Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-376

Az országgyűlés képviselőházának 376. képviselőtársaim, én nem helyezkedem arra az alapra, hogy elítéljek olyanokat, akik vallásukat elhagyták, mert mindenkinek belső és lelki ügye, lelki szabadsága, hogy melyik hithez tartozik, én csak védem azt az egy Isten hitet, amely hit az enyém, és védem azt a vallást, amelyben az én őseim éltek, amelyben élni akarok és amelyet nem fogok megtagadni soha, úgy, mint ahogy soha semmiféle körülmények között a hazámat sem tagadtam meg és nem fogom megtagadni. T. Ház! Nekem az a meggyőződésem és ezt azzal kapcsolatban mondom, amit eddig mondtam, hogy aki nem tiszteli őseit és nem tiszteli őseinek tradícióit, hanem megtagadja és gyalázza őseit, annak erkölcsi felfogását soha semmiféle körülmények között nem írom alá. Nekem felfogásom, hogy mindenkinek lehet bármiféle helyes vagy helytelen véleménye az én felekezetemről, de azoktól, akiknek ősei sorában ehhez a felekezethez tartozó emberek vannak, egyet elvárunk: ne piszkolja őket, mert benne van a tízparancsolatban, amely minden vallás alapelve, hogy: tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú életű légy a földön. Ez nemcsak a fizikai életre, hanem sokszor a politikai életre is vonatkozik. T. Ház! Velünk szemben nem őszintén jár el ez a törvényjavaslat és ezt a törvényjavaslat legnagyobb hibájának tartom. Képviselőtársaim felszólalnak a javaslat mellett, de mindenkinek van egy jó szava is. Értsék meg, mindenkinek van egy házi zsidója, mindenkinek van egy jóbarátja, mindenkinek van egy katonatársa, aki a tornisztert nehéz időkben levette a hátáról, mindenkinek van egy barátja, akivel az élet nehéz pillanataiban együtt verekedett és együtt küzdött, csak általánosságban hangoztatják az antiszemita alapelveket. Még Müller képviselő úr is felszólalásában egy közbeszólásomra, amikor azt kérdeztem tőle, hogy vájjon minden zsidó egyforma-e, azt mondta, hogy: nem, mi csak a galíciaiak ellen küzdünk. Ez az, ami nem igaz, mert ez a törvény nem a galíciaiak ellen szól. Ki beszél itt a galíciaiakról? Rendes, derék, hazájukkal szemben kötelességüket teljesített zsidó magyarokat akarnak becsületüktől és kenyerüktől megfosztani. Olyanokat, akik maguk itt éltek, akiknek ősei itt éltek és katonáskodtak. Nem galíciaiakról szól ez a törvény, a 48-as hősök ivadékairól szól. Azok ellen szól, akiknek ősei az 1848-as szabadságharcban résztvettek, azok ellen, akik már 1848-ban Kossuth zászlai alatt, Klapka seregében bizonyították be teljes asszimiláltságukat, bebizonyították azt, hogy ehhez a nemzethez szívvel-lélekkel hozzátartoznak. A törvényjavaslatban nem az van

; hogy azoktól veszik el a kenyeret, akik Galíciából ide beszivárogtak, hanem elveszik azoktól is, akik a harctéren teljesítették kötelességüket és elveszik a 48-as ősök ivadékától. T. képviselőtársaim! A törvénynek alapelve, hogy a cseh, a morva, a román, a németszármazék, aki tegnap jött ide az országba, ha keresztény, vezérigazgató, lapszerkesztő, vagy miniszterelnök is lehet. Azt a zsidót azonban, akinek ősei itt küzdöttek, harcoltak, ki akarják tagadni a nemzeti közösségből. T. képviselőtársaim, nem fair play ez, itt nem mondják meg az igazat, nem mondják meg, hogy Cserny Józsefnek és a Batthyány-palota terroristáinak ivadékai ebben az országban a legnagyobb állásokat kaphatják meg a jövőben, pedig, ha a származás jelent valamit, akkor Cserny ivadékai és a Batthyány-palota hóhéW^HÜ^^^B^^^ ütése 1939 március 3-án, pénteken. 145 rainak ivadékai talán nem olyan megbízhatóak, mint azoknak az ivadékai, akiket Csernyék kivégeztek. Cserny ivadéka itt akár miniszterelnök is .lehet, de akit Csernyék kivégeztek, annak az ivadékai szaldakontisták sem lehetnek Magyarországon. Nem lehetnek altisztek, semmiféle kenyeret ebben az országban nem kereshetnek. (Bródy Ernő: A titkos tanácsosoknak meghagyják a kenyeret! — Rassay Károly: A gyerekeinek már nem!) ' Legyünk őszinték. Itt arról van szó, hogy a zsidó magyar hős szájából kiveszik a falat kenyériét és a zsidó^ hőst alábbvalónak teszik meg a katonaszökevény nem zsidónál. T. Képviselőház! Igaz ez? Ha megszökött a harctérről valaki, aki a sors különös akarata következtében nem zsidónak született és véletlenül nem ítélték el, <az, de legalább is a gyermekei itt akármilyen állást betölthetnek. Annak a zsidónak azonban, aki ugyanakkor a tavernákban, vagy az első lövészárkokban verekedett, a gyermeke vándoroljon ki az or-, szagból. Itt ki akiarnak , tenyészteni egy új szellemet, amely szerint nem az a fontos, hogy ki teljesítette kötelességét hazájával szemben, hanem csak: az, hogy ki zsidó és ki nem. Es nem fontos: az, hogy darabokra tépik a nemzetet. Nem fontos az, hogy — amint még Baross Endre t. képviselőtársam is mondja — ennek a törvényjavaslatnak súlyos következményei lehetnek a gazdasági életben. (Gr. Sigray Antal: Végre belátják! — Rassay Károly: Honnan kaptak felhatalmazást, hogy ilyet csináljanak?) Níem fontos a történelem, amely óva int a szélsőségektől és azt tanítja, hogy a szélsőségek viszik örvénybe a nemzetet Nem fontos az, hogy szélsőséges emberek, selbes emberek, akiket csak egy kissé kell megkaparni és mindjárt kibújik belőlük a kozák. és hogy sebes emiberek akarják a nemzetet olyan útra vinni, amelyen szerény véleményem szerint nincs megállás. Itt kell rátérnem az indokolás egyes részeire. Olvastam elég pamfletet még akkor, amikor Magyarországon nem volt divat a pamfletírás. Láttam. Oroszországban a fekete százak paimífletteit a háború alatt. Láttam a vörösök pamf lettéit, amelyeket a polgári társadalom ellen írtak. De sem Magyarországon, sem sehol a világon olyan pamfletet nem olvastam, mint amilyenek e törvényjavaslat indokolásának egyes részei, (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Ebben az indokolásiban minden benne van, amit a zsidók ellen a (középkorban és a középkor óta a Stüraner-^ben kitaláltak. Meggyőződésem, szerint ennek az indokolásnak nem a magyar nép, hanem a Stürmer hangja és az a hang, amely a zsidót bűinöző, hazátlan, vándorló, szipolyozó és lelketlen fajtának állítja be, a kivételt általánosítja és az általánost még mint kivételt sem említi meg, semmiféle objektivitást nem árul el, amit pedig minden ember elvárhat a törvények indokolóitól és készítőitőL Hiszen imég az ügyészségi utasítás is előírja a fcir. ügyésznek, hogy nemcsak a vádlott terhére, hanem a vádlott javára szóló törvényeket is elő kell hoznia vádbeszédében és & vizsgálat és a nyomozás során a vádlott javára szolgáló körülményeket is köteles a vizsgálat és nyomozás tárgyává tenni. (Ügy van! Ügy bal felől) Ez az első törvényindokolás, amelynek nincs egy jó szava a zsidósághoz. A zsidó semmi egyéb, mint síber, mint