Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-376
134 Az országgyűlés képviselőházának 376. Ülése 1939 március 3-án, pénteken. jért, ami az országot, a népet érte, a zsidókat tették felelőssé és ez a felelősségáthárítás igen gyakran rettenetes brutális módon nyilvánult meg. Legyen szabad e tekintetben a világhírű kisenevi pogromra hivatkoznom, amelyet az orosz cárizmus rendezett a belső bajok levezetésére és amelynek igen sok ártatlan zsidó esett áldozatul. Az évszázadok folyamán tehát csak az üldözés módja változott, de maga az üldözés megmaradt és megmaradt még valami, ami ezeket az üldözéseket rendszerint nyomon kísérte : a gyűlölethullámnak és. az alantas kárörömnek tár sadalomb omlasztó kitörése, amely nemcsak azért volt veszedelmes, mert a zsidók ellen irányult, hanem azért is, mert magát a társadalmat is bomlasztotta, amely így akarta a benne lévő felgyülemlett méreganyagot és haragot levezetni. Hogy ez mennyire így van és hogy ez a bomlasztó hatás nem mai keletű, erre nézve legyen szabad ' felolvasnom egy idézetet az Ótestamentumból. Abdiás könyvének Károlyi fordítása szerinti szövegének 12—15; részében olvashatjuk a következő sorokat (olvassa): »Azért ne nézzed örömmel a te atyádfia nap; ját. az ő számkivetésének napját: és ne örülj a Judának fiain az ő veszedelmeknek napján és ne nevessed őket az ő szorongattatásoknak napján. Ne menj ibé niétpemnek, Iznaelneik kapuján az ő veszedelmének napján, ne nézzed te is az ő nyavalyáját romlásnak idején: és ne nyúlj az ő jószágához az ő veszedelmének idején.« »És ne állj eleibe a törésen, hogy elveszessed azokat, akik elszaladnának és az ő maradékit ne add kézbe háborúságod idején.« »Mert közel vagyon az Úr napja mind e népek ellen: amint cselekednél mással, úgy cselekesznek tevéled is, a te fejedre tér, amivel másnak fizettél.« így szól az ótestamentumi Szentírás. T. Ház! Végváry t. képviselő úrnak még csak annyit, hogy tegnapi beszédében mint óhajt, mint kívánságot említette meg, — és ebben a tekintetben a Turul Szövetségre is hivatkozott — hogy legjobb volna bezárni a jesivákat és azokat a bocherokat, akik a jesivákban összegyűlnek Talmud-tanulmányokra, valami hasznos munkára kellene szoktatni. Csodálatosképpen egybeesik Végváry képviselő úr óhaja a Schwarzes Korps óhajával, amely tudvalevőleg Németországban ugyanazt a szellemet képviseli, amelyet Magyarországon a Turul. A Schwarzes Korps legutóbbi lapjában ugyanis felszólítja a kormányt, hogy a legerélyesebben vessen véget a teológiákon tapasztalható naplopásoknak, a teológusokat fogassa össze, zárja koncentrációs táborba és tanítsa őket munkára. A bochereknél kezdődik a dolog és a teológiáknál végződik. Én, mint nem valami jó keresztény, igazán nem bánom, ha a teológiákat feloszlatják és a teológusokat, a kispapokat a bocherokkal együtt valami hasznos munkára fogják, de végre is, ha valaki a keresztény tradíció alapján áll és folyton arról beszél, hogy Magyarország keresztény állam, annak mégis óvatosnak kell lennie ilyen kijelentésekkel. Ezzel az antiszemitizmussal ugyanis úgy vagyunk, mint az alkoholistába pálinkával: először veszi az ember a pálinkát, azután a pálinka viszi az embert. Az antiszemita is így van: először ő haragszik a zsidóra, azután pedig ez a harag viszi őt olyan utakra, amelyekre esetleg nem akart menni. Végül még csak egyet akarok említeni. ] Végváry t. képviselőtársam fiatal, életerős ember, társasága körében bizonyára nagyon gyakran szokott énekelni. En vénemlber vagyok, de én is szoktam énekelni szép magyar nótákat. Ha a képviselő úr rágyújt egy szép magyar nótára, vigyázzon, mert sohasem tudhatja, melyik pólisi zsidó írta azt, (Végváry József: Nincs jó zsidó nóta!) Nem akarom felsorolni ezeket a nótákat, (Zaj a középen.) ne méltóztassék arra célozni, hogy valami nem tudom milyen könyvből veszem ki ezeket, ezek nincsenek benne semmiféle könyvben, (Végváry József: A »Cili«-t nem mi énekeljük!) csak azt akarom mondani, nem lehet általában minden zsidó felett ítélni, nem lehet azt mondani, hogy az jött-ment, nem olvadt be, nem asszimilálódott a magyarságba. (Végváry József: Nem is!) Itt is embere válogatja. Ahogyan a sváboknál van tízezer sváb között legalább száz, aki teljesen magáévá tette a magyar kultúrát és érzésben, gondolkodásban magyar lett, (Esztergályos János: Száz nincs!) azt lehetne mondani a zsidókra is, hogy a zsidóság nagy tömege igenis, asszimilálódott a magyarságba, érzésben, gondolkodásban magyar lett. Nemcsak abban jutott ez kifejezésre, hogy magyar ruhában jártak, hanem abban is, hogy egyikük-másikuk, akiknek erre hajlamuk volt, igen szép magyar nótákat írt, amelyeket ma is örömmel énekelnek az emberek. (Esztergályos János: Voltak magyar urak is, akik nem asszimilálódtak!) Nem az a célom, hogy Végváry t. képvi s elő társamat meggyőzzem, hiszen ahogyan ő nem tud engem meggyőzni a Turul igazságairól, úgy nem akarom és nem tudom én sem őt meggyőzni a magam igazságáról, (Végváry József: Kár a fáradságért!) csak meg akarom említeni azt, hogy a bocherokat illetőleg legyen óvatosabb, mert az ilyen kívánság folytatódik és talán majd a teológusokat és a kispapokat is internáló táborokba akarják küldeni. (Végváry József: Azt már nem!) Hogy ez keresztény szempontból jó-e, azt rábízom azokra, akik kereszténynek hiszik magukat. T. Képviselőház! Előttem felszólalt képviselőtársaim közül már többen szóvátették azt az alantas uszítást, amely úgyszólván kiproyokálta ezt a most már második zsidótörvényjavaslatot. En az első percnél fogva felfigyeltem erre az egy helyről követett uszításra, szorgalmasan átolvastam az illető lapokat és nekem az az egyszerű véleményem, hogy ez semmi más, mint felelősségáthárítás. Mert engedelmet kérek, minden bajért, ami a legutóbbi évtizedben a magyar népet érte, — és sok baj érte — nem lehet általában, kivétel nélkül a zsidókat tenni felelőssé (Mózes Sándor: Vannak mások is!) és nem lehet a dolgot odáig vinni, s azt mondani, hogy a háború előtt, a háború alatt és a háború befejezte után történt mindazokért a bűnökért, mulasztásokért, amelyek összegyülemlettek, a zsidót kell felelőssé tenni, vagyis belőle bűnbakot csinálni, ideállítani az ország elé és rákenni az összes hunokét és ahogyan Boczonádi képviselő úr kívánta, kivinni a zsidót a pusztába s akkor megszűnnek a bűnök. Nem olyan egyszerű ez. Nem lehet a zsidóból bűnbakot csinálni, nem lehet az összes bűnöket rákenni és főképpen — és ezt jó lesz meggondolni még Boczonádi képviselő úrnak is, pedig talán kicsit nehezére esik, — nem lehet azt a bűnbakot olyan könnyen pusztába vinni, amilyen könynyen egyes heves urak itt elgondolják.
