Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-376

Az országgyűlés képviselőházának 376. zsidó vagy zsidóbérenc. (Buchinger Manó: Igaza van!) Ha ettől a szörnyű gyanúsítása had járattól nem fogják megszabadítani az ország életét és a közvéleményt, akkor itt lassankint mindenki, .akit gyűlöltté akarnak tenni a nemzeti közvélemény előtt, bármi volt és akármi ma a politikai felfogása, egyik napról a másikra zsidóbérenc lesz, arról egyik napról a .másikra azt fogják mondani, hogy azért, amit a képviselőházban elmondott, vagy amit egy lapban megírt, pénzt kapott. Azok, akik Magyarországon a néppel érintkeznek, gondoljanak arra, hová visz a gyanúsításnak ez a szelleme, hová visz ez a felfogás és a nemzeti közvéleménynek milyen mételyezését jelenti ez. A nép végeredményiben mindenkiről, aki nadrágban jár, mindenkiről, aki politikával foglalkozik, el fogja hinni, hogy zsidóbérenc és azt fogja mondani, hogy a politika tényleg úri huncutság, mert az urak mást beszélnek és mást cselekednek. Vigyáznunk kell tehát, (hogy a gyanúsítás szelleme, amely az országban olyan súlyos mértékben elterjedt az utóbbi időben, ne terjedjen tovább. Arra is vigyázni kell, — a kormányt ugyan egyedül Antal István t. államtitkár úr képviseli, de itt vannak túloldali t. képviselőtársaim — hogy milyen hangon ír a kormánysajtó. Mit várjunk a nyilasoktól, ha a kormánypárti lapok úgy írnak, mintha nyilasok lennének? Ne méltóztassanak azt gondolni, hogy azt a helyzetet, amely az országban ma ebben ia tekintetben fennáll, a nyilasok idézték elő; hiszen ha a kormánylapok nem zsidóztak volna állandóan, ha nem írtak volna naponkint legalább öt vagy hat cikket a zsidók különféle bűneiről, abban az esetben ez az ország sohasem jutott volna odáig, ahova eljutott. Nem a nyilas lapok ennek az okai! Ki olvasta a nyilas lapokat vagy a nyilas röpiratokat? A baj akkor kezdődött, amikor a kormánypárti lapok vették át a nyilas lapok hangját. A baj azért kezdődött ezzel, mert a vidéken a tisztviselők azt hitték, hogy az a bang, amelyen a kormánynak nyilas lapjai írnak, a kormánynak a hangja. Amikor az egyik alkalommal azt kérdeztem az egyik igen t. barátomtól, hogy »Miért írtok ti ilyen nyilas hangnemben, amikor a kormány bennünket álladóan megnyugtat, hogy ő nem nyilas« — az én t. barátom azt felelte: »Mit gondolsz, abban az esetben, ha a kormány nem akarná, hogy mi nyilas hangon írjunk, mi nyilas hangon írnánk? Mi azon a hagon írunk, amely a kormány irányzatának megfelel, mert hiszen egv kormánypárti lap nem is tehet egyebet, mint hogy olyan hangon ír, amely a kormánynak legjobban megfelel-« (Buchinger Manó: Szép kis kormányzati erkölcsök! Gyönyörű!) Az én felfogásom szerint, ha az urak nem zsidózni akarnak l'art pour l'art, hanem azt akarják, hogy ebben az országban az élet rendes mederben ismét helyreálljon, a köztisztviselői fizetéseket kell legelsősorban rendezni. Rendezni kell azoknak a köztisztviselőknek fizetését, akik fizetésükből megélni nem tudnak, — és ez különösen a kisebbekre áll — akikben ennélfogva sok fogékonyság volt a szélsőséges eszmékkel szemben. A másik oldalon gondoskodni kell a mammutjövedermek leépítéséről, a nem fundált mammutjövedelmek leépítéséről, am el vek sok irigységet keltenek és amelyeket agitáeióra föl lehet használni. Véülése 1939 március 3-án, pénteken* 153 gül, — ami a legfontosabb — meg kell szüntetni a felülről való forradalmasítást. T. Képviselőház! Még néhány szóval arról akarok megemlékezni, hogy t. képviselőtársaim rossznéven veszik nekünk, hogy a zsidó nem megy fizikai

J munkára. Hol menjen a zsidó fizikai munkára? Méltóztassék elképzelni, hogy ha vidéken például egy szőlőben zsidó 'munkásokat alkalmaznának, mit szólna ahhoz az a lakosság, amely ugyanabban a községben lakik? Azt mondaná: elveszik tőle a munkaalkalmat. (Rajniss Ferenc: Muszáj, hogy elmenjen bankárnak szegény! — Derültség.) En azt nem mondom, de abban az esetben, ha a t. képviselő urak nem akarják azt, hogy a zsidók itt éhenvesszenek, akkor gondoskodni kell arról, hogy a megszüntetett munkaalkalmak helyébe másutt kapjanak (munkaalkalmakat, mert azzal, — remélem — t. képviselőtársaim is tisztában vannak, hogy mindaz, amit itt a kivándorlás kérdéséről beszélnek, csak hő óhaj, mert a kivándorláshoz nemcsak kivándorló és nemcsak kivándoroltató ország kell, hanem ahhoz kell olyan ország is, amely a kivándorolókat befogadja. A t. kormányzatnak tehát gondoskodnia kellene arról, hogy olyan ország is legyen, amely a kivándorlókat befogadja és ne csak kivándorlók legyenek. Azt megmondhatom őszintén, a fiatalság között igen nagy számmal voltak olyanok, akik már elmentek s igen nagyszámmal vannak, akiknek semmi reménységük nincs arra, hogy itt kenyeret keressenek a jelenlegi helyzetben, de hogy hova menjenek ezek. azt senki sem tudja megmondani. T. Képviselőház! Én hiszek abban, hogy az istenség eszméje végül Magyarországon s az egész világon győzni fog. Hiszek abban, hogy az igazságosság eszméje győzni fog és hiszek abban, hogy a szabadságnak, egyenlőségnek és testvériségnek az ideje Magyarországon fel fog támadni újra. Meff vagyok arról győződve, hogy a szabadság, egyenlőség és testvériség Magyarországa lesz az, amely ismét el fogja foglalni azt a helyet Európában, amelyik Magyarországot megilleti és a meggyőződésem az, hogy ennek ideje igen rövid időn belül el fog következni. A törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés és taps a baloldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Dulin Jenő! Dulin Jenő: T. Képviselőház! Szerény nézetem szerint egy törvénynek mindig az a célja, hogy a nemzet egyetemes érdekeit szolgálja, akár közjogi, akár közgazdasági, akár kulturális vagy egészségügyi vonatkozásban mozog. Ez a cél mindenkor áll, áll ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásánál is. Azt hiszem, minden képviselőtársunkat kivétel nélkül ez a gondolat fűti akkor, amikor a kérdéshez hozzászól. Éppen ezért nem tudtam megérteni Müller képviselőtársunkat, aki tegnap felszólalása során azt mondotta, hogy aki pedig a javaslatot úgy, amint van, ebben a formában nem fogadja el vagy bírálja, az lényegében azonosítja magát azokkal a bűnökkel, azokkal a hibákkal, amelyeknek kiküszöbölésére ezt a javaslatot idehozták és azonosítja magát azzal a zsidósággal, amely ellen a javaslat készült. Megérteném ezt, talán más szájából, ha egy elvakult mozgalmi férfiú mondaná, el tud-