar dolgozók társadalmának a figyelmét el lehet terelni ezekről a kérdésekről ilyen gonosz, embertelen és keresztényietl-en törvényjavaslattal? Nagyon csalódnak az urak, ha ezt hiszik. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) De kettős célról beszéltem. A másik cél ugyanolyan gonosz tendenciájú, mint az első: elpusztítani, elsorvasztani a magyar ipart, a magyar kereskedelmet. Megállapítható az a törekvés, hogy a magyar piac ipari felvevő területét idegen ipar számára akarják átengedni. A magyar ipart akarják tönkretenni. Ez ellen a leghatározottabban tiltakoznom kell, mert ez egyúttal a magyar ipari munkásság kipusztításávaU is jár- (Farkas István: A magyar nép kipusatításával!) El akarják pusztítani az ipart és külföldről, idegen államból akarják ellátni Magyarországot ipari cikkekkel, hogy azok helyett azután elvigyék a magyar agrártermékeket: búzánkat, lisztünket, zsírunkat, húsunkat, mindenünket. Ez a cél, igen t. Képviselőház és éhben az irányban folyik is már az őrségváltás- Hogy '. ülése 1939 március 7-én, kedden. ez az őrségváltás miben áll, arról nem beszélek- Méltóztassék megkérdezni helyettem Petneházy államtitkár urat, vagy Szily osztályfőnök urat; majd ők fognak beszélni erről az őrségváltásról. (Rupert Rezső: Elég csak Petneházyt is megkérdezni, aki tiltakozót a magyar ipar eladása ellen! — Propper Sándor: Halljuk az őrségváltást! — Rupert Rezső: őrségváltás és ingváltás!) Ebből az őrségváltásból a keresztény magyar dolgozó nép számára semmi előny nem fog származni. Nagyon helyesen mondta legutóbbi felszólalásában Peyer igen t. képviselőtársam, hogy akár zsidó, akár keresztény, akár magyar, akár német az a kapitalista, egyformán iparkodik a profit minél nagyobbá tétele érdekében minél többet kivenni azokból, akik a munkát jelentik, akik munkájukkal termelnek. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nines különbség német és magyar és nincs különbség zsidó vagy keresztény kapitalista között. Mindegyik előtt a profit a szentség. (Úgy van! Ügy van! a szélsőfyalodalon.) Éppen ezért én ezzel a javaslattal szemben állok. Csak még egy-két mondatot szeretnék elmondani. A rokkantak javára megállapított kedvezményeket csak akkor adják ímeg, ha az illető 50 százalékos hadirokkant. Mélyen t. Képviselőház! Nem pirul el az arcuk, mikor ezt a javaslatot meg akarják szavazni, amikor jogokat akarnak elvenni azoktól, akik kint éjjel-nappal végigszenvedték a krisztusi szenvedést és nem lettek 50 százalékos hadirokkantak, hanem csak 49 százalékosak? Nem lehet ezektől elvenni a szerzett jogokat, amelyeket életük és testi épségük kockáztatásával, vérük folyásával szereztek. Ha a lúdtalpú aszfaltvitézek az 50 százalékon aluli hadirokkantak jogait el akarják venni, csak a következő sorokkal felelhetek nekik (olvassa): >Csak egy éjszakára küldjétek el őket, — A pártoskodókat, a vitézkedőket! — Csak egy éjszakára! — Akik fenn hirdetik, hogy mi nem felejtünk — Mikor a halálgép muzsikál felettünk, — Mikor láthatatlan magja kél a ködnek — S gyilkos ólomfeeskék szanaszét röpködnek.« Ha ezektől a szerencsétlenektől, akik már úgyis az élet alkonyán vannak, akik már úgyis a sír felé mennek, elveszik az élethez való jogot, akkor ennél nagyobb háládatlanságot még nem követett el a magyar képviselőház. önök közt nagyon sokan vannak Gömbös Gyula hívei, olyanok, akik még ma is a legnagyobb tisztelettel emlékeznek Gömbös Gyulára. El tudják-e felejteni azokat a szavakat, amelyeket Gömbös Gyula mondott itt a Házban, amikor egyik beszédében azt mondotta, hogy (olvassa): »A zsidóságnak azt a részét, amely sorsközösséget ismer el a nemzettel, éppenúgy testvéremnek kívánom tekinteni, mint magyar testvéreimet. Láttam a háborúban zsidó hősöket, ismerek olyanokat, akiknek vitézségi érmük van és tudom, hogy bátran és vitézen verekedtek«. Gömbös^ Gyula emlékének meggyalázása, ha a 49 százalékos hadirokkantaktól elveszik azt a jogot, hogy élhessenek. Az ember nem talál eléggé felháborodott szavakat meggyőződésének kifejezésére, amikor például a szakszervezetek ellen vonul fel a demagógia. En a szakszervezetnek ' alapítója vagyok, ott álltam a bölcsőjénél és mindig
