Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-376
Az országgyűlés képviselőházának 376. azért használom, hogy könnyebiben érthetővé tegyem Krúdy képviselő úr rágalmait. Nevezetesen az, aki fáradságot vesz magának és a Népszavának a háború előtti számait átlapozza, majdnem minden héten talál 3—4—5—6 hónapos ítéleteket egy-egy szociáldemokrata ellen, aki meg merte támadni a kapitalistákat. A régi világ egyik legnagyobb rablólovagja volt Zadek Groedel, volt neki egy nagy fűrésztelepe s a majdánkai erdőt bérelte, amelyet teljesen lerombolt, még a tönköket is kivitte. Óriási botrány lett a dologból, a Népszava megírta és egy becsületes magyar proletár három és fél hónapot ült érte, mert meg merte írni Groedel báró gazságait. (Zaj a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! A Haas és Deutsch cég panamáit heteken át tárgyalta a Népszava. Az eredmény az volt, hogy egyévi és háromhavi fogházat kapott az, aki ezeket a cikkeket megírta, aki egyébként jóravaló keresztény nyomdász volt. Az újabb korból megemlítem, hogy amikor Bud Dárius akkori pénzügyminiszter úr szanálta a Bacher spekulációja által megingott malmokat, akkor erről a helyről pártom megbízásából én interpelláltam meg a miniszterelnököt: hogyan költheti el az ország pénzét arra, hogy Bacher spekulációit fedezze? Bacher ugyanis búzát vett a nemzetközi búzapiacon és arra spekulált, hogy a búza ára lemegy. Es mit tesz Isten? — ahogy ilyenkor szokás mondani. A búza ára felment és a különbözetet Bachernek meg kellett fizetnie. Ezer és ezer ilyen eset adódott már Magyarországon kereszténnyel és zsidóval egyaránt. Az eredmény az volt, hogy az illetőnek kellett a kárt elszenvednie; minthogy azonban Bacher Angliában, Liverpoolban spekulált az angol kapitalizmus ellen, amely ugyancsak zsidó és keresztény egyaránt, ez előtt kellett hasravágódni és a magyar kormány nehéz milliókkal szanálta ezt a vállalatot. Engem pedig, aki ebben az ügyben interpelláltam, a t. jobboldal úgy lehurrogott, hogy elment a kedvem attól, hogy mégegyszer interpelláljak ebben a kérdésben. Bocsánatot kérek, hol van itt a nexus 1 ? Mi súlyos börtönbüntetést szenvedtünk azért, mert a kapitalizmus bűneit napfényre hoztuk, súlyos börtönbüntetéseket kaptunk azért, mert egyes kapitalista vállalkozások visszaéléseit napvilágra hoztuk és mégis bennünket vádol a t. túloldal azzal, hogy a kapitalistákkal nexust tartunk. Tartozom kijelenteni: közel 15 évig voltam szakszervezeti titkár, nekem sok kapitalistával volt dolgom s ezért nyugodt lélekkel megállapíthatom, hogy amikor profitról, munkásnyúz ásról volt szó, akkor semmi különbség nem volt keresztény és zsidó közt. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon ) Gelsei Guttmann Vilmos ibáró éppen olyan hozzáértéssel, olyan céltudatosan és a [mindenkori hatalom támogatásával zsákmányolta ki munkásait, mint a nagyon buzgó katolikus Wanden-Eyude Hektor, a Magyar-Belga vezérigazigatója, akinek irodájában valóságos oltár volt szentképekkel és gyertyákkal. Ugyanolyan metódussal csinálták, semmi különbség nem volt közöttük; mind a kettő felhasználta az államhatalmat a munkásság kifosztására Ne vádoljon bennünket snnki sem azzal, hogy mi összepaktálunk valahogyan a kapitalizmussal. Az a körülmény, hogy súlyos büntetéseket szenvedtünk el és hogy 40 éven át nem fogyott ki a hatalom a szociáldemokrata párt üldözéséből, 'bizonyítja, hogy minden kaülése 1939 március 3-án, pénteken, 137 pitaldsta ellen, akár keresztény, 'akár zsidó, egyformán iszembeszálltunk a népjogok és a munkásság érdekeinek védelmében. Sok szó esett a 'bizottságban a zsidók beszivárgásáról- Müller képviselő úr a tőle megszokott tárgyilagossággal (Derültség a szélső baloldalon.) már xn&g is állapította, hogy «a zsidók ugyanott jöttek be, ahol a magyarok: a Vereokei-szoroson. ö soha életében nem volt a Vereckei-szorosban, tehát nem vett magának fáradságot, hogy ezt a kérdést tanulmányozza, de én tényleg fáradságot vettem [magamnak. Ostobaság volna letagadni, hogy itt Magyarországon az elmúlt 70 esztendő alatt igenis óriási beszivárgás volt. (Propper Sándor: Közös [monarchia volt!) Magam is hosszú ideig Máramarosszigeten éltem, tudom, az volt a behozatali hely, az úgynevezett »Stabplatz«, a gyülekezőhely, onnan oszlottak széjjel. De nagy tévedés azt hinni, hogy a zsidók belopakodtak ide. Dehogy, kérem: nem lopakodtak azok he, hanem formálisan behívták őket. Rögtön megfejtem ezt a rejtélyt. Amikor Galíciában, illetőleg' Bukovinában egy nagy áradás volt, akkor a bécsi udvar az osztrákmagyar monarchia közös pénzügyminiszterének intervenciójára formálisan utasítást adott a magyar miniszterelnöknek arra, hogy eresisze be ezeket a zsidókat. Akikor jött be egy óriási embertömeg, amely szétszóródott az országban. Azután pedig magyar urak támogatásával rengeteg zsidó ember jött he- Az egyik legnagyobb antiszemita, Roszner István báró képviselő úr egyik közeli rokonának, Roszner Ervin báró máramarosi főispánnak a főispánsága alatt jött he a legtöbb zsidó. Miértig Rögtön megmagyarázom, A magyarság, jmég ha szigetekben élt is az északkeleti Felvidéken, kuruc 48-as volt és kuruc 48-asságából semmit sem engedett. Máramaros megyében egész falvak vannak, amelyeknek minden egyes lakosa nemes, sohasem volt jobbágy. Ezek magyar ruhában jártak még a háború előtt is és kivétel nélkül mind kemény kuruc 48-asok voltak. , , . .. . Ez a terület pedig a 67-eseknek kellett azért, mert egy-egy választókerületben nem volt sok választó, ott könnyen lehetett valakit megválasztani. Mit tettek? Behívták a zsidót, rábízták a regálét. Amikor a regálébérlet megszűnt, akkor italmérést, trafikot és minden egyebet kaptak. Annak a zsidónak nem volt más kötelessége, mint gondoskodni arról, hogy abban a vármegyében még véletlenül se Dönjön be 48-as. (Kun Béla: A bécsi udvar es a magyar labancok csinálták!) Igen, — helyesen mondja a képviselőtársam — a bécsi udvar es a magyar labancok érdekében majdnem behívták ezeket az embereket. (Kun Béla: Elég szomorú!) Élénken emlékszem arra, hogy amikor Egan Edét, a földmí velésügyi minisztérium egyik igen derek tisztviselőjét kiküldték mint rutén kormánybiztost, — én történetesen akkor azon a Felvidéken dolgoztam — őt nem a zsidók gáncsolták el, nem a zsidók tették el láb alól, hanem itt a képviselőházban fajmagyar képviselők szólaltak fel ellene, csak azért, mert Egan nem a zsidókat, hanem a kapitalistákat merte megpiszkálni, mert a bankok és pénzintézetek dolgaiba bele mert szólni és felvilágosította a rutén népet arról, hogy nincs szükség arra, hogy a nagyszőllősi vagy a mármarosszigeti takarékpénztár rabszolgája legyen. A zsidó és keresztény takarékpénztárak
