Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-376

152 Az országgyűlés képviselőházának 376 kinthetünk arra az országra, amely képviselőtársaim közül igen soknak ideálja. Nem akarok többre hivatkozni, mint amire itt egyes képviselőtársaim, hivatkoztak és amire — asst hiszem — minden külpolitikai érdeksérelem nélkül hivatkozhatom. Maga Hitler kancellár úr is mondta, hogy Németország vagy exportálni tud, vagy elpusztul. T. képviselőtársaim nagyon jól tudják, hogy Németországban a vaj, a zsír, a hús, a gummi és a kaucsuk helyett mindenféle pótanyagokat használnak. (vitéz Hertelendy Miklós: Félkiló vajat kapott karácsonykor minden gyermek! — Propper Sándor: Egyszer egy évben!) Elnök: Csendet kérek! (Malasits Géza: Es itt mit kapott? Arról 'beszéljen, itt mit kapott a szegény gyermek'? — Rajniss Ferenc: Azt kérdezzük mi is!) Csendet kérek! Fábián Béla: T. képviselőtársam teljes mértékben^ igazat mond. Ügy van, ahogyan képviselőtársam mondja. A karácsony nemcsak azért volt nagy ünnep Németországban a gyermekek részére, mert karácsony volt, hanem azért is, mert vajat láttak. (Peyer Károly: Addig úgysem ismerték!) De én nem kívánhatom a magáim hazájának, hogy itt olyan nagy boldogság legyen az, — mint ahogyan volt a kommün utáni időkben — hogy valaki vajat, vagy húst lát. Vannak a természetnek törvényei, vannak a gazdasági életnek törvényei és ezekkel a természeti és gazdasági törvényekkel nem lehet szembeszállni. Németországban 1942-ben mintegy 30.000 mérnök fog hiányzani. Ezt a Magyar Távirati Iroda jelentette tegnapelőtt. Ezt mondotta Schell dr., a főiskolai ifjúság birodalmi vezetője és ez fog bekövetkezni 1942-ben azért, mert a német ifjúság nem akar tudományos pályákra menni. A ftudományos pályákat Németországban, úgy látszik, nem túlságosan becsülik meg. Itt megint Németországgal és Olaszországgal kapcsolatban azt mondom, amit Rassay t. képviselőtársam mondott: nagy országok megengedhetik maguknak azt a luxust, hogy új eszméket a maguk testén próbáljanak ki, de olyan kis ország, mint amilyen mi is vagyunk, ezt a luxust nem engedheti 'meg magának, miért mi itt élünk a történelem országútján. Egészen röviden még csak pár kérdéssel akarok foglalkozni, így azzal a kérdéssel, hogy ki az országban zsidóbérenc. Nekem is meg kell ezt egyszer mondanom. Oly sok úgynevezett hozzá nem értő képviselőtársam beszélt a sajtóiban és 'másutt is arról, hogy kik itt a zsidóbérencek, hogy gondoltam, végre helyes volna, ha ez alkalommal végre ebben a kérdésiben én is hallatnám szavamat. {Halljuk! Halljuk! — Mózes Sándor: Halljuk a definíciót !) T. képviselőtársaim, itt mindenki zsidóbérenc, akit le akarnak járatni, itt mindenki zsidóbérenc, aki nem hajlandó a zsidók ellen lázítani, sőt sokszor előfordul az is, hogy azok is elfogadják a zsidóktól a pénzt, akik e mellett a közélet porondján mint antiszemita vezérek jelentkeznek. (Vázsonyi János: Ilyen is van!) Semmiféle leleplezés nincs ebben. (vitéz Hertelendy Miklós: Halljuk a neveket!) Ellenben olyan köztudomású tényeket fogok mondani, amelyekben, azt hiszem, t. képviselőtársaim és közöttem ellenmondás nincs. (Horváth Zoltán: Például választási költségekre ülése 1939 március 3-án,. pénteken. hányan kaptak zsidóktól pénzt. Szeretnők látni azt a listát! — Peyer Károly: Es a zsidóhirdetések!) Folytonosan arról hallunk beszélni, hogy a vállalatok zsidók. Ezektől a vállalatoktól a t. fajvédő lapok mind pénzt kapnak, még pedig annál többet, minél fajvédőbbek. (Derültség.) T. képviselőtársaim, nemrégiben előfordult, hogy egyik képviselőtársamat s a hungaristákat leleplezték a Szarvasok, hogy a hungaristák pénzt kaptak a Rimamurányi Részvénytársaságtól. Plakátokat tettek közzé és ezeken a plakátokon az is meg volt, hogy mennyit kaptak és közben hirdették, hogy azért kapták a pénzt, illetőleg több pénzt, mint amennyit normálisan kapni szoktak, mert a zsírügyet jóindulatúlag kellett nekik kezelniök, (Horváth Zoltán: Megzsírozták!) nem kellett Földeákot is megírniok, csak Friedmannt, (Derültség.) mert Friedmann nem volt a Rimamurányinál, Földeák pedig a Rimamurányinál volt. Erre az én igen t. képviselőtársam és az a lap, amelyről szó volt, nem tagadták, hogy pénzt kaptak a Rimamurányitól, sőt kijelentették, hogy nemcsak a» Rimamurányitól kaptak pénzt, hanem az összes zsidóvállalatoktól. Megmondották azt is, hogy mennyit kaptak. Ügy emlékszem, 280.000 pengőt. (Esztergályos János : 240.000 pengőt!) Nem emlékszem pontosan az összegre, nem állítom tehát határozottan. (Mózes Sándor: Ki volt azt) A Magyarság. Az egyik oldalon tehát antiszemiták s a zsidókat a magyar nemzeti közösségből akarják kizárni, a másik oldalon pedig felveszik a zsidó vállalatoktól a sok pénzt. Legyenek olyan kegyesek és jelentkezzenek azok a lapok, amelyek zsidó vállalatoktól nem fogadtak el pénzt. Vannak fajvédő, keresztény, antiszemita lapok, amelyek az első

1 oldalon szidják a zsidót, a közgazdasági rovatban pedig jó drágán — mentől drágábban — közlik a zsidó kartelek és bankok hirdetéseit; vannak lapok, amelyek az első oldalon a zsidókat az országból ki akarják űzni, az utolsó oldalon pedig a zsidó vállálatoknak nemcsak a hirdetéseit, hanem a közleményeit is leadják. Ezek között a lapok között, amelyeknek mindegyike pénzt különbség, hogy mindegyik többet akar, mint a másik. Köztudomású tények ezek. Ha pedig az urak keresik a zsidó bérenceket, akkor maguk között keressék azokat, hiszen az a zsidó bérenc, aki pénzt fogad el zsidóktól. (Horváth Zoltán: Aki bérért dolgozik!) Aki bérért dolgozik, ne tegyen szemrehányást másoknak, akik esetleg ugyanebbe a hibába esnek. Megint fel kell hívnom valamire a figyelmet. Tessék összehasonlítani, hogy mennyit kaptak az úgynevezett liberális lapvállalatok és mennyit kaptak a szélsőjobboldali lapok. (Horváth Zoltán: A képviselőket sorold fel! — Derültség és mozgás.) Engem nem hívnak oda ilyenkor. Elnök: Horváth képviselő urat ezért az általános gyanúsításért rendreutasítom. Fábián Béla: Csak egy példát mondok el annak illusztrálására, hogy hová visz a zsídózás. A biharnagybajomi választáson három jelölt volt és végeredményben mind a három jelöltről kisütötték, hogy zsidó, még a nyilas képviselőjelöltről is. Olvastam abban az időben a Magyarság egyik számát, amely az ellen tiltakozik, hogy pajeszos rabbik és zöldingesek hirdessék az ő jelöltjükről, hogy zsidóbérenc. Ugyanez történt a gyömrői kerületben is: mind a két jelölt ki akarta sütni a másikról, hogy