Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-376

Az országgyűlés képviselőházának 376. zsidó vagy zsidóbérenc. (Buchinger Manó: Igaza van!) Ha ettől a szörnyű gyanúsítása had járat­tól nem fogják megszabadítani az ország éle­tét és a közvéleményt, akkor itt lassankint mindenki, .akit gyűlöltté akarnak tenni a nem­zeti közvélemény előtt, bármi volt és akármi ma a politikai felfogása, egyik napról a má­sikra zsidóbérenc lesz, arról egyik napról a .másikra azt fogják mondani, hogy azért, amit a képviselőházban elmondott, vagy amit egy lapban megírt, pénzt kapott. Azok, akik Magyarországon a néppel érintkeznek, gondol­janak arra, hová visz a gyanúsításnak ez a szelleme, hová visz ez a felfogás és a nemzeti közvéleménynek milyen mételyezését jelenti ez. A nép végeredményiben mindenkiről, aki nad­rágban jár, mindenkiről, aki politikával fog­lalkozik, el fogja hinni, hogy zsidóbérenc és azt fogja mondani, hogy a politika tényleg úri huncutság, mert az urak mást beszélnek és mást cselekednek. Vigyáznunk kell tehát, (hogy a gyanúsítás szelleme, amely az országban olyan súlyos mértékben elterjedt az utóbbi idő­ben, ne terjedjen tovább. Arra is vigyázni kell, — a kormányt ugyan egyedül Antal István t. államtitkár úr kép­viseli, de itt vannak túloldali t. képviselőtár­saim — hogy milyen hangon ír a kormány­sajtó. Mit várjunk a nyilasoktól, ha a kor­mánypárti lapok úgy írnak, mintha nyilasok lennének? Ne méltóztassanak azt gondolni, hogy azt a helyzetet, amely az országban ma ebben ia tekintetben fennáll, a nyilasok idézték elő; hiszen ha a kormánylapok nem zsidóztak volna állandóan, ha nem írtak volna napon­kint legalább öt vagy hat cikket a zsidók kü­lönféle bűneiről, abban az esetben ez az ország sohasem jutott volna odáig, ahova eljutott. Nem a nyilas lapok ennek az okai! Ki ol­vasta a nyilas lapokat vagy a nyilas röpira­tokat? A baj akkor kezdődött, amikor a kor­mánypárti lapok vették át a nyilas lapok hangját. A baj azért kezdődött ezzel, mert a vidéken a tisztviselők azt hitték, hogy az a bang, amelyen a kormánynak nyilas lapjai ír­nak, a kormánynak a hangja. Amikor az egyik alkalommal azt kérdeztem az egyik igen t. barátomtól, hogy »Miért írtok ti ilyen nyilas hangnemben, amikor a kormány bennünket álladóan megnyugtat, hogy ő nem nyilas« — az én t. barátom azt felelte: »Mit gondolsz, abban az esetben, ha a kormány nem akarná, hogy mi nyilas hangon írjunk, mi nyilas han­gon írnánk? Mi azon a hagon írunk, amely a kormány irányzatának megfelel, mert hiszen egv kormánypárti lap nem is tehet egyebet, mint hogy olyan hangon ír, amely a kormány­nak legjobban megfelel-« (Buchinger Manó: Szép kis kormányzati erkölcsök! Gyönyörű!) Az én felfogásom szerint, ha az urak nem zsi­dózni akarnak l'art pour l'art, hanem azt akarják, hogy ebben az országban az élet ren­des mederben ismét helyreálljon, a köztisztvi­selői fizetéseket kell legelsősorban rendezni. Rendezni kell azoknak a köztisztviselőknek fizetését, akik fizetésükből megélni nem tud­nak, — és ez különösen a kisebbekre áll — akik­ben ennélfogva sok fogékonyság volt a szél­sőséges eszmékkel szemben. A másik oldalon gondoskodni kell a mammutjövedermek leépí­téséről, a nem fundált mammutjövedelmek le­építéséről, am el vek sok irigységet keltenek és amelyeket agitáeióra föl lehet használni. Vé­ülése 1939 március 3-án, pénteken* 153 gül, — ami a legfontosabb — meg kell szün­tetni a felülről való forradalmasítást. T. Képviselőház! Még néhány szóval arról akarok megemlékezni, hogy t. képviselőtár­saim rossznéven veszik nekünk, hogy a zsidó nem megy fizikai J munkára. Hol menjen a zsidó fizikai munkára? Méltóztassék elkép­zelni, hogy ha vidéken például egy szőlőben zsidó 'munkásokat alkalmaznának, mit szólna ahhoz az a lakosság, amely ugyanabban a köz­ségben lakik? Azt mondaná: elveszik tőle a munkaalkalmat. (Rajniss Ferenc: Muszáj, hogy elmenjen bankárnak szegény! — Derült­ség.) En azt nem mondom, de abban az eset­ben, ha a t. képviselő urak nem akarják azt, hogy a zsidók itt éhenvesszenek, akkor gon­doskodni kell arról, hogy a megszüntetett munkaalkalmak helyébe másutt kapjanak (munkaalkalmakat, mert azzal, — remélem — t. képviselőtársaim is tisztában vannak, hogy mindaz, amit itt a kivándorlás kérdéséről be­szélnek, csak hő óhaj, mert a kivándorláshoz nemcsak kivándorló és nemcsak kivándorol­tató ország kell, hanem ahhoz kell olyan or­szág is, amely a kivándorolókat befogadja. A t. kormányzatnak tehát gondoskodnia kellene arról, hogy olyan ország is legyen, amely a kivándorlókat befogadja és ne csak kiván­dorlók legyenek. Azt megmondhatom őszintén, a fiatalság között igen nagy számmal voltak olyanok, akik már elmentek s igen nagyszám­mal vannak, akiknek semmi reménységük nincs arra, hogy itt kenyeret keressenek a je­lenlegi helyzetben, de hogy hova menjenek ezek. azt senki sem tudja megmondani. T. Képviselőház! Én hiszek abban, hogy az istenség eszméje végül Magyarországon s az egész világon győzni fog. Hiszek abban, hogy az igazságosság eszméje győzni fog és hiszek abban, hogy a szabadságnak, egyen­lőségnek és testvériségnek az ideje Ma­gyarországon fel fog támadni újra. Meff vagyok arról győződve, hogy a szabad­ság, egyenlőség és testvériség Magyarországa lesz az, amely ismét el fogja foglalni azt a helyet Európában, amelyik Magyarországot megilleti és a meggyőződésem az, hogy ennek ideje igen rövid időn belül el fog következni. A törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyes­lés és taps a baloldalon. — A szónokot üdvöz­lik.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Dulin Jenő! Dulin Jenő: T. Képviselőház! Szerény né­zetem szerint egy törvénynek mindig az a célja, hogy a nemzet egyetemes érdekeit szol­gálja, akár közjogi, akár közgazdasági, akár kulturális vagy egészségügyi vonatkozásban mozog. Ez a cél mindenkor áll, áll ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásánál is. Azt hi­szem, minden képviselőtársunkat kivétel nél­kül ez a gondolat fűti akkor, amikor a kérdés­hez hozzászól. Éppen ezért nem tudtam meg­érteni Müller képviselőtársunkat, aki tegnap felszólalása során azt mondotta, hogy aki pe­dig a javaslatot úgy, amint van, ebben a for­mában nem fogadja el vagy bírálja, az lé­nyegében azonosítja magát azokkal a bűnök­kel, azokkal a hibákkal, amelyeknek kiküszö­bölésére ezt a javaslatot idehozták és azono­sítja magát azzal a zsidósággal, amely ellen a javaslat készült. Megérteném ezt, talán más szájából, ha egy elvakult mozgalmi férfiú mondaná, el tud-

Next

/
Oldalképek
Tartalom