Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-376
Az országgyűlés képviselőházának 376. unoka szintén elvesz egy keresztény leányt. Ebből a házasságból megint egy zsidó gyermek fog" születni. A dédunoka elvesz egy zsidó leányt, ebből a házasságból megint zsidó gyermek fog születni. A 66-ik leszármazója is zsidó lesz, pedig benne még Mecsér képviselő úr szerint sincs egy szemernyi zsidó vér sem. Lehetséges, hogy ilyen abszurdumok történhessenek meg, hogy egy törvényben megállapítsuk évszázadokra előre azt, hogy ki lesz keresztény és ki nem lesz keresztény? Azt hiszem, ez a legnagyobb abszurdum s csak azért csúszhatott bele a javaslatba, mert ezt a kérdést nem gondolták ki kellően. Nem célja a magyarságnak, a magyar nemzetnek, hogy gyártsuk a zsidókat. Semmi szükség sincs arra, hogy a törvények által zsidókká alakítsunk olyanokat, akik nem zsidók. (Antal István államtitkár: A törvényjavaslatban az ellenkezője van!) Ez a törvényjavaslat tehát igénytelen nézetem szerint éppen a most (kifejtetteknél fogva olyan részleteket tartalmaz, amelyek, azt hiszem, csak oda vezethetők vissza, hogy ez a törvényjavaslat hevenyészve keletkezett. (Rassay Károly: Ügy van! Nincs előkészítve!) Mostanában többek között kaptam egy konkrét panaszt. Ebben előadják, hogy a férfi bekerült a Máv.-hoz. Igen érdekes àz eset, mert ilyenekből látja meg az ember a törvényjavaslat tarthatatlanságát. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Ez a fiatalember valamikor zsidó volt, de a törvény értelmében mégis átalakult kereszténnyé. Ez a keresztény fiatalember elvett egy keresztény lányt, a keresztény lány most a törvény következtében átalakult zsidóvá. (Tasnádi Nagy András igazságügy miniszter: Ugyan kérem!) Ez egy »konkrét eset. Majd megmagyarázom; most mena akarok sokat magyarázni, nálam van a levél. (Rassay Károly: Képviselő kollégáik eseteit nézzék meg! — Zaj. — Elnök csenget.) Átalakult zsidóvá. (Antal István: De hogy?) Gazdasági vonatkozásban, ezt hangsúlyoznom kell, mert ezek a kérdések, amelyek felénk szegeződnek, úgylátszik, a keresztség szentségével kapcsolatosan hangzanak el. Nem kérem, a keresztény egyház szempontjából keresztény marad, de a törvényjavaslat értelmében mégis csak zsidóvá válik. A zsidósággal tehát olyan súlyos konzekvenciák járnak, hogy ennek a keresztény házaspárnak a fia most már zsidónak fog tekintetni. Zsidónak tekintetni pedig annyit jelent, hogy a jövőben nem tud elhelyezkedni semmiféle életpályán. Ez nagyon súlyos konzekvencia. Senki olyan szomorú és olyan nyomorúságos helyzetbe nem kerül, mint ezek az úgynevezett félvérek. Őfc lesznek a társadalom kitaszítottjai. A törvényhozás a legkegyetlenebbül azokkal fog elbánni, akik tulajdonképpen keresztények s azoknak vallják maguktat. Ezek sehová sem tudnak bekerülni, mert kvóta, az a százalékarány, amelyet a javaslat a zsidóság elhelyezésére engedélyez, egy pillanatig se gondoljuk, hogy nyitva fog állni a felverek részére. Hiszen zsidó alkalmazottat csak zsidó vállalat fog alkalmazni. Ezzel legyünk tisztában. Hiába van az a három- vagy hatszázalékos kvóta, keresztény vállalat azt a zsidó kvótába eső^ embert semmi körülmények ^ között sem fogja alkalmazni. Marad tehát részére a zsidó vállalat. A zsidó vállalat pedig a dolog természeténél fogva zsidókat fog alkalmazni annak a kvótának az erejéig, amelyet kimerítKÉPVl&ELÖIIÁZI NAPLÓ XXII. ütése 1939 március 3-án, pénteken. 15? hét, és amelyet rendelkezésére bocsátottunkMarádnak tehát ezek mint Mohamed koporsója az ég és íföld között, selhol a világon elhelyezkedni nem tudnak. (Tasnádi Nagy András igazságügyminiszter: Tessék elolvasni a törvényjavaslatot: benne van egy külön szakasz ezekre vonatkozólag!) Nem tudom, elfogadjuk-e. (Antal István: Bizottsági szöveg! — Zaj. — Elnök csenget.) Ez 'csak jelentéktelen rész. Semmi esetre sem tudom azonban, hogy ezeket a módosításokat, amelyeket előterjesztettek, a t. Háiz magáévá fogja-e tenni. Ha cl X cl Z eszmefuttatás, amelyet most megtenni bátor vagyok, elősegíti azt, hogy a helyes módosításokat törvényerőre emeljük, ebben az esetben csak örvendeni fogok annak (Tasnádi Nagy Anrdrás igazságügy miniszter: Benne van a törvényjavaslatban, elfogadtatott a (bizottságban! — Zaj.), hogy magam is hozzájárultam ahhoz, hogy a Ház ezt a módosítást elfogadja. T. Ház! Helytelennek tartom a törvényjavaslatban azt is, hogy a Makkai-féle előadói javaslatnál bizonyos engedmény tétetett a nőkre vonatkozólag. (Felkiáltások balfelől: Hol van az előadó?) Gondolom, hogy mi lehet ennek a háttere, az, hogy a nők nem. kereső egyének, hanem eltartottak Méltóztassék azonban f igyelemibe venni, hogy^ azok a férfiak, akik a zsidó hitről a keresztény hitre tértek át és keresztény lányt vettek el, keresztény asszonyt és keresztény gyermekeket tartanak el, mert a gyermekek már keresztényeknek számítanak, ha az illető már a házasság előtt kikeresztelkedett. Ezzel tehát egy keresztény gyermeknek keresztény apját zsidónak minősítjük és egyszerűen kivesszük a kezéből a kenyeret. Ez nem felel meg a családvédelmi gondolatnak. Amikor egyfelől a magyar családokat akarjuk védeni, akikor másfelől egyetlenegy törvénnyel ne ártsunk többet a magyar családoknak, anint amennyit esetleg évtizedes hosszú munkával „„ to llettünk rajtuk. Azok a kifogások, amelyeket előadni bátor voltam, csak azt mutatják, hogy ezt a javaslatot keresztény szempontból lehet sok helyütt kifogásolni, tehát nem a zsidóság szempontjábóL A zsidóság szempontjait eléggé kifejtette az előttem felszólalt Fábián Béla t. képviselőtársam. En a kereszténységre súlyos eseteket vagyok bátor a t. Ház előtt megemlíteni. Ott vannak a kifogások között a kivételekre vonatkozó kifogások. Ezek a kivételek szép dolgok, de csak abban az esetben, ha hozzájuk komolyabb konzekvencia fűződik. Mert az, hogy a törvényjavaslat bizonyos kis jelentéktelen százaléknak elhelyezését követeli, igénytelen nézetem szerint ezekkel a kivételezett egyénekkel szemben egészen jelentéktelen segítséget jelent. Az a százalék ugyanis — amint azt Darányi Kálmán volt miniszterelnök úrnak az első zsidótörvény tárgyalása alkalmával tartott záróbeszédében olvassuk — nemhelyes, nem áll meg. Ezt is megállapíthatjuk anélkül, hogy bármiféle különleges, a liberalizmussal kapcsolatos vádak érhetnének bennünket. Darányi Kálmán volt miniszterelnök úr kifejtette, hogy azért volt szükség először arra a 20 százalékra, mert vannak elhelyezkedési területek, amelyek a zsidóság részére törvény nélkül is hozzáférhetetlenek. Ilyen az egész földmívelés. Nem beszélek a bíróságokról, az ügyészségekről, nem beszélek a katonatisztekről, mérnökökről, stb., nem beszélek mindazokról a helyekről, amelyeket akár az 24
