Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-376
Az országgyűlés képviselőházának 376. Az kétségtelen, hogy nagyon nagy belső elégedetlenség van ebben az országban. Ez az elégedetlenség a parasztságnál, a munkásosztálynál talán nem jut olyan élesen kifejezésre, noha a bajok ott is igen nagyok, mint a polgári középosztály legszegényebb rétegeinél. Elvégre — és itt azután egyetértek Végváry t. képviselőtársammal — fájdalmas dolog az egy családnak két-három fiút vagy leányt iskolába küldeni, borzasztó önfeláldozással, éhezéssel, koplalással, minden kulturális igény leszállításával gyermekeket felnevelni, hogy azután itt álljanak a társadalomban munka, kereset nélkül és 20—23 éves korukban apjuk, anyjuk nyugdíjából kénytelenek élni. Ez szörnyű állapot, erről az állapotról azonban nem a zsidók tehetnek. A zsidótörvénnyel nem lehet ezt az állapotot megszüntetni. Nagyon együgyűnek hiszi az a magyar népet, aki azt hiszi, hogy a magyar nép nem látja, hogy mi van itt, aki el akarja vele hitetni azt, hogy pontosan azok a zsidók, akik itt élnek, seftelnek, lapot csinálnak, újságot szerkesztenek, színházat igazgatnak és még nem tudom, mit dolgoznak — hibásak azért, hogy idáig jutottunk. Ennél sokkal felvilágosultabb a magyar nép. Példaképpen hivatkozhatom arra, hogy a múltkoriban Ásvány-Káróról bejöttek hozzám földmívesek. Azt mondták: »Képviselő úr, a mi képviselőnkkel nem tudunk érintkezni, igen nagy úr, maga mégis munkásképviselő, mondja, igaz, hogy törvényt hoznak a zsidók ellen?« Amikor válaszoltam, azt mondták: »Akik ezt a törvényt csinálták, nem igen voltak falun.« »Miért 1 ?« — kérdezem. — »Nem a zsidók ellen kellene törvényt csinálni, hanem a cigányok ellen. Zsidó nálunk a faluban csak kettő van, egy Ásványon, egy Bárón. Ha nem volna, azért még nem lehetne olcsón tűzkőhöz és egyébhez jutni. A cigányok pedig szaporák, mint az üregi nyúl, ezek ellen kellene törvényt hozni«. A paraszt tudja, hogy a zsidó neki nem árt, ellenben igen ártanak neki a cigányok, akik valóban szaporodnak, .mint az üregi nyúl. (Végváry József: A képviselő úr be fogja legközelebb a cigánytörvényt terjeszteni!) Arra majd rátérek, mit kellene tenni. (Buchinger Manó: A cigánykodó képviselők ellen kell törvényt hozni!) Nem lehet a magyar paraszttal, általában a magyar néppel megértetni, hogy azoknak r a bajoknak, amelyek évtizedek óta felhalmozódtak, kivétel nélkül mindig a zsidó az oka és hogy ha most a zsidókat elütik a kenyérkeresettől, tízezreit a zsidóproletároknak, ha ezek kenyértelenné válnak, megszűnnek ezek a bajok. Nem. Legyünk azzal tisztában, hogy ezek a bajok megmaradnak és ha ezeken a bajokon segíteni akarunk, le kell nyúlni a bajok gyökeréig. A magyar nép tragédiája, hogy a háború utáni időben minden problémát csak félig, vagy negyedrészig oldottak meg. Nem volt szívük, nem volt bátorságuk a problémákat egészükben megoldani. Amikor felmerült a földreforimkérdés az 1920-as esztendők előtt, itt nemosak a mai kormánynak, hanem már a kommunistáknak, a bolsevistáknak sem volt bátorságuk a földkérdésit megoldani, azok a mániákusok nagy földbirtokokat vontak össze, a helyett, hogy szétosztották volna a parasztok között. Azoknak sem volt meg erre a bátorságuk. Az utána következő kormány megint nem csinálta- meg, fél és negyed megoldást csinált, úgyhogy az első földbirtoktörvényt követői eg 16—17 év múlva újra elénk meredt a probléma: mit csináljunk a földbirtokkal! A föld népét ülése 1939 március 3-án, pénteken. 135 nem érdekli más, csak az, hogy tud földhöz jutni. Ha közben megoldották volna az értékesítés problémáját, akkor ez a dolog nem volna annyira égető, de a baj ott van, hogy pepecseltünk a földbirtokireformmal. Csináltunk először egy földbirtokreformot, amely nem elégített ki senkit. Amikor a nép követelte a telepítést, akkor csináltak egy semmitmondó törvényjavaslatot és' annak címéül ráírták, hogy telepítési törvényjavaslat. Minden maradt a régiben. Régi kívánság volt a hitbizományi törvény, a hiitbizományok megszüntej tése. Megcsináltuk a trilógia második és ihari madik résziét, a telepítési és hitbizományi törvényt: az egyik annyit ér, mint a másik; a föld népének szempontjából semmit sem ér. Közben — mondóim — nem oldottuk meg a legégetőbb problémát, az értékesítés problémáját és ha most fel is osztjuk a földet olyan ideális elgondolásban, mint amilyen ideális elgondolásban Eckhardt t. képviselőtársam kívánja, ha ezzel egyidejűleg nem fogjuk megoldani az értékesítés problémáját, akkor nem adtunk semmit: földje van, de nem tud vele mit csinálni. (Szent-lyány József: Rentábilissá kell tenni a mezőgazdaságot!) Mondom, ez a mi tragédiánk, mert a fél és negyed megoldások éppen olyan izgalmat okoznak, mint az egész megoldások, az érdekeltek épúgy jajgatnak vagy ujjonganak a szerint, hogy kapnak-e valamit, vagy elvesznek-e valamit, mint az egész megoldásoknál, azonban . csak az izgalom van meg, egyébként semmi sem változik és nemsokára jön a keserű kiábrándulás, a keserű csalódás. Ebben a Házban különösen idősebb képviselŐtá-rsaim, akik még a régi világ szélitméhen élnek, sokat beszélnek arról, hogy a magyar és angol alkotmány között milyen nagy hasonlatosság van, sőt mi több, egyikmásik vérmes ember azt állítja, hogy a magyar alkotmány idősebb, mint az angol alkotmány. Hogy a parlamentarizmus idősebb, azt nemcsak onnan tudom, amit a 'miniszterelnök úr mondott, hanem régi történe'tíróinik is mondják, hogy a vezér házában összejöttek és beszéltek a magyarok. A különbség azonban az, hogy ha Angliában felmerül egy probléma, amelyet meg kell oldani, akkor a^ kormány megelőzi a prohéma elmérgesedését és megoldja. (Mózes Sándor: Ez a helyes álláspont!) Angliában 1912-ben felmerült a munkanélküliség problémája. Rengeteg volt^ a munkanélküliek száma és a munkásság a TrafalgarSquaren és egyéb helyeken elég nagy botrányokat csinált. Az angol kormány nem várta, míg rendőröket és katonákat kell mozgósítani a munkások ellen, hanem megcsinálta Insurance Law-t, a biztosítási törvényt és messze a német biz : tosítás felett, megoldotta a betegségi, baleseti és munkanélküliségi biztosítás kérdését. Amikor az 1910-es években az angol bérlők lármáztak és kiabáltak sérelmeik miatt, magam hallottam a Trafalgar-Squaren beszélni az akkori angol minisztert, David Lloyd George-t. Ha én e Házban olyan hangot használnék a birtokososztály ellen, amilyet David 1 Lloyd George használt nyiltan, a szabad téren, az elnök úr mulasztást követne el, ha nem küldene a mentelmi bizottság elé, ha pedig kint mondanám el, akkor az ügyészség elé kerülnék. De ott megoldották a kérdést és azóta Angliában nincs földbirtokkérdés. (Antal István államtit* kár közbeszól.) Amíg föld lesz és amíg a föld 21*
