Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-376
136 Az országgyűlés képviselőházának 376, magántulajdon lesz, addig mindig adódnak I problémák, t. államtitkár úr, de ezek a problémák nem olyan égetőek Angliában és sehol sem olyanok, mint nálunk, éppen azért, mert nem oldották meg. (Antal István; A mezőgazdaság tönkrement!) De nemcsak a földkérdésben, hanem a szociálpolitikai és gazdasági kérdések egész skálájánál mindenütt megtaláljuk az állandó nyugtalanság okát, a fél- vagy né*gyedmegoldást. Vájjon csak a zsidóság az oka-e annak, hogy szép hazánkban hárommillió koldusszegény magyar él, akinek az életszintje messze a kínai kulik életszintjén alul van. Én nem tartozom az otthonülő emberek közé, eleget kószálok az Alföldön. Nemrégen napokat töltöttem Szarvas környékén és nézelődtem ott. Elszorul az ember szíve, ha megnézi, hogy a mi drága vérünk, a magyar nép hogyan és miként táplálkozik. Most nem beszélve arról a helytelen táplálkozásról, amit a doktorok igyekeznek most meggyógyítani, minőségben és kalóriákban irtózatos nyomorúságos a táplálkozás, s a szörnyű ruházkodásról ne is beszéljünk Erről is a zsidók tehetnek? Vagy kérdezem a t. képviselőházat: kizárólag a zsidóság az oka a kapitalizmus túltengésének, a jövedelem igazságtalan és aránytalan megoszlásának 1 ? Kizárólag a zsidóság az oka annak, hogy Magyarországon a munkások és magánalkalmazottak százezrei évek óta a rendszeres éhezés és lerongyolódás állapotába kerültek? Abban, hogy idáig jutottunk, a zsidók annyiban bőnösök, amennyiben kapitalisták, amennyiben háztulajdonosok, amennyiben a vagyonos osztályhoz tartoznak. Bűnösök velük együtt a keresztények is. Annak, hogy idáig jutottunk, hogy ebben az országban óriási tömegei élnek az olyan embereknek, akik sem nem fogyasztók, sem nem termelők, hanem csak lézengenek az adott gazdasági viszonyok között és elhelyezkedni nem tudnak, három tényezője van Az egyik a teljesen szabadjára hagyott kapitalizmus, amely kifejlődött és kinőtte magát monopolkapitalizmussá, ahogyan azt a túloldal igen t. vezérszónoka, Krúdy képviselőtársunk itt igen szépen elmondta. A második tényező az ezzel a monopolkapitalizmussal cimboraságban élő nagybirtokrendszer, amely fojtogató gyűrűként veszi körül a falvakat és nem engedi őket levegőhöz jutni, nem engedi élni. A katolikus, a kálomista és az evangélikus papok, sőt még a zsidó rabbinusok is mennydörögnek az egyke ellen. r Nézzük meg hát az ország népszaporodási térképét és rájövünk arra, hogy mindenütt ott van a legkisebb népszaporulat, ahol a nagybirtok az uralkodó elem. Pedig nekünk tényleg szaporodnunk kellene. Felelős mindezekért a nagyibirtokkal és a monopolkapitalistákkal cimboraságban lévő magas bürokrácia is. Ez a javaslat, véleményem szerint, nem más, mint egy húszéves meddő politikai és gazdasági rendszer idétlen önbiztosítása, az utolsó szalmaszál, amelybe ez a magatehetetlen sülylyedő rendszer belekapaszkodik. Ez a szalmaszál nem fogja megmenteni ezt a rendszert a bukástól. A túloldal igen t. vezérszónoka, Krúdy képviselő úr a meggyőződéses agrárius szemszögéből bírálta a javaslatot és különösen nagy névvel magyarázta nekünk a monopolkapitalizmus és cinkostársa, a bankokrácia bűneit és elmondta, hogy annak, hogy Magyarországon oly drágán, viszonylag oly niaülése 1939 március 3-án, pénteken. gas áron lehet csak ruházkodni, iparcikket, lábbelit és egyebet beszerezni, a monopolkapitalizmus az oka, amely egyfelől leszorítja a béreket, másfelől magas szinte tartja az árakat. A képviselő úr tehát a diagnózisban nagyszerű volt. Pontosan megállapította azt, amit mi évtizedek óta állítunk, hogy Magyarország népének a kapitalizmus és a nagybirtok a legnagyobb átka. Hibát követett el azonban akkor, amikor azt állította, hogy mindez a baji amit ő is ismer és elmondott, a zsidó kapitalizmus bűnének a következménye. Nincs zsidó kapitalizmus, mint ahogyan nincs keresztény kapitalizmus sem, hanem csak kapitalizmus van. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Egyféle kapitalizmus van, amely profitra vágyik és profitvágyában nem ismer semmiféle isteni és emberi törvényeket, keresztülgázol mindenen, hogy profitvágyát kielégítse. Itt azután nem lehet azt mondani, hogy »zsidó kapitalizmus«. Nincs »zsidó kapitalizmus«, mint ahogyan nincs keresztény kapitalizmus sem, csak kapitalizmus van. Az egyházmegyei takarékpénztárak ugyanazt a metódust követik a paraszt kifosztogatására, mint amilyent a zsidó takarék követ. Nincs különbség közöttük. A pénznek nincs : tömjénszaga és nincs fokhagymaszaga, a pénz szagtalan. Természetes is, teljesen egyforma, akár a püspöki takarékpénztár kezeli, akár pedig a Mandelbaum Mózes vezérigazgatósága alatt álló takarék. Ez teljesen mindegy és nekünk szociáldemokratáknak a legkevésbbé volna okunk ez ellen a törvényjavaslat ellen dörögni, ha ez valóban a kapitalizmust sújtaná és valóban megtenné azt, amit sokan várnak tőle, hogy a magyar nép boldogulását szolgálja. De hiszen erről szó sincs ebben a törvényben, ez a törvény a kapitalistákat nem bántja, a kapitalisták ugyanolyan modern rablólovagok, ugyanolyan szemérmetlenséggel fosztogathatják majd a magyar népet, mint eddig, sőt mi több, az, aki közülük kegyelmes úr, vagyis belső titkos tanácsos, még nem is számít zsidónak. Ebben a tekintetben tehát a törvény nem segít rajtunk, mert a nagykapitalistákat nem bántja, de igen kemény, hatásaiban igen kíméletlen, igazságtalan, sőt mondhatnám embertelen intézkedéseket tartalmaz a szegény zsidókkal szemben, akik maguk is áldozatai a monopolkapitalizmusnak a nagybirtokrendszernek és mindkettő cinkostársának: a bürokráciának és a bankokráciának. A szegény magánalkalmazottakat, az ügynököket, a kereskedelmi alkalmazottakat, a jóravaló szorgalmas iparosokat és kereskedőket tízezrével teszi tönkre ez a törvény a nélkül, hogy segítene azokon, akiken segíteni akar. Semmi haszna nem lesz a magyar népnek akkor, amikor ez a törvény életbelép, ha tízezrével szórják majd ki a magyar népet; de nem is majd, mert már ma is kezdik szórni, már ma eszkomptálják ezt a törvényjavaslatot, amely még nem is törvény. Már ma is ügyvédek, színészek, szatócsok, főleg azonban garasosfizetésű, robotoló magánalkalmazottak ezrei esnek áldozatául ennek a törvénynek és a demagógia által felszított felelősségáthárításnak, Krúdy képviselő úr beszélt még arról is, hogy a szociáldemokráciának és a zsidó kapitalizmusnak vannak bizonyos nexusai, vannak bizonyos vonatkozásai, sőt félmondatokkal utalt arra, hogy a szociáldemokrácia milyen jóviszonyban volt a zsidó kapitalizmussal. Már kifejtettem, hogy nincs zsidó és nincs keresztény kapitalizmus, és ezt a terminológiát csak
