Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-376

144 Az országgyűlés képviselőházának 376. vényjavaslat indokolásával, másrészt pedig t. képviselőtársaim felszólalásaival, engedjék meg képviselőtársaim, hogy emlékeztessem és figyelmeztessem őket arra, amit egy nagy magyar költő mondott, hogy minden nemzet alapja a tiszta erkölcs. A tiszta erkölcs pedig azt követeli, hogy minden ember, amikor hazája részére törvényeket hoz, csak a tiszta erkölcsiség alapján cselekedjék és amit itt elmond és amit bele akar vinni a nemzet közvéleményébe, annak igazságáról és erkölcsiségéről legyen meggyőződve. T. Képviselőház! Minden, ami becses az életben reánk nézve, itt ma kockán forog. Mindaz a becsület, amit vagy magunk szereztünk, vagy őseink .szereztek, ma itt kockán forog és az urak tőlünk azt a becsületet és az életnek azt a becsét akarják elvenni, amelyet magunk szereztünk és nem »az urak szereztek a mi részünkre. T. Képviselőház! Nekem véleményem, hogy itt nem minden tekintetben tartották be a fair play szabályait. Nekem tiszteletteljes véleményem, hogy az sem fair play, amiről itt t. képviselőtársam az előbb beszélt. Állandóan a Talmudot hozzák ide t. képviselőtársaim. Ír nekik valaki egy levelet, hogy mi van a Talmudban és erre idejönnek és felolvassák a képviselőház előtt. Megjelenik egy pamflet arról, hogy mi van a Talmudban és erre idejönnek és 500.000 ember életlehetőségét, kenyerét, becsületét akarják elvenni olyan idézetek alapján, amelyekről azt sem tudják, hogy ténylegesen benne vannak-e a Talmudban, mert nemcsak ők nem tudják, a zsidók sem tudják. Nagyon kevés zsidó van ebben az országban, aki tudná, hogy tulajdonképpen mi van a Talmudban, azért, mert nagyon kevés olyan zsidóval méltóztattak már találkozni, aki ténylegesen Talmud-tudósok lennének és a Talmudot tanulmányozták volna. Az én felfogásom szerint nem fair play magyar állampolgárokkal szemben egy olyan könyv tanúságaira hivatkozni, amelyet sem azok nem ismernek, akik hivatkoznak rá, sem azok, akikkel szemben ezek a hivatkozások történnek. És még egyet. Hithű keresztény emberek ülnek itt a képviselőházban. Hogyan egyeztetik össze kereszténységükkel, hitüknek alapelveivel azt, hogy hátrányba helyezzék a hitéhez hű zsidót azzal szemben, aki hitéhez i hűtlenné lett. Hogyan lehetséges, hogy itt, ebben a képviselőházban a hitehagyást, mint az asszimiláció végső állomását akarják megállapítani? Hogy van ez? Az, akinek az ősei ebben az országban ezért a hazáért harcoltak és o maga őseivel egyetemben hűségesen megmaradt zsidónak, kevésbbé megbízható erre a hazára nézve, mint az, aki esetleg egy generációval ezelőtt vándorolt be az országba, de elhagyta őseinek hitét? Hogyan, ebben az országban a hithűséget a nemzethűséggel akarják szembehelyezni? Azt az embert, aki nemzetéhez és vallásához hű, kevésbbé akarják a magyar nemzet szempontjából asszimiláltnak tekinteni, mint azt, aki hitét elhagyta? (vitéz Hertelendy Miklós: Nem vallási kérdés ez! — Zaj a baloldalon.) T. képviselőtársam, azt tetszik mondani, hogy ez nem vallási kérdés. Akkor miért méltóztatnak az asszimiláció bizonyítékának tekinteni azt, ha valaki elhagyta vallását? T. képviselőtársaim, — ne vegyék rossznéven — én nem tartozom azok közé, akik sajátmagukat szokták példaképpen bármilyen irányban odaállítani. Én sem több megbecsü

: lést nem kítánok a magam részére, mint többi ülése 1939 március 3-án, pénteken. zsidó polgártársaim részére, akik odakint az életben küzdenek és harcolnak, sem pedig nem akarom azt állítani, hogy a magyar nemzettel szemben különb érdemeket szereztem, mint amilyeneket többi küszködő, harcoló zsidó polgártársaim szereztek. Minket azért, mert t. képviselőtársainkkal egyetemben hitünkhöz hűségesek maradtunk, kevésbbé méltóztatnak magyaroknak tekinteni, mint azokat, akiknek ősei talán 20 esztendővel ezelőtt vándoroltak be ebbe a hazába, de viszont a konjunktúrának első fuvallatára rögtön elhagyták őseik hitét?' Ez nem fair play. Az egész törvényjavaslat és indokolása letér az igazságnak arról az útjáról, amely a törvényhozásnak és azoknak, akik a törvényeket előkészítik, útja kell hogy legyen. Itt a vita során — ami természetes is, — legelsősorban azoknak az embereknek érdekében szólaltak fel, akik vagy negyedzsidók, vagy félzsidók, vagy háromnegyedzsidók, vagy ha úgy tetszik, negyedkeresztények, félkeresztények, háromnegyedkeresztények, és természetszerűleg nagyon kevéssé volt szó, vagy ha volt szó róla, nem volt alaposan szó a zsidó vallásról és a zsidó vallás tantételeiről. A zsidó vallás és a zsidóság hozta az egész világnak az egy Isten hitét. Senkinek sincsen tehát oka arra, hogy azt a vallást, amely a világnak az egy Isten hitét hozta, megtagadja. Senkinek sincs oka szégyelnie magát azért, mert olyan vallásfelekezethez tartozik, amely már évezredekkel ezelőtt rátért arra az útra, amelyre később az egész emberiség rátért. A zsidó vallás alapelve az egy Isten, az az Isten, aki minden embernek egyaránt Istene. És ha képviselőtársaim nem úgy akarják keresni a zsidó vallás tantételeit, hogy majd a zsidók ellen felolvasásokat tartsanak a képviselőházban, hanem, ha meg akarják ismerni a zsidó vallás lényegét, akkor rá fognak jönni, hogy a zsidó vallás lényege a tízparancsolat. Az a tízparancsolat, amely az egész zsidóságnak erkölcsi, vallási tantételeit magában foglalja, és amely tízparancsolat ma már nemcsak a zsidó vallásnak, hanem minden vallásnak a tantétele. T. Képviselőház! Itt állok most zsidóvallású képviselőtársaimmal egyetemben és hirdetjük, hogy a mi vallásunk tantételei a mi magyarságunkkal semmiféle összeütközésbe nem hoznak bennünket, és azok nem akadályoztak és nem akadályoznak minket abban, hogy hazánkkal szemben úgy teljesítsük kötelességeinket, mint ahogy a keresztény vallás nem akadályozza keresztényvallású polgártársainkat abban, hogy hazájukkal szemben kötelességeiket teljesítsék. A mi vallásunk nem akadályozott minket abban, hogy a harctéren kötelességeinket teljesítsük, a mi vallásunk nem akadályozott abban, hogy a forradalommal szemben kötelességeinket teljesítsük, és a mi vallásunk nem akadályozott minket abban, hogy polgári kötelességeinket teljesítsük, hogy ezért a hazáért dolgozzunk, ennek a hazának adót fizessünk, ennek a hazának akkor, amikor tőlünk megköveteli, minden áldozatot meghozzunk. Nekünk nincs semmi olyan tantételünk, amely miatt magunkat szégyelnünk kellene. A mi erkölcsi felfogásunk és a mi vallásunk tantételei semmiféle kivetni valót nem hordoznak magukban, azokban semmiféle kivetni valót senki nem találhat. Nagyon kérem igen t. képviselőtársaimat, legyenek meggyőződve arról, hogy a vallásához hűséges zsidó legalább olyan magyar lehet, mint az az zsidó, aki úgy érezte, hogy egy más vallásra kell áttérnie. T.