Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-376

146 Az országgyűlés képviselőházának 37 szipolyozó, mint lelketlen ember, mint ennek az egész országnak az átka, de azt, hogy ebben az országban éltek, dolgoztak, küzdöttek és küszködtek á zsidók, azt, hogy ebben az országban hatalmas nagy eredményeket értek el az ország javára, erről az indokolásban nincs egy szó sem. Egy szó sincs Budapestről, egy szó sincs arról, hogy ennek az országnak a fővárosa 1867 előtt német volt: német volt az ipara, a kereskedelme, a cégtáblák, a könyvelése; a magyar Nemzeti Színház a 40-es években közadakozásból Pest vármegye alispánjának kezdeményezésére alakult; azelőtt csak német színház volt ebben a városban; a munkásszakegyletek jegyzőkönyveit németül vezették. Erről senki sem beszél és a törvényjavaslat indokolóinak nem jut eszükbe megemlíteni, hogy ezt a fővárost a zsidó kereskedelem és ipar magyarosította meg, az tette a könyvelést, az üzleti életet, az üzleti nyelvet magyarrá, amely zsidóipar és kereskedelem ellen ez, a törvényjavaslat készült. Az urak erről nem emlékeznek meg, de megemlékezik róla a Völkischer Beobachter, amely még az előző kormányelnök úr kormányzásának napjaiban hatalmas vezércikket írt a kialakuló magyar helyzetről és ebben megírta, hogy a magyarok és a zsidók a múlt század ötvenes évei után összefogtak azért, hogy az ország kereskedelméből és iparából a németeket kiszorítsák; a magyarok és a zsidók együtt magyarosították meg ennek az országnak kereskedelmét és iparát, most azonban — amint a cikk írja — megint el fogják foglalni a németek a megfelelő helyet az ország kereskedelmében és iparában. (Mozgás a baloldalon.) T. Képviselőház! Az indokolás hangja a hajtóvadászok kürtjének rivalgása, a középkori pogromok kürtjének sötét tónusa. Méltóztassék megnézni, milyen teóriák vannak az indokolásban. Egy szó sincs az indokolásban arról, hogy a kormányzatok itt évtizedeken keresztül mindent elkövettek arra, hogy a zsidók és a keresztények összeházasodjanak, hogy ebben az országban keresztény-zsidóházasságok jöjjenek létre. Az utóbbi időben már odáig jutottunk, hogy Magyarországon a zsidók által kötött házasságok közül minden hetedik vegyesházasság volt. Ebbe a számba nincsenek beleszámítva azok a házasságok, amelyekben az egyik fél előzőleg zsidó volt ugyan, de házassága előtt kitért, hanem csak azok vannak beleszámítva, amelyekben az egyik fél a házasság megkötésekor zsidó volt. T. Képviselőház! Ez mutatja azt, hogy itt nemcsak arról az 500.000 zsidóról van szó, akiről az urak állandóan beszélnek, hanem a vegyesházasságok folytán egy sokkal hatalmasabb rétegről. Nem tudom, melyik képviselőtársam mondotta, hogy nagyon kevés parasztot látott, aki zsidóval házasodott össze. (Müller Antal: Ez igaz!) Müller képviselő úr nem látott még parasztot, (Derültség.) ezért nem tudhatja ezt. (Müller Antal: Maga csak akkor lát parasztot, amikor nyaralni megy!) Ha t. képviselőtársam körülnézne, nem is kellene olyan nagyon messzire mennie, hogy parasztok és zsidók között kötött házasságok eredményeivel találkozzék. Tessék végignézni az országon, tessék megnézni a statisztikai adatokat és azokból meg méltóztatik látni, hogy nemcsak a magas polgári osztály gyermekei házasodtak össze zsidókkal, hanem igenis a középpolgárságban, igenis a munkásságban is óriási számban történt összeházasodás az utóbbi időkben is. Az egyik t. képviselőtársam a bizottságban . ülése 1939 március 3-án, pénteken. is és itt a Házban is arra az álláspontra helyezkedett, hogy mi zsidók örüljünk ennek a törvényjavaslatnak. (Derültség a baloldalon.) Igen, ez a felfogás több felszólalásban nyilvánult meg és mindjárt meg is mondották, hogy miért kell örülnünk. Mi zsidók örüljünk ennek a törvényjavaslatnak, legyünk hálásak a kormánynak és legyünk elragadtatva azért, hogy a törvényhozás a mi ügyeinket ilyen módon rendezi, mert ha a törvényhozás ezt a második zsidótörvényt nem hozná meg, pogrom ienne az országban, mert az ország egész közvéleménye nem az iránt érdeklődik, hogy milyen magasak lesznek a terményárak, hogy milyen olcsó az élelmezés, hogy milyen fizetést kapnak a köztisztviselők, ebben az országban mindenki csak az iránt érdeklődik, hogy lesz-e zsidótörvény vagy nem lesz, mert ha nem lesz zsidótörvény, amint a t. képviselőtársam mondta, akkor pogrom lesz. (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) T. Képviselőház! Árra, hogy Magyarországon milyen erős lábakon jár a forradalom, amelyet annyira emlegettek az utóbbi időben, aibiból nem régen két példát kaptunk. Az első példa volt az utcai tüntetés Budapesten, amelynek alkalmával a rendőrök még párosával, négyesével, feltűzött szuronyokkal jelentek meg az utcán, a második az volt, araikor a halálosan veszedelmes forradalmi pártot a belügyminiszter úr feloszlatta. Aznap néztem az utcákon a rendőröket, bizony azok egyedül sétáltak, fegyverről, szuronyról szó sem volt, mert csak abban az esetben fenyeget egy országot forradalom, ha azok, akik a forradalmakat akarják csinálni, vagy titkos szövetségesei a kormányzatnak vagy pedig tudják, hogy a kormányzat nem mer velük szemben bátran fellépni. Én nem egy forradalmat néztem végig. Végignéztem Oroszországban az első forradalmakat és végignéztem Magyarországon is a forradalmakat az októberi forradalomtól kezdve. Ebiben az országiban 1918 októberében sem lett volna forradalom, ha lett volna egy központi kormány, amely szembeszállt volna a forradalommal. (Ügy van! a baloldalon.) Nem lett volna itt forradalom, ha azok, akiknek a hatalom a kezükben volt, nem vesztették volna el a fejüket, (Ügy van! Ügy van!) nem lett volna itt forradalom, ha azok, akikre a nemzet élete rá volt bízva, nem szöktek volna meg a nemzeti tanács és nem tudom micsoda kis forradalmi társaságok handábandázásai elől. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Akkor októberben egy önképzőkör vette kezébe a magyar életet, (Ügy van! Ügy van!) egy önképzőkör i társaság csinálta meg a magyar forradalmat és nem volt senki, aki^ azzal a forradalommal szembeszálljon. (Rajniss Ferenc: Zsidó önképzőkör volt!) Lehet, t. képviselőtársam, erről nem fogok vitatkozni. (Bródy Ernő: Hol volt? — Rajniss Ferenc: Fogságban voltam. Halálra voltam ítélve a magyar kommunisták miatt. 29 hónapig ültem fogságban. — Zaj. — Elnök csenget.) Igaza van Rajniss t. képviselőtársamnak, ő Oroszországban volt, ő akkor el volt ítélve a magyar kommunisták miatt, de oem egyedül, hanem sok zsidó tússzal együtt. (Rajniss Ferenc: No hát sokkal nem! — Derültség.) De zsidó túszokkal együtt. (Rajniss Ferenc: Hát akadt, akadt!) Az én t. képviselőtársam a ma-