Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-376

14:0 Az országgyűlés képviselőházának 376. a parasztság ma kétségbeesetten néz körül. Lement az ára az állatnak, a terménynek, a szénának, mert nincs, aki forgalomba hozza. Ha ezzel párhuzamosan, megoldották volna, vagy igyekeztek volna megoldani az értékesítési problémát, lett volna belőle valami. Ezt azonban nem tették, továbbra is hagyták a dolgot és meggyőződésein az, hogy a paraszt lesz az első, aki az urakat szidja majd ezért a zsidótörvényért, amely neki nem hoz semmi előnyt! (Esztergályos János: Már szidja!) A zsidók tízezreit teszi majd tönkre a törvény, a nélkül, hogy akár a paraszton, akár a munkáson segítene. Már Végváry képviselő úrral folytatott vitámban rámutattam arra, hogy mennyivel fontosabb lenne a parasztság szempontjából a cigánykérdés megoldása, ennek a parazitanépnek a megrendszabályozása. Erre nézve nem történik semmi. Világ csúfjára és világ gúnyjára minden héten olvasunk egy cigánygyilkosságról. Ezek ellen nem hoznak kardinális és kemény, mondhatnám embertelen törvényt, ellenben a zsidók ellen hoztak. Pedig ha a zsidók közgazdaságilag ártottak is, akkor sem mint zsidók ártottak, hanem mint kapitalisták. Mint ilyeneket tessék őket megbüntetni, de mint zsidók soha semmiféle kárt a magyaroknak nem okoztak. T. Ház! Van aztán a dolognak egy másik része, hogy miért megy ez ilyen hevesen. A következőket olvasom egy újságban (olvassa): »Ausländische Besitz der Aktien. Bis zur Hälfte in deutschen Händen«. A külföldön lévő magyar részvénytulajdon fele már német kézben van, a hang tehát Jákobé, de a kéz Ézsaué. Nyúl ide az a szőrös kéz, a magyar értékek után s a pocsékká vált árak a tőzsdén és a piacon alkalmat adnak arra, hogy még silány márkákért is magukhoz ragadják a magyar tulajdont. Olvashatunk az újságban német érdekeltségű vállalataink árjásításáról. »Német delegáció Törley Bálint államtitkárnál«. Mit jelent ez az árjásítás? Ez azt jelenti, hogy Basch Ferenc úrnak még egypár kamer adja jön ide, jó zsíros stallumokba. Amilyen mértékben akart a zsidó még a magyarnál is magyarabb lenni és sokszor e tekintetben igen groteszk képeket kaptunk, ez a sváb még a magyar svábnál is svábabb lesz. Hogy a kettő közt mekkora a különbség, azt az urak ítélőképességére bízom. (Esztergályos János: Tudatosan pusztítják a magyar ipart!) Súlyos károk származnak ebből. Külföldiek szeretnék elözönleni a megüresedett magyar munkahelyeket. Állítólag már 5000 külföldi honos próbál Magyarországon elhelyezkedni — írja a kormánypárti lap, onnan vágtam ezt ki. A holttetemre tehát már gyülekeznek a keselyük, nemsokára holttetem lesz a magyar ipar, a magyar kereskedelem és már most - gyülekeznek a szőrösnyakú keselyük. Igyekeznek mindent felfalni, amit évtizedes fáradsággal, áldozatkészséggel, zsidó és keresztény egyaránt felépíthetett. Abban a gyárban, amely már a zsidók kezéből átmegy árja tulajdonba, nemcsak a zsidó szorgalma és ügyessége van benne, hanem ezer és ezer zsidó és keresztény munkás és tisztviselő szorgalma, tudása, és tehetsége is. Ezt nem volna szabad úgy elpocsékolni, mint ahogyan itt az » őrség váltás«-nál elpocsékolódik. Nem a zsidót szorítják ki. Ha kiszorítják a kapitalistát, én segítek az uraknak. Ha törvény elé állítják a sí bért, én segítek az uraknak. Ha a legbrutálisabb eszközökkel akadályozzák meg a monopolkapitalizmus rablóhadülése 1939 március 3-án, pénteken. járatait, bennünket ott találnak önök mellett, de ez a törvényjavaslat nem ezt szolgálja, ez a törvényjavaslat iátszattöryényjavaslat és arra való, hogy a meglevő bajokról elterelje a figyelmet, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) hogy a nép szemébe port hintsen, hogy azt higyje a nép, ha a zsidókat gazdaságilag lehetetlenné teszik, akkor minden jobb lesz. (Esztergályos János: Politikai szélhámosság!) Ez a törvényjavaslat arra való, hogy százezer jóravaló, szorgalmas embert kiűzzön a gazdasági életből és helyükbe olyanokat hozzon, akik ösztönös ellenségeink, akik nem a mi javunkért, nem a mi felemelkedésünkért fognak dolgozni. Én a mellett, hogy szociáldemokrata vagyok, tudom magamat olyan jó magyarnak tartani, mint akárki az urak közül. Én végeztem lelkiismeretvizsgálatot, úgy, amint azt a 37*5 százalékos izraelita volt miniszterelnök úr javasolta a népnek. Én végeztem lelkiismeretkutatást, lelkiismeretvizsgálatot és lelkiismeretemre mondom, bűnt követ el a magyar nép, Magyarország és a magyar haza ellen az, aki ezt a törvényjavaslatot megszavazza. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: Baross Endre képviselő úr! Elnök: Baross Endre képviselő urat illeti a szó. Baross Endre: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy röviden reflektáljak ^ előttem szólott t. képviselőtársaim felszólalására, akinek beszéde — mint általában többi, szociáldemokrata képviselőtársaim felszólalása is — nem nélkülözte a rabulisztikát, (Esztergályos János: Őszinte és becsületes felszólalás volt!) sőt talán a kissé primitív irabulisztikát sem. Nekem úgy tűnik fel ez a felszólalás, mintha valaki a rohanó ár ellen úgy lakaxna védekezni, hogy egy elsárgult fűszálba, vagy elkorhadt gyökérbe kapaszkodnék. De ez természetes is. A szociáldemokratapártnak az a szellemi rekvizituma, amely 30 esztendővel ezelőtt — azt lehet mondani — tényleg újszerűséget, szellemileg és gazdaságilag is egészen megváltoztatott világnézetet próbált a magyar tömegekbe belevinni, mintha kissé megfogyatkozott volna. (Esztergályos János: Van olyan, mint az Alitschule némely neveltjének szellemi rekvizituma!) Természetes, hogy ez a szellemi rekvizitum az utóbbi időkben, különösen az utóbbi két évtizedben lecsökkent, amikor a magyar szociáldemokratapárt megfelelően^ és kellőképpen — és ebben igazat adok Végváry József igen t. képviselőtársaimnak: — megtalálta egy kissé az összeköttetést a magyarországi plutokráciiával is, (Buchinger Manó: Mondja már! — Malasits Géza: Szép kis öszszeköttetés! Bennünket csuktak miatta börtönbe!) " , -i ••' Igen t. Ház! Reméltem volna, hogy Malasits képviselőtársam egészen új javaslattal jön a Ház elé és ha fél a magyar vállalatok árjásításától, (Malasits Géza: Nem! Én a svábosításától félek!) illetve attól az árjásitástol, amelyet ő hozott fel, olyan javaslatot vártam volna, amely szerint a magyar kapitalizmus adja át a .részvények többségét a magyar munkásságnak, (Buchinger Manó: Ügy van!) mint ahogyan — úgylátszik — a magyar földbirtok ellen úgy végeznek agitációt, hogy a magyar földbirtokos pedig adja oda földjét a magyar parasztinak. (Malasits Géza: Ahogy az odaadja!) Amennyiben ilyen javaslattal jön majd