Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-376
156 Az országgyűlés képviselőházának 376. ülése 1939 március 3-án, pénteken. nak semmiféle olyan jele, amely biztosabb volna, mint az, hogy valaki karddal vagy puskával kiállt a háborúban. Ezt mondják külön'ben csaknem kivétel nélkül az összes frontkatonák. A frontkatonák, akik a harctereken megfordultak, ebben a tekintetben nem ismernek el ddsszismilációt és azon az állásponton vannak, hogy a frontharcost el kell ismernünk .nemzetünk teljesjogú tagjának. Még inkább természetesen a hadiárvát. Mert, ha valakinek apja vérét ontotta a hazáért, az tényleg megváltotta gyermekeinek a jogot ahhoz, hogy ebben a hazában felemelt fővel és egyenjogú polgárokként járhassanak, {ügy van! Ugy van — a baloldalon.) Ezek nem a zsidók védelmében elmondott szatviak. (Gr. Apponyi György: A magyar becsület védelmében!) Ezek mind olyan dolgok, amelyeket ha megteszünk, az a magyar nemzeti becsület érdekében történik meg. (Ugy van! ~ a baloldalon.) Amikor tehát^ én ezeket elmondom és ezeket kérem a t. Háztól, akkor az én szemem előtt a magyar nemzet becsülete, lovagiassága lebeg és szeretném, ha ezek a nagy jellemvonásaink nem homályosodnának el. T. Képviselőház! Ez a javaslat, Őszintén, megvallva, a hevenyészettség benyomását kelti, mert egy ilyen nagy kérdés megoldását, mint a zsidókérdés, nagyon elő kellene készíteni. Ez a kérdés hosszú évtizedeken keresztül rendezetlenül állott- Elismerjük, hiba volt. Most hirtelen hozzányúltunk. Ha egy ilyen hosszú idő alatt elmérgesedett és elbozótosodott kérdést előveszünk, azt nem lehet két hónap alatt megoldani. Méltóztassanak csak meggondolni, hogy sokkal jelentéktelenebb javaslatokat milyen hosszú munkával hoznak a képviselőház elé. Ez a javaslat azonban, úgy amint van, a Te- . lekii-kormánynak egy rossz öröksége, amelyet | át kellett vennie és amelyet itt most képvisel. Az első zsidótörvény, az 1938 :XV. te- legalább elő volt készítve. Az 1938:XV. tc-ben is történtek, mondjuk, olyan kisiklások, amelyek egy jogász szemszögéből sajnálatosak. Például az 1848:XX. tc.-et és az 1867:XVII. tc. ; et a magyar közjog mint alaptörvényeket tanítja. Minden jogász tudja, hogy mit jelent az alaptörvényAz alaptörvény pillére egész jogrendszerünknek, azt nem lelhet egyhónapi, vagy kéthónapi előkészítés után kiseperni a jogrendből. Az alaptörvény megváltoztatásához hosszú, lelkiismeretes jogászi vívódás szükséges, amelynek mérlegelnie kell minden kihatást. Én tehát ezt a törvényjavaslatot, amely az 1938 :XV. törvénycikk után idekerült, nem tudom olyannak tekinteni, mint amely megfelelő előkészítésben részesült. Nem is részesülhetett, hiszen egyik képviselőtársamnak méltóztatott rámutatni, hogy a volt miniszterelnök úr Kaposváron még azt mondotta, hogy a zsidóprobléma le van zárva és úgy látszik, akkor még nem foglalkozott vele, tehát az egész kérdéssel való foglalkozásra isren rövid idő állott rendelkezésére. Ez a javaslat — (bocsánatot kérek, ha elárulom, de azt hiszem, valamennyiünknek az az érzése — kortézia céljára készült, (Ügy van! balfelől.) ez a javaslat egy házfeloszlatás részére készült. Ez a javaslat arra készült, hogy ez lesz majd a volt miniszterelnök úrnak a lovaglóparipája, ezzel fogja az országot bejárni, az előkészítetlen földbirtokreformmal és az előkészítetlen zsidóreformmal fogja maga mellé állítani a választók tömegeit, hogy ezzel azután megszerezze magának azt a többséget, amellyel valóra fogja váltani a Popolo d'Italia-ban megjelent vágyálmokat. Ez valószínűleg ítrv lehetett, mert különben nem lehet megmagyarázni azokat az ellentéteket, amelyek a törvényjavaslatban vannak. Rassay képviselőtársam rámutatott sok ilyen jogásziatlan ellentétre, amikor mindjárt az 1. §-ban olyan lehetetlenségek vannak, amilyeneket az ember első hallásra egyszerűen nem hisz el és négyszer ötször kell elolvasni, hogy higyjen a saját szemének, hogy az tényleg úgy van, ahogyan ott megíródott, amint például rámutatott arra, hogy az ikertestvérek közül az egyik keresztény, a másik zsidó. (Antal István: Ma is így van! — Tasnádi Nagy András igazságügyminiszter: A gyermekek vallásáról szóló törvény értelmében is így van! — Bródy Ernő: Keverzálist adnak! — Tasnádi Nagy András igazságügy miniszter: Akkor is így volt, ezután is így lesz!) Ennek a törvénynek hatása alatt a katolikusnak megkeresztelt fiú zsidóvá lesz, (Tasnádi Nagy András igazságügyminiszter: Keresztény lesz!) legaláibb gazdasági kihatásaiban és az elhelyezkedés szempontjából. Lehetetlen állapotnak tartom, hogy faji alapra helyezkednek és akkor lehetséges az, — tessék utána csinálni a családfát — hogy ha az, összes dédszülők kivétel nélkül zsidók, — induljunk ki ebből — de ezek az öszszes dédszülők átkeresztelkedtek, akkor az unoka fajkereszténynek számít, pedig .szikrányi keresztény vér nem folyik az ereiben; tiszta. 100%-os zsidó vér: és mégis keresztény. Ez lehetetlen dolog, össze van keverve a fajiság, a leszármazás és a keresztség. Ha jobban meggondolták volna, — és családfákat rajzoltak volna — (Gr. Apponyi György: Volt okuk nem rajzolni családfákat!) hogy mi lesz ennek a kihatása, teljesen kizártnak tartom, hogy ezt az 1. §-t ilyen formában szövegezték volna meg. Általában sokszor halljuk, hogy sok személyi tragédia származik majd) belőle,' rengeteg személyi tragédia és nem lehet csak úgy elmenni mellette, hogy nincsen semmi sem anélkül, hogy valamilyen áldozatot ne hoznánk érte. Itt számtalan, sok-sok ezer keresztény család életéről van szó. Nemcsak én, hanem kivétel nélkül minden képviselőtársam százával kapjuk a leveleket. Keresztény, aki soha életében nem gondolt arra, hogy valaha az életben még egyszer zsidó lehet, az egyik napról a másikra zsidónak érzi magát. Ez elképzelhetetlen álláspont, ezen javítani kell. Méltóztassanak legalább Makray t. képviselőtársam álláspontját magukévá tenni, amely azt hiszem, keresztényi szempontból teljesen elfogadható. Keresztény szülőtől, kereszténynek született gyermek tekintessék kereszténynek. Méltóztatnak tudni, mit mond ki ez a javaslat? Nem hiszem, hogy ezt is levezette volna a törvényalkotó, illetőleg a törvényszerkesztő. Ez azt mondja ki, hogy egy római katolikus atyától született fiú, akinek anyja történetesen zsidó lány volt és csak a házassága után keresztelkedett át, most hirtelen, egészen váratlanul zsidóvá válik, holott már 30—40 éves ember, aki egész életét keresztényként töltötte el. Az apja lehet kamarás vagy akárki; ha nem törzsökös, ősi magyar famíliának a tagja, akkor ezt a leszármazott fiút az idők végtelenségéig a zsidók sorába taszítják, mert mondjuk, hogy ez a fiú, aki maga is keresztény, az apja is keresztény, elvesz egy keresztény leányt. Ezzel a keresztény leánnyal való házasságából zsidó gyermek fog születni. Az