Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-377

Az országgyűlés képviselőházának 377. i van, mint a csiz.madia.nak a harangon téshez. (Ügy van! Úgy van! — a szélsőbaloldalon,) A magyar nyelvészet nagy művelői tközül például Simonyi Zsigmond, Ballagi Mór, megfertőzték a magyar szellemiét? Méltóztassanak a Magyar Tudományos Akadémiát .megkérdezni, amilyen káros hatásuk volt ezeknek a magyar tudományos életre? Vagy például Fraknói Vilmosnak, akiről még: Hómam kultuszminiszter úr Is kénytelen elismerni, hogy értett valamit a történelemíráshoz? (Mózes Sándor: Beszélj ének Szamuellyről is! — Zaj. — Elnök csenget. — Vázsonyi János: Cserni Józsefről ugyanolyan joggal (beszélhetnének! — Mózes Sándor: Szamuellyről nem beszél senki! — Peyer Károly: Arról beszéljen maga! Azért van itt! — Elnök csenget. — Mózes Sándor: Miért nem. beszél Kun Béláról! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Mózes képviselő urat kérem, maradjon csendben! Esztergályos János: Mivel nem vagyok a Frimim-intézet vezetője, azért nem beszélek a képviselő úrnak erről. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Például Ballagi Aladár, Acsádi Ignác és Marczali Henrik s a többiek (Peyer Károly: Ez neki magas!), károsak voltak a magyar szellemiségre? Vagy milyen szégyent hoztak a magyar tudományos életre a matematikusok, akiknek nevétől visszhangzott az egész világ tudományos élete? A Beké Manók, a König Gyulák, a Fehér Lipótok, a Schlesinger Lajosok, a filozófus Alexander, a László Fülöpök, a Fényes Adolfok, az Iványi-Grünwiald Béláik, a Kislfaludi Stróbl Zsigmondok? Mélyen t. Képviselőház! A rossznyelvek azt mondják, hogy a Nobel-díjasok 53 százaléka szintén zsidó. (Mózes Sándor: Zsidók adják, akkor lehetnek zsidók! — Farkas István: Majd magának fognak adni! — Peyer Károly: Ott •butaság! díj nincs, ott csak okossági díj van!) Elnök: Peyer képviselő urat rendreutasítom. (Mózes Sándor: Mi történt a Törekvésnél? — Peyer Károly: Kár, hogy butasági díjat még nem tűztek ki, mert abban maga Nobeldíjat kapna! — Derültség a szélsőbaloldalon. - Zaj.) Elnök: Peyer Károly képviselő urat másodszor is rendreutasítom (Peyer Károly: Folyton zavar! — Mózes Sándor közbeszól. — Zaj.) Mózes Sándor képviselő urat kérem, tartózkodjék a közbeszólásoktól! (Peyer Károly: Miért provokál folyton?) Esztergályos János: T. Képviselőház! A zsidó szellemiségnek a kiűzéséről beszélt ma itt Meizler igen t. képviselőtársam és erről szól az indokolás is. Méltóztassanak tudomásul venni, hogy hozhatnak önök a sajtó megrendszabályozására olyan törvényt, amilyet akarnak, ez nem tisztítani és felemelni, hanem elposványosítani és lezülleszteni fogja a sajtót. Beszéltek az urak zsidó szellemiségről az irodalom terén és az újságírás terén. Méltóztassanak nekem megengedni, hogy illő szerénységgel és minden sértő és bántó él nélkül megállapítsam a következőket: Ha a magyar keresztény szellemnek, a magyar kultúrának választania kell egy Falk Miksa, egy Neményi Ambrus, egy Ábrányi Emil, egy Vészi József és egy Hubay Kálmán (Derültség a szélsőbaloldalon.), egy Milotay István, egy Rajniss Ferenc, (Buchinger Manó: Meizler Károly!) no meg Meizler képviselő úr újságírói munkáslése 1939 március 7-én, kedden. 173 sága között, (Derültség a szélsőbaloldalon. — Meizler Károly: Ábrányi nem volt zsidó!) akkor a választás nem lesz nehéz. (Zaj. — Elnök csenget.) De legyünk valamivel tisztában. Azok az urak, akik ma itt a demagógiának tüzes paripáján ülnek, (Derültség a jobboldalon. — Füssy Kálmán: Talán fordítva van!) nemcsak a zsidókat gyűlölik, hanem gyűlölik a keresztényeket is, ha azok szellemiségükkel, tudásukkal, tehetségükkel feltűnnek. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: A tehetséget gyűlölik!) Még élénk emlékezetünkben van az a rideg, keresztényietlen és magyartalan bánásmód, amelyben annakidején a fajmagyar, ragyogóan nagyszerű tehetségű és tudós Szent-Györgyi professzort részesítette a magyar kultuszminiszter. (Mózes Sándor: Mit bántja mindig a magyarokat?) Elnök: Mózes Sándor képviselő urat kérem, maradjon csendben. Esztergályos János: Az egész világ ünnepelte Szent-Györgyit, aki mindenüvé, ahová csak elment, a magyarságnak, a magyar tehetségnek, a magyar kultúrának, a magyar tudománynak vitte szét a hírét, idehaza pedig elbújtatták, a sajtó alig-alig foglalkozott SzentGyörgyivel, mintha szegyeitek volna magukat. (Zaj és ellenmondások a jobb- és a baloldalon. — Gr. Festetics Domonkos: Ez a demagógia!) De tovább is lehet menni ezen a vonalon. Azoknak a magyaroknak, akik hazafiságukat, magyarságukat, kereszténységüket a kirakatba teszik és ott tartják, (Felkiáltások jobbfelől: Kik azok?) nem jutott például eszébe a legutóbbi Halottak napján sem, hogy Ady Endrének, aki Petőfi Sándor után minden idők legnagyobb magyar lírikusa, (Mozgás a jobboldalon.) talán legnagyobb és legeredetibb magyar zsenije volt, halála évfordulóján egy szál virágot vigyenek a sírjára. (Farkas István: Ez igaz!) Elfelejtkeztek róla s ha a szociáldemokratapárt Halottak napján nem visz ki koszorút Ady Endre sírjára, (Egy hang a középen: Meg fog fordulni!) akkor a magyarság szégyenére Ady Endre megemlékezés és pár szál virág nélkül marad ott. De ott van Arany János és Bajza József sírja is a Kerepesi temetőben. (Egy hang a jobboldalon: Mi köze ennek a zsidó javaslathoz? ) Nézzék csaik meg: Halottak napján ennek a két történelmi nagyságnak, akik a magyar tudománynak és irodalomnak dicsőséget szereztek, virágtalan a sírja, senki nem törődik velük. Mélyen t. uraim, ez az önök szellemisége, ez az önök kultúrmértéke. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Ezért tudnak önök minden gátlás nélkül kilökni embereket az ország testéből, tekintet nélkül arra, hogy mit jelentenek azok az ország fejlődése és kulturális emelkedése szempontjából, különösen, ha az illetők zsidók. (Mózes Sándor: És másfélmillió magyar miért vándorolt ki? — Rupert Rezső: Azért, mert rosszak voltak az agrárviszonyok, nem volt még elég gyár akkor!) Elnök: Kérem

1 Rupert képviselő urat, tessék csendben hallgatni a beszédet! (Rupert Rezső: Teljes rosszhiszeműség! — Propper Sándor: Ó nem a bibliai Mózes! — Egy hang a jobboldalon: A saját szónokukat nem engedik beszélni!) Esztergályos János: Felmerül a kerdes, miért csinálják önök azt, ami a törvényjavaslatban van, miért foglalkoztatják az ország közvéleményét ezzel a javaslattal. (Farkas